Orvosi Hetilap, 1969. november (110. évfolyam, 44-48. szám)
1969-11-02 / 44. szám - 1969. november 7.
a szocialista társadalom általános politikai és társadalmi feltételei között valósítható meg. Nincs az a fejlett egészségüggyel rendelkező kapitalista ország, amely gazdasági fejlettségéhez és az egészségügyi szolgáltatásokban elért színvonalához képest annyit tudna, vagy akarna nyújtani egész lakossága számára, mint amit a szocializmust építő országok —lehetőségeikhez képest — nyújtanak lakosságuk számára. Hazánkban az elmúlt negyedszázad folyamán igen jelentős eredményeket értünk el a magyar nép szociális és egészségügyi ellátásának biztosításában. Több mint 20 ezer orvos és fogorvos, mintegy 4000 gyógyszerész, 70 ezer egészségügyi dolgozó biztosítja a lakosság ellátását. Több mint 80 ezer fekvőbeteg-gyógyintézeti ággyal, mintegy 180 rendelőintézettel és nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló mértékben kiépült körzeti orvosi hálózattal rendelkezünk. Intézményhálózatunk és szakembereink a lakosság egészének ellátását biztosítják, hiszen a társadalombiztosítási jog kiterjed a lakosság 97%-ára és a fennmaradó igen szűk réteg kisebbnagyobb hányada is valamilyen formában ellátásra kerül. Mindezek azonban csupán száraz számadatok, amelyek önmagukban még keveset mondanak, még akkor is, ha ezek biztosítása a társadalom igen jelentős pénzügyi ráfordításából volt lehetséges. Nagyobb jelentőségűek azok az adatok, amelyeket a társadalom egészségéért vívott harcban értünk el, mint amilyen a születéskor várható életkor 67—72 évre való felemelkedése, a csecsemőhalandóság 37 ezrelék alá való csökkenése, a legfontosabb tömeges népbetegség, a tbc elleni küzdelem eredményei, számos fertőző betegség — ezen belül elsősorban a gyermekbénulási járványok — visszaszorítása, illetve felszámolása. Az általános gazdasági, társadalmi felemelkedéssel, az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan jelentősen javult az ország közegészségügyi helyzete, nőtt a lakosság általános és egészségügyi kulturáltsága. Elért eredményeink igen jelentősek és mind a lakosság körében, mind nemzetközi összehasonlításban elismertek és értékesek. Szocialista egészségügyünk fejlődése azonban nem problémamentes. A fejlődés üteme az elmúlt negyedszázad folyamán nem volt elég egyenletes, nem volt elég tervszerű és következetes. A felszabadulás után rendelkezésre álló erők és eszközök rendkívül csekélyek voltak. Viszonylag hosszú időt vett igénybe az egészségügy területén a háborús károk pótlása és a minimálisan szükséges fejlesztések biztosítása. A szocialista egészségüggyel szemben — éppen alapelveiben megfogalmazott követelményeknek megfelelően — támasztott igények rohamosan fokozódtak és az ellátó hálózat fejlődése mindig egy bizonyos fáziseltolódással tudta csak követni az egyre növekvő mennyiségi és minőségi igényeket. Lényegében ez a fáziseltolódás, az orvosi és technikai tudományok fejlődése adta lehetőségek, valamint a lakosság oldaláról jelentkező igények, másrészről a fejlesztésre rendelkezésre álló erők és eszközök közötti kellő összhang hiánya magyarázza azt, hogy a szocialista társadalom magasztos és humánus egészségpolitikai elvei és áldozatkészsége ellenére sem lehetünk elégedettek az egyre fejlődő és növekvő hálózat által nyújtott ellátás színvonalával, tartalmával. Ezen feszültségek feloldása, a fejlődés ütemének meggyorsítása annál is inkább kívánatos és szükséges, mivel hazánk mind az orvostudományban, mind az egészségügyi ellátás rendszerében, az állampolgárok jogainak széles körű kiterjedésében, mind orvosaink számában és képzettségében, legfontosabb gyógyászati eszközökben, gyógyszerben, elismert a nemzetközi életben és ezzel olyan komoly további eredmények elérésére is képes lehet a szocialista társadalom által nyújtott magas színvonalú ellátásban, amivel hazánknak, ezen keresztül a szocialista társadalomnak nemzetközi hírnevét és elismerését még jelentősen fokozni lehetne. A Nagy Októberi Forradalom évfordulójáról történő megemlékezés csak akkor lehet méltó a nagy történelmi eseményhez, ha a megemlékezés nem szorítkozik az évforduló jelentőségének méltatására, hanem abból erőt merítve, a további teendőkre összpontosítja a figyelmet. Aczél György dr.