Orvosi Hetilap, 1969. május (110. évfolyam, 18-21. szám)

1969-05-04 / 18. szám - Benkő György: A korai gyomorrák röntgenológiai problémái

998 ORVOSI HETILAP e laesiók felismerésére képes. Ebben a teamben a röntgenológusnak fontos szerepe van, de a korai gyomorrák diagnózisáért korántsem egyedül a rönt­­genológus felelős. A diagnosztikai munkában a röntgenvizsgálat mellett szerepe van az endosko­­piának és endoskopos fotográfiának, a gastrokame­­rának, az endoskopos biopsiának és a gastrocytoló­­giának. Kuru (20) szerint a két legfontosabb mód­szer a röntgenvizsgálat és a gastrokamera, egyik pótolja a másik hiányosságait. Gutmann (12, 14) színes és érzékeltető nomen­klatúráját a korai gyomorrákok röntgen jeleire más országok röntgenológusai nem, vagy csak részben és későn vették át. A Japán Gastroenterológiai Társaság 1962-ben magáévá tett egy egyszerű típus­beosztást a korai gyomorrákok makroskopos mor­­phologiájára (1. ábra). Eszerint megkülönböztetünk protrudáló (I.), su­­perficiális (II.) és exkavált (III.) típust, a II. típu­son belül elevált (II.a), lapos (II.b) és behúzódott (II.c) altípust, végül kevert típusokat. Gutmann (14) a korai gyomorrákban infiltráló, fekélyes és vegetáló formákat különböztet meg. A japán nomenklatúra az ulcerativ formákat névleg nem emeli ki. A nyálkahártya rákjában csaknem mindig vannak felületes defectusok, többé-kevésbé kifejezett eroziv jelenségek, s a néhány centimé­ternél nagyobb átmérőjű nyálkahártya-laesiókon csaknem szabályosan vannak ulceratív elváltozások. Az exkavált (III.) típus és a II.c + III. vagy III. + II.c típus képei kis tálformájú rákra („Schüssel”) emlékeztetnek. A protrudáló (I.) típusú korai rákok legtöbbje viszont egyszerű vagy szerkezetes po­lypus. Ha a röntgenológiában a korai gyomorrákokra a japán nomenklatúrát akarjuk használni, ami az utóbbi egyszerűsége folytán igen célszerű, akkor a nomenklatúrát át kell fordítanunk röntgenológiai szakkifejezésekre, azaz — önteti képről lévén szó — a negatívjára. A protrudáló (I.) és felszínes elevált (II.a) típusoknak nyilvánvalóan telődési hiány felel meg, míg a felszínes behúzódott (II.c) és exkavált (III.) típusoknak telődési többlet kellene hogy meg­feleljen. Ezzel szemben az említett atlaszokban a II. c típus röntgenképein a kontúr általában a lumen felé behúzódott, s a II.c + III. vagy III. + II.c ke­vert típusok képein intraluminalis kráter látható. Eszerint az az alapvető röntgenológiai szabály, hogy a ráknak telődési hiány felel meg, lényegében vál­tozatlanul érvényes, de ennek kimondását — úgy látszik — nem tartják fontosnak. Gutmann (14) a kráternek a gyomor kontúrjához viszonyított hely­zetét értéktelen kritériumnak tartja, holott — ahogy legutóbb Vargha (25) is megállapította — a korai fekélyes rákok általa leírt és ábrázolt röntgen jelei többségükben telődési hiány és ezen (lumenen) be­lüli telődési többlet (azaz kráterárnyék) képében jelentkeznek. Az alábbiakban bemutatunk néhány korai gyo­morrák esetet: 1. eset. B. J.-né, 26 éves 1958. IV. 24. Haemateme­sis, collapsus, előbbi 4 nap múlva megismétlődik. A gyomor röntgenvizsgálata alkalmával a kitöltött gyom 2. ábra. 1. eset. A gyomor kitöltéses képe. Kontúrelváltozás nincsen. 3. ábra. 1. eset. Kompressziós felvétel az angulustájról. Két lapos ulceratio (nyilak).

Next