Orvosi Hetilap, 1980. december (121. évfolyam, 49-52. szám)

1980-12-07 / 49. szám - Tóth Miklós: Az ejaculatio praecox és aktív pszichoterápiája

­árosi Kórház, Szentes dég-Elmeosztály ,osztályvezető főorvos: Széchenyi Ferenc dr.) Az ejaculatio praecox és aktív pszichoterápiája Tóth Miklós dr. A szexuális funkciózavarok megítélése az utóbbi húsz évben jelentősen megváltozott. Ennek a szem­léleti változásnak a legfontosabb okai a követke­zők : 1. Kiderült, hogy nem minden, szexuális funk­ciózavarban szenvedő beteg mutat neurotikus tüne­teket, sőt a tünetek súlyosságával sem áll összefüg­gésben a másodlagos szexuális diszfunkció. Fischer szerint pl. eddig még senkinek sem sikerült bebizo­nyítania, hogy a schizophren nők kompenzált álla­potban kevéssé lennének orgazmusra képesek, mint az „egészséges” kontrollok (10). 2. Masters és Johnson által a hatvanas évek közepén publikált szexuálfiziológiai kutatások meg­döntötték a vaginális orgazmus szupremációjának elvét, amely, mint ismeretes, az orthodox pszicho­analízis tétele volt (20). A modern pszichoanalitiku­­sok is revideálták ezt a tételt, és azt is hangoztat­ták, hogy a libidó-elmélet eredeti formájában ma már nem tartható fenn (23). 3. Végül a pszichiátrián belül tért hódító mo­dern irányzatok alapján nyilvánvaló, hogy a sze­xuális funkció az interperszonális, interakciós je­lenségek körébe tartozik, ezért a modern terápiás erőfeszítések minden esetben magát a szexuális diá­­dot mint rendszert veszik célba. A férfit érintő szexuális funkciózavarok közül az ejaculatio praecox a leggyakoribb. Típusos for­mája fiatal korban jelentkezik, s minden társadal­mi rétegben előfordul. A modern szexterápia esz­közeivel legeredményesebben kezelhető az összes diszfunkció közül (14). Ha az ejaculatio praecox interperszonális, in­terakciós jellegét szem előtt tartjuk, nem meglepő, hogy pontos definíciója egyelőre még nem született , meg. Mindannyian tévedhetetlenül tudni véljük, miről is van szó, mégis minden szerző a saját elmé­leti elkötelezettségének megfelelően határozza meg a fogalmat. Az orthodox analitikusoknál az ejacula­tio praecox definícióját illetően ugyanolyan merev­séget tapasztalhatunk, mint a klitorális-vaginális orgazmus kérdésében. Eisenstein pl. akkor tartja „biztosan” korainak a magömlést, ha az a pénisz bevezetésétől számított egy percen belül következik be (9). Masters és Johnson meghatározása már in­terperszonális szemléletű. Szerintük korai ejakulá­­tor az, aki képtelen partnerét kielégíteni az összes koituszok 50%-ában, és ugyanakkor női diszfunkció nincs jelen (21). Kaplan, akinek a módszerét mi is Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 49. szám alkalmaztuk, és a továbbiakban ismertetni kíván­juk, azt a férfit tartja korai ejakulátornak, aki képtelen az ejakulációt akaratlagosan időzíteni, kontrollálni. Ellentétben az erektilis diszfunkcióval (a „tisz­ta” impotenciával), ahol pszichogén eredet esetén is tanácsos bizonyos életkor után organikus betegség­re irányuló vizsgálatokat végezni (diabetes, sclero­sis multiplex, prostatitis stb.), az ejaculatio praecox eseteknek csak elenyészően kis része szomatogén. A pszichoanalízis szerint az ejaculatio praecox oka intrapszichés, tudattalan konfliktus, melynek következtében a korai ejakulátor intenzív, szadisz­­tikus érzésekkel viseltetik a nők iránt, s ennek megfelelően a korai ejakulációnak tudattalan célja az lenne, hogy a nőt szexuálisan frusztrálja. A konfliktus eredetét tekintve pregenitális, a pszicho­­szexuális fejlődés uretrális fázisánál keresendő a fixációs pont (16, 12, 1, 14). Uretrális fázis a pszi­choanalitikus fejlődéselmélet szerint az 5—6. élet­évben áll fenn rövid ideig, főleg fiúkban, ilyenkor a fő örömszerzési funkció a vizeletürítés. Az utóbbi időben „egyszerűbb” elméletek szü­lettek, amelyek „mindennapi”, a „józan ésszel” könnyen belátható tényezőknek tulajdonítják az ejakuláció koraiságát. Empirikus tény, hogy az ejakulációs kontroll az életkor előrehaladásával fokozatosan nő. Serdü­lőkorban normális jelenség, ha a kamasz csókoló­zás vagy „petting” (a nemi szervek kézzel történő kölcsönös ingerlése) közben ejakulál, míg öregkor­ban intenzív koitusz — jó erekció mellett — sem vezet az esetek egy részében magömléshez. Ennek alapján feltételezik, hogy az ejakulációs kontroll szerzett képesség, amit gyakorlás által tanulunk meg. Masters és Johnson szerint, ha a kamaszkori próbálkozások ismétlődően stresszállapotban tör­ténnek (pl. felfedezéstől való félelem), illetve olyan helyzetekben, ahol a partner szexuális élvezete egyáltalán nem fontos (pl. nyilvánosházban), a gyors ejakuláció normális jelenség, viszont ez a gyorsasági „pattern” a későbbi szexuális gyakorlat­ra is kihatóan rögzülhet (21). A mi viszonyaink között nagyon fontos az az elmélet, amely szerint az ejaculatio praecox igen gyakran a szexuális tudatlanság következménye. Ebben az esetben nem is beszélhetünk valódi korai magömlésről, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos férfiak akkor sem időzítik az ejakulációt, illetve nem izgatják fel megfelelően a partnert, ha egyébként azt képesek volnának megtenni (19). Pomeroy (idézi Kaplan, 14) szerint a szorongás játszik főszerepet az ejaculatio praecox pathogene­­sisében. A legtöbb szerző szerint azonban ez az el­képzelés nagyon kevéssé specifikus a korai magöm­lésre, hiszen minden szexuális diszfunkció törvény­szerűen mint „végső közös út” az ún. „performance anxiety”-hez vezet, melyet talán a „teljesítés köte­lezettsége miatti szorongás” kifejezéssel fordítha­tunk magyarra. A szakemberek — elméleti beállítottságuktól függően — különféle pszichoterápiás eljárásokat al­kalmaznak az ejaculatio praecox kezelésére. A terá­piás fegyvertár rendkívül széles skálájú, a klasszi­s 2983

Next