Orvosi Hetilap, 1969. június (110. évfolyam, 22-26. szám)

1969-06-01 / 22. szám - Keszler Pál: A bronchiektasia sebészi kezelésének eredménye

vetkezményének tartjuk. Ezért egyetlen ilyen ese­tet sem vettünk be feldolgozásunkba. A secunder csoportban szereplő tbc-s esetek közé csak a gyer­mekkori és felnőttkori postprimer folyamatokat soroltuk, amelyekben a nyirokcsomó szerepe Gör­­gényi (9) értelmezésében nyilvánvalóan kimutat­ható volt. Cavernás eseteket eleve kizártunk, még akkor is, ha a kísérő bronchiektasiát már műtét előtt bronchographiával kimutattuk. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nagy a káosz a tüdő cystás betegségeinek osztályozása terén (1, 30). Ha bevesszük a homogén árnyékot adó, vagyis fo­lyadékkal telt cystákat, akkor ezek közé épp úgy tartoznak a retentiós cysták, mint a lefűződött, vagy eltévedt csírből származó bronchogén cysták. Ebben az esetben azonban már nemcsak a tüdőcys­­tákat kell tárgyalni, hanem a mediastinális, reke­­szi, stb. cystákat is. Ha a levegővel teli cystákat te­kintjük, akkor érintkezik a bronchogén cysták, cystikus bronchiektasiák területe és ez sokszor ke­reszteződik a lobaris emphysemával és a degene­­ratív cystaképződések nagy változatával. Úgy tű­nik, hogy a szövettani vizsgálat leghivatottabb ar­ra, hogy eldöntse egy-egy üreg természetét. Sajnos ez sem tudja mindig kimondani a döntő szót. Prob­lematikus a hámbélés kimutatása. Az összefüggő, jellemző csillószőrös hengerhám csak az esetek ki­sebbik részében látható. A hámbélés metaplasiát szenved, lelapul a gyulladásos jelenségek révén, részben el is pusztul és csak szigetekben, vagy még úgy sem fedezhető fel. Azt is tudjuk, hogy bizto­san secunder üregekbe is bekúszhat a hám a dram­­náló hörgő felől és ekkor az epithelisak­ cavernák, tályogok, primer cystákkal téveszthetők össze. Vé­gül az üreg falában számtalanszor megtalálhatók a szöveti dysplasiára utaló jelek: a rugalmas rost­rendszer, porc, izomszövet, mirigy és érszövet kóros felépítése. Ezeket azonban nemcsak az üreg falá­ban, de gyakran a cylindrikus bronchiektasiákban is megtaláljuk. A szöveti dysplasia jeleinek kimu­tatása még mindig nem abszolút bizonyítéka a ve­leszületett eredetnek, csupán a fejlődési zavarnak. Ezeket a szövettani jeleket gyakran megtaláljuk a klinikailag biztosan degeneratív (emphysemás) tí­pusú cystaképződésekben is. Lehet azonban, hogy a szövetfejlődés zavara, alkati és kiváltó tényezők­től függően egyik esetben bronchiektasiát, másik esetben cystikus emphysemát okoz. Kállónak az a felfogása, hogy a tüdőben rendkívül gyakori a kó­ros szöveti felépítés (15). Ez sokszor egy életen át rejtve marad és csak akkor manifesztálódik, ha exogén tényezők, pl. a Simkó által részletesen mél­tatott fibrosis rátevődik (37, 39, 40). Úgy gondol­juk, hogy mindezek alapján leginkább a két kör kereszteződésének területére eső cystikus kórké­peket kell a bronchiektasiák közé sorolni és ki kell zárni közülük a jobb oldali kör csoportjait. Ilyenformán 236 operált betegből álló anyagot találtunk, melyek között a János Kórház utolsó tízéves anyagán kívül saját, korábban más intézet­ben operált, de folyamatosan ellenőrzött betegeink egy része is szerepel. Ebből az anyagból 190 ope­rált beteget tudtunk a 2. táblázaton látható meg­osztásban ellenőrizni. Minden beteget alaposan kikérdeztünk, a fizikális vizsgálaton kívül minden esetben röntgenfelvételt ké­szítettünk és légzésfunkciós vizsgálatot végeztünk. A panaszkodó, recidivára gyanús betegeket felvettük az osztályra és teljes kivizsgálást, beleértve bronchográ­­phiát végeztünk. A 2. ábra tartalmazza az első bontást: az ún. primer bronchiektasiákat. Primer bronchiektasiának azt nevezzük, amely az ábrán felsorolt kritériumok közül legalább ket­tőt feltüntet és amellett nem tudjuk biztosan ki­mutatni az okot: a hörgőstenosist, vagy primer gyulladásos tényezőt. A bronchiektasia és a gyulla­dás viszonya tipikusan circulus vitiosus. Ezt már Rokitansky is felismerte és az újabb magyar iro­dalomban Kalló és Simkó (14) tárgyalják részlete­sen. Az idült gyulladás és a következményes fib­rosis bronchiektasiát okozhat, utóbbi pedig reten­tiós pneumonia, idült bronchitis forrása lehet. Ezek viszont mechanikus, bakteriáus és toxikus ártalmak révén bronchiektasiát okozhatnak, vagy a megle­vőt súlyosbíthatják. Ezért a gyerekkori pneumo­­niák számának feltüntetése, a fertőző gyermekbe­tegségek kiemelése nem visz közelebb annak eldön­téséhez, hogy melyik bronchiektasia primer és me­lyik secunder. Meg kell említeni a sino-bronchialis syndroma kérdését. Vajon biztos jele-e — ahogyan többen állítják — a recidi­váló sinusitis, orrpolyp betegség az egyidejűleg fennálló bronchiektasia congenitalis voltának? A válasz nemleges. Nyiredy­­vel 37 ellenőrzött betegünket alapos vizsgálatnak vetettük alá ebből a szempontból. Az anamnesis és BRONCHIEKTALIA MIATT VÉGZETT MŰTÉTEK : 236 ELLENŐRIZVE . ... 190 NEM JELENT MEG ... *2 PRIMER MORT............... 2 10 ÉVEN BELÜLI ■ ... 2 2. táblázat Megfigyelési idő Műtétek 10-15 év 35 5-10 év 63 1­­5 év 92 190

Next