Orvosi Hetilap, 1968. október (109. évfolyam, 40-43. szám)
1968-10-06 / 40. szám - Budvári Róbert: Szociális medicina - vagy Klinikai Igazságügyi Orvostan
mint felét a klinikai jellegű élőegyén-vizsgálati tevékenység. A POTE Igazságügyi Orvostani Intézetében pl. 1967-ben 325 boncolásra már 339 élőegyén-vizsgálat jutott. Nem nehéz tehát felfedezni, hogy hovatovább az igazságügyi orvosszakértői tevékenység nagyobb részét fogják alkotni az élőkön végzett vizsgálatok, a „médecine légale humaine” szemben a „médecine légale cadavérique” (Franchini, 7) boncterembe zárt érdekeltségével.. A fejlődés ilyen irányzata külföldön különösen szembetűnő. Franciaországban az igazságügyi orvostan már lényegében klinikai tárgy, mivel az igazságügyi orvostani intézetekben folyó szakértői működés kilenctized részét élőegyén-vizsgálatok alkotják. Ezt a fejlődést bizonyos fokig siettette a francia orvosképzési reform is, melynek keretében minden egyetemi disciplinát a megfelelő kórházi osztályhoz „integráltak”. Az ún. „lyoni kísérletiben (Roche, 8) az igazságügyi orvosi szolgálat integrációját a kórházak baleseti belgyógyászati (akut) osztályaival kapcsolatban találta meg, ahol egyszersmind a toxikológiai centrumok („centre anti-poison”) is működnek. Olaszországban az integráció „fordítva” alakult. Itt a nagyobb igazságügyi orvostani intézetek (Milano) klinikai osztályokat alakítottak ki az élőegyén-vizsgálatok elvégzésére. Az új római igazságügyi orvostani intézet — mely már külsejében is inkább klinikának imponál (1. ábra) 40 ágyas kivizsgáló osztállyal is rendelkezik. Mindezekből az igazságügyi orvostannak egészen új — klinikai jellegű — arculata rajzolódik ki. Az élőegyén-vizsgálatok ilyen arányú megnövekedése az igazságügyi orvosszakértői gyakorlatban külföldön kétségtelenül a szociális medicina keretében végzett társadalombiztosítási szakértői ténykedésből adódik. Hazai viszonylatban azonban a fejlődés menete némileg eltérő volt. Az élő egyének vizsgálatának és a klinikai jellegű vizsgálatok alapján adott vélemények számának megszaporodása először az elmevizsgálatok területén következett be. Ezt többek közt az idézte elő, hogy míg korábban a nyomozó hatóságok és a bíróságok az elmeállapot vizsgálatát kizárólag a beszámíthatóság (büntethetőség) kizárása, illetve korlátozása vonatkozásában rendelték el, újabban ettől az elkövető személyiségszerkezetére vonatkozó véleményt vagy a bűnelkövetés psychológiai motívumkutatását is elvárják (Gerchow, 9). Egyre többször kerül hát sor ideg-elmeorvosszakértő kirendelésére olyan esetekben is, amikor voltaképpen a bűncselekmény lelki hátterének feltárása a vizsgálat célja. De megnövelték az elmeorvosszakértői igénybevételt a kényszerelvonó kezelések is, melyek javaslatában és a kezelésre alkalmasság elbírálásában az 1/1966. Eü. M. sz. rendelet igazságügyi elmeorvosszakértő és „igazságügyi belgyógyászszakértő” (!) bevonását írja elő. A Pécsi Igazságügyi Orvostani Intézet már idézett anyagának elemzése ugyanakkor azt is mutatja, hogy az igazságügyi orvosszakértői élő egyénvizsgálatok legalább egyharmada (ez pedig az öszszes intézeti orvosszakértői tevékenység 10%-át jelenti) kerül ki a szociális medicinába sorolható orvosszakértői tevékenységből. Ezt az utóbbi években egyre növekvő igénybevételt több tényező összhatása idézte elő. Megszaporodtak a közlekedési balesetek és az ezekből származó különböző baleseti sérüléses kártérítési perek, de ugyanígy az (el nem ismert) üzemi balesetek és foglalkozási betegségek, foglalkozási ártalmak miatt indított kártérítési peres eljárások is. A vállalatok ugyanis dolgozóik életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt sérelme esetén kártérítéssel tartoznak, kivéve ha bebizonyítják, hogy az ártalom, sérelem bekövetkezése elháríthatatlan volt (4/1967. Mü. M. sz. rendelet 1. §). Az üzemi Munkaügyi Döntőbizottságok, illetve a Területi Munkaügyi Döntőbizottságok által elutasított kártérítési igények azután felülvizsgálati kérelem folytán kerülnek a bíróságokhoz, ahol igazságügyi orvosszakértő mond véleményt. Az új munkajogi rendelkezések már a Munkaügyi Döntőbizottságok számára is lehetővé teszik vitás kérdések eldöntésére igazságügyi orvosszakértők igénybevételét (9/1967. Mü. M. sz. rendelet 38. §). Az ilyen irányú megkeresések megszaporodása miatt az igazságügyi orvostan egyre inkább kényszerül foglalkozni a biztosítási orvostan, a szociális medicina körébe vágó orvosszakértői problémákkal és a véleményadáshoz szükséges vizsgálatok ezen esetekben kimondottan klinikai módszereket, eszközöket és képzettséget kívánnak (pl. a munkaképességcsökkenés mértékének megállapítása). Az igazságügyi orvostan új arculatát tehát az orvosszakértői tevékenység erősödő klinikai vonásai formálják és e tendencia az igazságügyi orvostan — legalábbis az igazságügyi orvosszakértők — szakosodása felé mutat. Ez a szakosodás azonban csak módszereiben és nem alapjaiban jelent differenciálódást. A szakértői véleményadás tudománya az igazságügyi orvostan volt és marad és mint ilyen önálló tudomány. Az igazságügyi orvostan tanítja az orvosszakértői véleményadás módszertanát, vagyis azt: miképpen lehet tünetekből, leletekből, vizsgálati adatokból sérülésnek, betegségnek, halálnak egy adott eseménnyel (üzemi, közúti baleset) való közvetett vagy közvetlen oki kapcsolatára következtetni, ennek során a hatóságok megkeresésében feltett kérdésekre határozott és közérthető véleményt adni. Az orvosszakértői véleményadás technikájának elsajátítása, az ehhez tartozó jogi ismeretekkel együtt, minden olyan orvos számára nélkülözhetetlen, aki orvosszakértői tevékenységet kíván kifejteni. A klinikai jellegű élőegyén-vizsgálati igénybevétel fokozódása azonban az általános ízt/i/íí/.' ,/j /Hdtwjrtr /yxiA , ,//Z tj/Za' //t