Orvosi Hetilap, 1969. február (110. évfolyam, 5-8. szám)
1969-02-02 / 5. szám - Károlyi István: A syphilis időszerű problémái
226 ORVOSI HETILAP rámutattak az ilyen eljárások fontosságára és Clark (1940) több száz főnyi láncolatokon bemutatta hasznosságukat. Kampmaier (1938), valamint Kampmaier és Clark (1939) már továbbképző tanfolyamokon oktatták a kontakt kutatás gyakorlati módszereit, majd Sweeney (1942) ezeket megjavítva igazolta, hogy a recens syphilis terjedésének és leküzdésének törvényszerűségei lényegében azonosak a többi fertőző betegségekéivel. Bebizonyosodott, hogy a recens syphilis promiszkuáló személyek révén robbanásszerűen terjed és hogy ezeknek gyors kezelésbevétele elejét veszi a betegség terjedésének. Az észak-amerikai közlések inkább az epidemiológiai prevenció munkamódszereire, az európai szerzők inkább azok társadalmilag leküzdhetetlennek látszó nehézségeire mutattak rá. Ebben az időben a SZU preventív módszereit szélesebb körben még nem ismerték, eredményességükben sokan kételkedtek, világnézeti okokból eljárásaik következetességét kifogásolták, holott a SZU-ban a recens syphilis problémáját már a harmincas években sikeresen megoldották. A nyugati államok az általános, következetes és direkt eljárásoktól ma is tartózkodnak. A preventív eljárásokat legkövetkezetesebben a skandináv államok alkalmazzák és sok jel mutat arra, hogy az epidemiológiai munkamódszereket az USA-ban is mind szélesebb körben kívánják megvalósítani. Az epidemiológiai prevenció helyzetére vonatkozólag néhány adatot közlünk: az NSZK-ban a fertőzőforrásként szereplő kontaktok felderítésének számarányát Hartung 15%-ra becsüli. A prevenció legfőbb fegyvere a közismerten promiszkuáló nők egészségügyi ellenőrzése, de az általuk veszélyeztetett személyeket nem gondozzák. Franciaországban Plauzoles syphilises és gonorrheás eseteket egyaránt tartalmazó beteganyagában 24,4%-ban kutatta fel a kontaktokat fertőző állapotban (1956). Wright és Sheps (USA, 1949) közlései kisebb területekre vonatkoztak: anyagukban a fertőző syphilis esetek 41,6%-a jelentkezett önként, 38,1%-át kutatás révén vették kezelésbe. Jellemző a kontaktuskutatás nemek szerinti eredményessége: ily módon vették kezelésbe a recens syphilises nők 50,6%-át, a férfiaknak ellenben csak 24,4%-át. Az ilyen típusú megoszlás törvényszerű: minél jobb az epidemiológiai prevenció, annál nagyobb a kutatás révén kezelésbe vett nők számaránya. Egyenletesen jók a SZU eredményei: Turanov 1959-re 57,7%-ot jelentett a teljes recens syphilises beteganyagra vonatkoztatva. Az újabb nyugat-európai adatok szerint az epidemiológiai eljárásokat szinte leküzdhetetlen nehézségek gátolják. Delacretaz (1965) klinikájának munkatársai 125 fertőző nemi betegnek mindössze 13 fertőző állapotú kontaktusát derítették fel. Az USA-ból szárrmazó közlések (Brown, W. J. 1966) rávilágítanak a cluster (nyaláb) módszer eredményességére: a szociális és sexuális környezet módszeres feltárása révén egy fertőző syphilisesre számítva átlagosan 4 kontaktus deríthető fel. Goodmann (1967) legutóbb nagyobb syphilises láncolat felkutatásáról számolt