Orvosi Hetilap, 1969. szeptember (110. évfolyam, 36-39. szám)
1969-09-07 / 36. szám - Pharmakogenetika
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMREDR. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. * HÍDVÉGI JENŐ io.ÉVFOLYAM 36. SZÁJM, 1969. SZEPTEMBER 7. Szeged Városi Tanács Gyermekkórháza (igazgató: Szórády István dr.) Pharmakogenetika Szórády István dr. Régi tapasztalat, hogy egyes állatok vagy állatcsoportok gyógyszerérzékenysége bizonyos pharmakonokkal szemben jelentősen eltérhet a fajtára jellemző gyógyszerérzékenységtől. Az ilyen állatok vagy állatcsoportok vagy rendkívül érzékenyen reagálnak a szóbanforgó pharmakonra, vagy éppen ellenkezőleg: a szó szoros értelemben rezisztensek vele szemben. Jó példa erre az a csaknem 100 éves megfigyelés, hogy egyes nyúlfajták belladonnatartalmú növényeket a mérgezettség legcsekélyebb tünetei nélkül fogyasztani képesek, míg társaikat ez okvetlenül elpusztítja. A „túl erős” (mérgező) és „túl gyenge” gyógyszerhatások mellett harmadik lehetőségként megfigyeltek egyéb szokatlan gyógyszerhatásokat és mellékhatásokat is. E jelenségekre a régi pharmakológia és toxikológia nem adott, mert nem is adhatott magyarázatot. Ugyanilyen váratlan, az alkalmazott adagtól független (tehát az ún. „normál adagra”, átlagos adagra bekövetkező), gyógyszerallergiának vagy Herxheimer-reakciónak sem tartható, szokatlan gyógyszerhatásokat és mellékhatásokat nagy számban megfigyeltek emberben is, sőt ilyen szokatlan gyógyszerhatással, ill. mellékhatással — amelyet régen a homályos „idiosyncrasia” csoportba soroltak — úgyszólván naponta szembe találja magát ma is a gyakorló orvos. Évtizedek — de ha a toxikológiába oktalanul átkerült eseteket is számba vesszük, évszázadok teltek el, míg ezekre a korábban titokzatosnak tartott kérdésekre, legalábbis a legfontosabbakra, a pharmakológia a genetikával közösen fényt derített, magyarázatot adott. Az az új tudományág, amely a gyógyszermetabolizáló enzimek genetikájával, normális és kóros működésével, hibás működésük következményeivel, a hibás gyógyszerbontó enzymek hordozóinak felkutatásával, s végül e szokatlan gyógyszerreakciók megelőzésével és kezelésével foglalkozik, a pharmakogenetika. biekben lesz szó. Az elnevezés feltehetően Vogeltől származik (1958) (21, 31). A pharmakogenetikának mint önálló tudományágnak a körülhatárolása, alapjainak lerakása, a tárgykör első szisztematikus összefoglalása — 1962-ben — az úttörő kanadai pharmakológus, Kalow nevéhez fűződik (11, 12). A tengerentúl kívüle főleg Motulsky (17, 18, 19), Európában Vogel (31), Evans (4), Goedde (6, 7), Jörgensen (10), továbbá Löhr és Waller, az egyetlen európai kiadású pharmakogenetikai tárgyú monográfia szerzői (16) sorolhatók a szakterület legnevesebb művelői közé. A pharmakogenetika első évtizedének eredményei közül a legfontosabbakat — az elméleti, de főleg gyakorlati vonatkozásokat — indokolt legalább körvonalaiban áttekintenünk. A pharmakogenetika (továbbiakban: phg.) tárgya az enzymatikus gyógyszerbontás genetikája, mechanizmusa, aberrációi. Úgy is mondhatnánk, hogy a phg. a gyógyszerreakciók (hatás, mellékhatás) genetikai hátterét tanulmányozó tudomány. Évekig tartott, míg a phg. tárgyköre elhatárolódott két határterületétől. E két határterület közül „az egyik a gyógyszereknek az ivarsejtekre gyakorolt s azokban mutációt — túlélés esetén az utódokra is átörökített szokatlan, abnormis gyógyszerreakciókat okozó — hatásának, a gyógyszerek mutagén hatásának vizsgálata. Ez részben csekély gyakorlati vonatkozásai miatt (az érintettek zöme elpusztul még ivarérett kora előtt), részben azért vált le a phg.-ról, mert emberkísérletekre nem támaszkodhat, humán jellege egyelőre gyakorlatilag nincs. A másik határterület a teratológia, amely pedig a fejlődő, de in utero már kialakult szervezetekre (zygotára, embryora, foetusra) gyakorolt gyógyszerhatásokkal, a gyógyszereredetű fejlődési rendellenességekkel foglalkozik, de mert e hatások alkalmiak, egyszeriek, következményeik is azok, tehát nem örökletesek. Kalow is csak érintőleg, nem rendszerezően tárgyalja könyvében a két kérdéscsoportot. További két határterület a világrahozott anyagcserebetegségek („inborn error of metabolism”) és a toxikológia; ezeknek a phg.-hoz való kapcsolatáról a későb