Orvosi Hetilap, 1980. december (121. évfolyam, 49-52. szám)
1980-12-07 / 49. szám - Tóth Miklós: Az ejaculatio praecox és aktív pszichoterápiája
árosi Kórház, Szentes dég-Elmeosztály ,osztályvezető főorvos: Széchenyi Ferenc dr.) Az ejaculatio praecox és aktív pszichoterápiája Tóth Miklós dr. A szexuális funkciózavarok megítélése az utóbbi húsz évben jelentősen megváltozott. Ennek a szemléleti változásnak a legfontosabb okai a következők : 1. Kiderült, hogy nem minden, szexuális funkciózavarban szenvedő beteg mutat neurotikus tüneteket, sőt a tünetek súlyosságával sem áll összefüggésben a másodlagos szexuális diszfunkció. Fischer szerint pl. eddig még senkinek sem sikerült bebizonyítania, hogy a schizophren nők kompenzált állapotban kevéssé lennének orgazmusra képesek, mint az „egészséges” kontrollok (10). 2. Masters és Johnson által a hatvanas évek közepén publikált szexuálfiziológiai kutatások megdöntötték a vaginális orgazmus szupremációjának elvét, amely, mint ismeretes, az orthodox pszichoanalízis tétele volt (20). A modern pszichoanalitikusok is revideálták ezt a tételt, és azt is hangoztatták, hogy a libidó-elmélet eredeti formájában ma már nem tartható fenn (23). 3. Végül a pszichiátrián belül tért hódító modern irányzatok alapján nyilvánvaló, hogy a szexuális funkció az interperszonális, interakciós jelenségek körébe tartozik, ezért a modern terápiás erőfeszítések minden esetben magát a szexuális diádot mint rendszert veszik célba. A férfit érintő szexuális funkciózavarok közül az ejaculatio praecox a leggyakoribb. Típusos formája fiatal korban jelentkezik, s minden társadalmi rétegben előfordul. A modern szexterápia eszközeivel legeredményesebben kezelhető az összes diszfunkció közül (14). Ha az ejaculatio praecox interperszonális, interakciós jellegét szem előtt tartjuk, nem meglepő, hogy pontos definíciója egyelőre még nem született , meg. Mindannyian tévedhetetlenül tudni véljük, miről is van szó, mégis minden szerző a saját elméleti elkötelezettségének megfelelően határozza meg a fogalmat. Az orthodox analitikusoknál az ejaculatio praecox definícióját illetően ugyanolyan merevséget tapasztalhatunk, mint a klitorális-vaginális orgazmus kérdésében. Eisenstein pl. akkor tartja „biztosan” korainak a magömlést, ha az a pénisz bevezetésétől számított egy percen belül következik be (9). Masters és Johnson meghatározása már interperszonális szemléletű. Szerintük korai ejakulátor az, aki képtelen partnerét kielégíteni az összes koituszok 50%-ában, és ugyanakkor női diszfunkció nincs jelen (21). Kaplan, akinek a módszerét mi is Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 49. szám alkalmaztuk, és a továbbiakban ismertetni kívánjuk, azt a férfit tartja korai ejakulátornak, aki képtelen az ejakulációt akaratlagosan időzíteni, kontrollálni. Ellentétben az erektilis diszfunkcióval (a „tiszta” impotenciával), ahol pszichogén eredet esetén is tanácsos bizonyos életkor után organikus betegségre irányuló vizsgálatokat végezni (diabetes, sclerosis multiplex, prostatitis stb.), az ejaculatio praecox eseteknek csak elenyészően kis része szomatogén. A pszichoanalízis szerint az ejaculatio praecox oka intrapszichés, tudattalan konfliktus, melynek következtében a korai ejakulátor intenzív, szadisztikus érzésekkel viseltetik a nők iránt, s ennek megfelelően a korai ejakulációnak tudattalan célja az lenne, hogy a nőt szexuálisan frusztrálja. A konfliktus eredetét tekintve pregenitális, a pszichoszexuális fejlődés uretrális fázisánál keresendő a fixációs pont (16, 12, 1, 14). Uretrális fázis a pszichoanalitikus fejlődéselmélet szerint az 5—6. életévben áll fenn rövid ideig, főleg fiúkban, ilyenkor a fő örömszerzési funkció a vizeletürítés. Az utóbbi időben „egyszerűbb” elméletek születtek, amelyek „mindennapi”, a „józan ésszel” könnyen belátható tényezőknek tulajdonítják az ejakuláció koraiságát. Empirikus tény, hogy az ejakulációs kontroll az életkor előrehaladásával fokozatosan nő. Serdülőkorban normális jelenség, ha a kamasz csókolózás vagy „petting” (a nemi szervek kézzel történő kölcsönös ingerlése) közben ejakulál, míg öregkorban intenzív koitusz — jó erekció mellett — sem vezet az esetek egy részében magömléshez. Ennek alapján feltételezik, hogy az ejakulációs kontroll szerzett képesség, amit gyakorlás által tanulunk meg. Masters és Johnson szerint, ha a kamaszkori próbálkozások ismétlődően stresszállapotban történnek (pl. felfedezéstől való félelem), illetve olyan helyzetekben, ahol a partner szexuális élvezete egyáltalán nem fontos (pl. nyilvánosházban), a gyors ejakuláció normális jelenség, viszont ez a gyorsasági „pattern” a későbbi szexuális gyakorlatra is kihatóan rögzülhet (21). A mi viszonyaink között nagyon fontos az az elmélet, amely szerint az ejaculatio praecox igen gyakran a szexuális tudatlanság következménye. Ebben az esetben nem is beszélhetünk valódi korai magömlésről, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos férfiak akkor sem időzítik az ejakulációt, illetve nem izgatják fel megfelelően a partnert, ha egyébként azt képesek volnának megtenni (19). Pomeroy (idézi Kaplan, 14) szerint a szorongás játszik főszerepet az ejaculatio praecox pathogenesisében. A legtöbb szerző szerint azonban ez az elképzelés nagyon kevéssé specifikus a korai magömlésre, hiszen minden szexuális diszfunkció törvényszerűen mint „végső közös út” az ún. „performance anxiety”-hez vezet, melyet talán a „teljesítés kötelezettsége miatti szorongás” kifejezéssel fordíthatunk magyarra. A szakemberek — elméleti beállítottságuktól függően — különféle pszichoterápiás eljárásokat alkalmaznak az ejaculatio praecox kezelésére. A terápiás fegyvertár rendkívül széles skálájú, a klasszis 2983