Orvosi Hetilap, 1969. április (110. évfolyam, 14-17. szám)

1969-04-06 / 14. szám - Gömöri Pál: A vese arterio-venosus összeköttetéseinek functionalis vizsgálata

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLD Y ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCH LE R IMRE D R. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D R. Munkatársak:’PAPP MIKLÓS- D R. * FORRAI JENŐ DR. * HÍDVÉGI JENŐ no. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1969. ÁPRILIS 6. Budapesti Orvostudományi Egyetem, II. Belklinika (igazgató: Gömöri Pál dr.) A vese arterio-venosus összeköttetéseinek functionalis vizsgálata* Gömöri Pál dr. Sós József írja Hőgyes Endréről: „Hőgyes első kiemelkedő munkaterülete a veseműködés vizsgá­lata volt. 1872-ben, amikor első tudományos mun­kái megjelentek, 15 dolgozatot közölt és ezek közül kilenc a vesével kapcsolatos. Ez a két szám mutatja, hogy milyen mértékben foglalkoztatta ez a kérdés”. Majd tovább: „A vese vérkeringési viszonyainak vizsgálatára érdekes módszert választott. Abból in­dult ki, hogy az egy papillájú vesén jobban tanul­mányozható, egyszerűbben megfigyelhető a kérdés. Ezért a házinyúl veséjét vizsgálta. Kimutatta a ve­sekéreg és a velőállomány különálló keringését és a kanyarulatos csatornák szerepét a vizeletelválasz­tásban. Módszere szellemes, egyszerű és szemlél­tető. A nyúlvesében ejtett metszésekkel a kivérzés és vénalekötés után a hyperaemiássá válást figyelte meg. E jelenségből a velő és a kéreg keringésének jelentős függetlenségét megállapította és leírta”. Hőgyes nagysága közismert, de munkásságából leginkább a vestibularis rendszerre vonatkozó és a veszettséggel kapcsolatos munkáit ismerik, ami nem meglepő, hiszen az 1890-ben felállított budapesti Pasteur-intézetnek ő volt az első igazgatója és ter­mészetes, hogy evvel kapcsolatban szokás az ő je­lentőségét emlegetni. Vesekutatásai kevésbé közis­mertek, pedig az a megállapítása, hogy a velő és a kéreg keringésében jelentős függetlenség állapít­ható meg, megdöbbentően korszerű ma is. 75 évvel később, 1947-ben az orvosi irodalomban nagy fel­tűnést keltett Trueta és mtsainák a könyve. Mint ismeretes, Trueta és mtsai mutatták ki, hogy bizo­nyos körülmények között a corticalis és a medulla­ris keringés közötti viszony megváltozik és míg a cortexben ischaemia fejlődik ki, a medullában hy- peraemia jön létre. Trueta és mtsai ezt a jelenséget shuntképződéssel magyarázták és kimutatták, hogy a juxtamedullaris határon levő glomerulusok na­gyobbak, morphológiailag is különböznek a többi * Hőgyes Endre emlékelőadás, 1968. december 2. glomerulustól és ezért véleményük szerint a shunt- képződésre rendkívül alkalmasak. A vese arterio-venosus anastomosisainak a kér­dése az irodalomban mint probléma, régóta szere­pel. Clara, Spanner vizsgálatai közismertek. Trueta és mtsainák. vizsgálata hozta újra felszínre a shunt kérdését, s azóta is folyik a vita arról, hogy van­nak-e a vesében arterio-venosus összeköttetések, shuntök, vagy nincsenek, és ha vannak, mi azoknak a jelentősége, szerepe. Másrészről viszont valamennyien tudjuk, hogy Korányi Sándor munkásságát és orvosi szemléle­tét döntően determinálta a fiziológus Claude Ber­nard munkássága és Goltz személyes hatása. Nem kétséges, hogy Korányi Sándor az ő hatásuk alatt kezdett fiziológiai problémákkal foglalkozni és nyilvánvaló ez a hatás érlelte meg benne azt a gondolatot, hogy a klinikai kutatásnak, sőt a min­dennapi klinikai gyakorlatnak is csak a természet- tudományos módszerek és kritika alkalmazása le­het az alapja. így lett Korányi Sándor az orvosi kutatásban és a mindennapi diagnosztikában a fi- zikokémiai gondolkodás megteremtője. De minden jel arra mutat, hogy Korányi Sándorban a vese- pathologia iránti érdeklődést Hőgyes Endre vese­kutatásai keltették fel és helyesen állapítja meg Sós József, hogy Hőgyes a vesekutatások megterem­tése terén is úttörő volt, ő volt hazánkban a kérdés felvetője és elindítója. Amikor ezen előadásommal Hőgyes emlékének kívánom tiszteletemet kifejezni, magam is egy olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyre Hőgyes hívta fel a figyelmet 1872-ben, majdnem száz év­vel ezelőtt. A vese arterio-venosus anastomosisainak kér­désével magam és munkatársaim kb. 20 év óta fog­lalkozunk. Először a kérdéssel Földivel és Szabóval közvetlenül Trueta könyvének a megjelenése után foglalkoztunk. Ezen vizsgálatainknak a célja akkor lényegében a Trueta-féle kísérletek functionalis 1

Next

/
Thumbnails
Contents