Orvosi Hetilap, 1969. február (110. évfolyam, 5-8. szám)

1969-02-02 / 5. szám - Károlyi István: A syphilis időszerű problémái

226 ORVOSI HETILAP rámutattak az ilyen eljárások fontosságára és Clark (1940) több száz főnyi láncolatokon bemutatta hasz­nosságukat. Kampmaier (1938), valamint Kamp­­maier és Clark (1939) már továbbképző tanfolya­mokon oktatták a kontakt kutatás gyakorlati mód­szereit, majd Sweeney (1942) ezeket megjavítva iga­zolta, hogy a recens syphilis terjedésének és leküz­désének törvényszerűségei lényegében azonosak a többi fertőző betegségekéivel. Bebizonyosodott, hogy a recens syphilis promiszkuáló személyek ré­vén robbanásszerűen terjed és hogy ezeknek gyors kezelésbevétele elejét veszi a betegség terjedésének. Az észak-amerikai közlések inkább az epidemioló­giai prevenció munkamódszereire, az európai szer­zők inkább azok társadalmilag leküzdhetetlennek látszó nehézségeire mutattak rá. Ebben az időben a SZU preventív módszereit szélesebb körben még nem ismerték, eredményességükben sokan kétel­kedtek, világnézeti okokból eljárásaik következe­tességét kifogásolták, holott a SZU-ban a recens syphilis problémáját már a harmincas években si­keresen megoldották. A nyugati államok az általá­nos, következetes és direkt eljárásoktól ma is tar­tózkodnak. A preventív eljárásokat legkövetkezete­sebben a skandináv államok alkalmazzák és sok jel mutat arra, hogy az epidemiológiai munkamódsze­reket az USA-ban is mind szélesebb körben kíván­ják megvalósítani. Az epidemiológiai prevenció hely­zetére vonatkozólag néhány adatot közlünk: az NSZK-ban a fertőzőforrásként szereplő kontaktok felderítésének számarányát Hartung 15%-ra becsü­li. A prevenció legfőbb fegyvere a közismerten pro­miszkuáló nők egészségügyi ellenőrzése, de az ál­taluk veszélyeztetett személyeket nem gondozzák. Franciaországban Plauzoles syphilises és gonor­­rheás eseteket egyaránt tartalmazó beteganyagá­ban 24,4%-ban kutatta fel a kontaktokat fertőző állapotban (1956). Wright és Sheps (USA, 1949) köz­lései kisebb területekre vonatkoztak: anyagukban a fertőző syphilis esetek 41,6%-a jelentkezett ön­ként, 38,1%-át kutatás révén vették kezelésbe. Jel­lemző a kontaktuskutatás nemek szerinti eredmé­nyessége: ily módon vették kezelésbe a recens sy­philises nők 50,6%-át, a férfiaknak ellenben csak 24,4%-át. Az ilyen típusú megoszlás törvényszerű: minél jobb az epidemiológiai prevenció, annál na­gyobb a kutatás révén kezelésbe vett nők számará­nya. Egyenletesen jók a SZU eredményei: Turanov 1959-re 57,7%-ot jelentett a teljes recens syphilises beteganyagra vonatkoztatva. Az újabb nyugat-európai adatok szerint az epi­demiológiai eljárásokat szinte leküzdhetetlen ne­hézségek gátolják. Delacretaz (1965) klinikájának munkatársai 125 fertőző nemi betegnek mindössze 13 fertőző álla­potú kontaktusát derítették fel. Az USA-ból szár­r­mazó közlések (Brown, W. J. 1966) rávilágítanak a cluster (nyaláb) módszer eredményességére: a szo­ciális és sexuális környezet módszeres feltárása ré­vén egy fertőző syphilisesre számítva átlagosan 4 kontaktus deríthető fel. Goodmann (1967) legutóbb nagyobb syphilises láncolat felkutatásáról számolt

Next