Orvosi Hetilap, 1968. november (109. évfolyam, 44-47. szám)

1968-11-03 / 44. szám - November 7.

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCH LE.R IMRE DR, LENÁRT GYÖRGY D­R. * SÓS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. 109. ÉVFOLYAM 44. SZÁM, 1968. NOVEMBER 3. November 7. Az „Ige”, melyet a Kommunista Kiáltvány 1848-ban hirdetett meg, és ami evangéliuma lett a világ munkásságának, ezelőtt 51 évvel, az októberi forradalomban „öltött testet”. A kereszténység óta nem volt olyan ideológia, mely ilyen mélyen átjárta volna a világot, beleértve a francia forradalomét is, mely a harmadik rendet hatalomra juttatta a művelt világ túlnyomó részé­ben. E nagy történelmi folyamatok kirobbanása csak jelképesen köthető egy-egy történelmi dátum­hoz, hiszen csíráik már jóval korábban ott növeked­tek az idők méhében, és hosszú idő telt el, amíg szilárd társadalmi, történeti valósággá formálódtak. A társadalmi-történeti háttér egyik esetben sem félreismerhető és ezen belül az a tény sem, hogy mindhárom mozgalomnak a világot átformáló ere­jét az adta, hogy az emberek hatalmas tömegének addig elnyomott vágyait fejezte ki és egy új, a ré­ginél jobb világ ígéretét hordozta. A szocialista forradalom materialista filozó­fiájának nem az a forrása, ami a hagyomá­nyos bölcseleti iskoláké, hanem új történelemszem­lélete, mely az emberi történet új, átfogó értelme­zését tette lehetővé, az osztályharc fogalmának be­vezetésével. De amiképpen a kereszténység elterje­dését a római császárság virágkorában nem az biz­tosította, amiben mint tételes vallás különbözött a korabeli többi vallástól, hanem az, hogy a szegé­nyek hitévé vált, épp úgy a szocializmus filozófiá­jának és társadalmi programjának átütő hatását az adta meg, hogy az iparosodó társadalomban egyre nagyobb jelentőségre jutó elnyomott munkásosz­tályt hatalmának tudatára ébresztette és meglát­tatta vele jobb jövőjének közeli reményét. De ez az elmélet több is volt, mint eszmélés és reménység, hiszen Lenin a gyakorlati cselekvés, az aktuális po­litikai harc stratégiáját és taktikáját is erre az el­méletre alapozta és a filozófiai gondolkodás vérte­­zetében a fegyveres harc élére állt. Az utóbbi fél­században „a kommunizmus kísértete” már nem­csak „Európát járta be”: a szocialista eszme nem­csak a világnak abban a részében élő és ható ténye­ző, ahol a társadalmi szerveződés rendező elvévé vált, hanem polarizálva a világot, azokban a társa­dalmakban is hat, melyek még szemben állnak vele. Az októberi forradalom világtörténelmi jelentősége ezen túlmenően alighanem abban ismerhető fel, hogy nem a legfejlettebb ipari társadalomban győ­zött, hanem az akkoriban viszonylag fejletlen Orosz­országban, sőt olyan területeken is, hol alig volt modern értelemben vett munkásosztály, és evvel kaput nyitott a társadalmi fejlődés különleges for­máinak a földkerekség minden olyan népe számá­ra, mely elnyomás alatt élt, de önálló, szabad nem­zeti létre vágyódott. Hogy az így megnyílt kapun át milyen hosszú és rögös út vezet a nemzeti füg­getlenségig és a társadalmi kiegyenlítődésig, azt napjaink eseményei bőven példázzák, de ez mit sem von le az októberi forradalomnak abból a világtör­ténelmi következményéből, hogy általa egymás mellé került a fejlettebb országok társadalmában dúló osztályharc a kevésbé fejlett népek nemzeti függetlenségi törekvéseivel. Amit a XIX. század­ban a nemzeti eszme lebírhatatlan vonzása jelen­tett az európai népek számára, azt jelenti az októ­beri forradalom vajúdásában született szocializmus a XX. században nemcsak a munkásosztály viszony­lag korlátozott köre, hanem a föld sok-sok önálló és független nemzeti létre­jörő országa és népe szá­mára. A szocializmus ügye, amely fél évszázada az elmaradott cári Oroszországban győzelemre jutott, történelmi mértékkel mérve bámulatosan rövid idő alatt kilépett egy ország keretei közül, világrend­­szerré vált és a szocialista világrendszer a társadal­mi fejlődés döntő tényezőjévé fejlődött. Hogy a szo­cializmus világrendszerré vált, nem felejtetheti el velünk világunk megosztottságát és a mind agresz­­szívebbé váló imperialista politika fenyegetését. Mindennapjainkat két súlyos gond felhőzi be. Egyike ezeknek a nukleáris háború réme, melyet aligha pusztán az emberek érthető békevágya há­ !

Next