Orvosi Hetilap, 1968. november (109. évfolyam, 44-47. szám)
1968-11-03 / 44. szám - November 7.
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCH LE.R IMRE DR, LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. 109. ÉVFOLYAM 44. SZÁM, 1968. NOVEMBER 3. November 7. Az „Ige”, melyet a Kommunista Kiáltvány 1848-ban hirdetett meg, és ami evangéliuma lett a világ munkásságának, ezelőtt 51 évvel, az októberi forradalomban „öltött testet”. A kereszténység óta nem volt olyan ideológia, mely ilyen mélyen átjárta volna a világot, beleértve a francia forradalomét is, mely a harmadik rendet hatalomra juttatta a művelt világ túlnyomó részében. E nagy történelmi folyamatok kirobbanása csak jelképesen köthető egy-egy történelmi dátumhoz, hiszen csíráik már jóval korábban ott növekedtek az idők méhében, és hosszú idő telt el, amíg szilárd társadalmi, történeti valósággá formálódtak. A társadalmi-történeti háttér egyik esetben sem félreismerhető és ezen belül az a tény sem, hogy mindhárom mozgalomnak a világot átformáló erejét az adta, hogy az emberek hatalmas tömegének addig elnyomott vágyait fejezte ki és egy új, a réginél jobb világ ígéretét hordozta. A szocialista forradalom materialista filozófiájának nem az a forrása, ami a hagyományos bölcseleti iskoláké, hanem új történelemszemlélete, mely az emberi történet új, átfogó értelmezését tette lehetővé, az osztályharc fogalmának bevezetésével. De amiképpen a kereszténység elterjedését a római császárság virágkorában nem az biztosította, amiben mint tételes vallás különbözött a korabeli többi vallástól, hanem az, hogy a szegények hitévé vált, épp úgy a szocializmus filozófiájának és társadalmi programjának átütő hatását az adta meg, hogy az iparosodó társadalomban egyre nagyobb jelentőségre jutó elnyomott munkásosztályt hatalmának tudatára ébresztette és megláttatta vele jobb jövőjének közeli reményét. De ez az elmélet több is volt, mint eszmélés és reménység, hiszen Lenin a gyakorlati cselekvés, az aktuális politikai harc stratégiáját és taktikáját is erre az elméletre alapozta és a filozófiai gondolkodás vértezetében a fegyveres harc élére állt. Az utóbbi félszázadban „a kommunizmus kísértete” már nemcsak „Európát járta be”: a szocialista eszme nemcsak a világnak abban a részében élő és ható tényező, ahol a társadalmi szerveződés rendező elvévé vált, hanem polarizálva a világot, azokban a társadalmakban is hat, melyek még szemben állnak vele. Az októberi forradalom világtörténelmi jelentősége ezen túlmenően alighanem abban ismerhető fel, hogy nem a legfejlettebb ipari társadalomban győzött, hanem az akkoriban viszonylag fejletlen Oroszországban, sőt olyan területeken is, hol alig volt modern értelemben vett munkásosztály, és evvel kaput nyitott a társadalmi fejlődés különleges formáinak a földkerekség minden olyan népe számára, mely elnyomás alatt élt, de önálló, szabad nemzeti létre vágyódott. Hogy az így megnyílt kapun át milyen hosszú és rögös út vezet a nemzeti függetlenségig és a társadalmi kiegyenlítődésig, azt napjaink eseményei bőven példázzák, de ez mit sem von le az októberi forradalomnak abból a világtörténelmi következményéből, hogy általa egymás mellé került a fejlettebb országok társadalmában dúló osztályharc a kevésbé fejlett népek nemzeti függetlenségi törekvéseivel. Amit a XIX. században a nemzeti eszme lebírhatatlan vonzása jelentett az európai népek számára, azt jelenti az októberi forradalom vajúdásában született szocializmus a XX. században nemcsak a munkásosztály viszonylag korlátozott köre, hanem a föld sok-sok önálló és független nemzeti létrejörő országa és népe számára. A szocializmus ügye, amely fél évszázada az elmaradott cári Oroszországban győzelemre jutott, történelmi mértékkel mérve bámulatosan rövid idő alatt kilépett egy ország keretei közül, világrendszerré vált és a szocialista világrendszer a társadalmi fejlődés döntő tényezőjévé fejlődött. Hogy a szocializmus világrendszerré vált, nem felejtetheti el velünk világunk megosztottságát és a mind agreszszívebbé váló imperialista politika fenyegetését. Mindennapjainkat két súlyos gond felhőzi be. Egyike ezeknek a nukleáris háború réme, melyet aligha pusztán az emberek érthető békevágya há !