Orvosi Hetilap, 1969. augusztus (110. évfolyam, 31-35. szám)
1969-08-03 / 31. szám - A daganatok immunitástana
ORVOSI HETILAP A vírus eredetű daganatok antigénjei Mind az RNS, mind a DNS vírussal indukált daganatokban kimutatták a tumor-specifikus antigéneket. Ezek nem azonosak a virion antigénekkel, tőlük elkülöníthetők, mert hőlabilisak és ultracentrifugában nem ülepíthetők. Klein és mtsai kimutatták, hogy a vírus elleni aktív immunitás védelmet ad ugyanazon vírussal előidézett daganattal szemben is (14). A tisztított, elölt Rauscher-vírussal végzett immunizálásra az egészséges, felnőtt állat specifikus védettséget szerez a Rauscher-vírus okozta tumorral szemben is (15). Az onkogén vírusok szerepét az elmúlt évben Nász István részletesen ismertette az Orvosi Hetilap olvasói előtt (16). A spontán daganatok specifikus antigénjei Spontán tumorok kísérleti állatokban ritkán fordulnak elő; 10 000 patkány között alig egy-kettő (17). Érthető tehát, hogy a kísérletek száma is kevés. Az eddigi vizsgálatok szerint ebben a csoportban a tumorok antigenitása általában gyenge, a rezisztencia csak átmeneti (18). Újabb irodalmi adatok szerint humán tumorokban is mutattak ki antigéneket (19). A tumor-specifikus antigének kimutatása In vivo módszerként a kémiai eredetű daganatoknál már említett transplantatiós eljárás valamelyik változatát alkalmazzák. Leggyakrabban úgy járnak el, hogy az éppen megjelenő tumort ligatúrával elsorvasztják vagy amputálják, mielőtt metastasist okozna, és ezután végeznek ráfertőzést a tumorsejtekkel. Máskor kevés sejttel történik a beoltás, ez nem okoz gyors növekedést, és az ismételt beoltásokat végzik nagyobb adaggal, ami a kontroll csoportban progresszív növekedést okoz. A tumor-antigén kimutatására röntgennel besugárzott sejtekkel is végezhetnek oltásokat. Bizonyos esetekben azonban az antigének röntgenérzékenyek, ezért cytotoxikus szereket is használnak a beoltandó daganatsejtek inaktiválására. Az inaktiválás azonban csak abban állhat, hogy növekedési képességük csökken. Az antigén aktivitás ugyanis csak élő sejtekben marad meg, a sejtek anyagcseréjének normálisnak kell maradnia, festéket nem vesznek fel. A sejtmentes preparátumokkal végzett kísérletek eredményei még bizonytalanok. Ha gyengébb antigénről van szó, akkor sorozatban kell végezni a beoltásokat, a ráfertőzésekhez minimális sejtszámot használnak. A leggyengébb antigén pedig úgy mutatható ki, hogy immunizált állatból vett savóval fokozzuk a tumornövekedést. Ezzel a paradox jelenséggel még találkozunk a későbbiekben. A tumor-antigén jelenlétét in vivo kísérletben a keletkezett rezisztencia bizonyítja. Ezt pedig a lappangási idő meghosszabbodásából és az ismételten végzett daganatmérésekből állapítják meg. A tumor-antigenek in vitro kimutatásának sikere az antigen koncentrációjától és lokalizálódásától függ. Sejtmembránon jelenlevő antigének indirekt fluorescens technikával mutathatók ki (20, 21), de többnyire csak élő és nem fixált sejteken. Néhány vírus eredetű tumorban a sejtplazmában fixálás után is kimutathatók antigének, esetleg komplementkötéssel is. Élő tumorsejtek felületi antigénjei az immunsavó kimerítésével is kimutathatók, mert abszorbeálják a specifikus aktivitást. Egér-lymphomában a vírus okozta elváltozást electronmikroszkóppal is kimutatták (22). A legtöbb RNS-vírusban a tumor antigénjei cytotoxikus hatással is vizsgálhatók. A DNS-tumorok és a kémiai eredetű tumorok egy része nem vizsgálható ezzel a módszerrel, mert vagy a komplementhez, vagy az antitesthez valamilyen okból nem tud kötődni az antigén. A felsoroltaknál érzékenyebb a kolóniagátlás módszere: a humorális antitestek in vitro gátolják a tumornövekedést, és csökkentik a telepek számát. Nagyon lényeges az a megfigyelés, hogy egyes tumorok antigénjei keresztreakciót adnak normál állatok embrionális szövetantigénjeivel. Ez a megfigyelés támogat egy nagyon érdekes és fontos teóriát. Eszerint az onkogén hatás újból felszínre hozza, depresszálja azokat a tulajdonságokat, amelyek a normális sejtdifferenciálódáskor represszálódtak, ezért a tumorsejtek tulajdonképpen a korai embrionális állapotot képviselik. Fontos bizonyítéka még ennek a hipotézisnek az a tény, hogy más carcinomás felnőttek savójában foetuint mutattak ki francia szerzők (23). Vírus eredetű daganatokban az antigenitás a transplantatiók hosszú sorozatában is megmarad, de kémiai indukció esetén az antigenitás a sorozatos átoltásokkal gyengül, idővel el is vész. Emiatt a tumorok laboratóriumok közti cseréjének lehetősége korlátolt (7). Immunválasz a tumor-specifikus antigénre 1. Sejthez kötött immunitás. Számos kísérletben bizonyították, hogy a gazda nem ismeri el sajátjának a neoplasiás sejtet, és hogy az immunválaszban ugyanazon tényezők szerepelnek, mint a transplantatiós immunitásban: a daganat-immunitás a transplantatiós immunitásnak speciális esete. Immunmemória is kifejlődik, mivel az állat, ha egyszer specifikus immunválaszt adott, ugyanazon antigén újraoltására megváltozott reaktivitással felel. Éppen úgy, mint a transplantatiós immunitásban, itt is elsődlegesen sejthez kötött immunitásról van szó. Az immunitás normál állatba savóval legtöbbször nem, de lymphocytákkal és peritoneális folyadék sejtjeivel átvihető. Ha az immunállat nyiroksejtjeit 4:1 arányban keverik tumorsejtekkel és normál állatba oltják, a daganat növekedése elmarad, vagy késik (24). A hatás szigorúan specifikus, mert a normál nyiroksejtek teljesen hatástalanok, és az immunsejtek is csak specifikusan, egy adott daganattal szemben védenek. A lymphocyták hatásmódja pontosan nem ismeretes, de szükséges direkt kontaktusuk a daganatsejtekkel és csak daganatsejtekkel együtt adva hatásosak. A már kifejlett tumort nem dobják le, legfeljebb késleltetik növekedését. Az immunsejtek direkt hatását in vitro is kimutatták (25). A lépsejtek specifikusan hozzákapcsolódnak a daganatsejtekhez, és sokkal intenzívebb sejtpusztítást okoznak, mint a szérumantitestek. Az immunsejtek közvetlen hatásának két tényezője van: a specifikus kötődés, majd a megtámadott sejt destrukciója.