Orvosi Hetilap, 1982. március (123. évfolyam, 10-13. szám)

1982-03-07 / 10. szám - Magyar Imre: A hepatitisek kérdése

Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Belgyógyászati Klinika A hepatitisek kérdése Magyar Imre dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány 1973-ban, az Orvosi Hetilap újraindulásának 25 éves évfordulóján a Szerkesztőség felkérésére ösz­­szeállítottam a hepatitisek nagyjából 25 éves törté­netét (33), meglehetősen szubjektív módon, mint­hogy a történetnek akkor magam is szereplője vol­tam. Az újabb évforduló arra indít, hogy megkí­séreljem áttekinteni folytatólagosan az elmúlt évek eseményeit a hepatitiseknek és következményeik­nek történetében. A szubjektivitás egyre kevesebb. Ennek egyik oka az, hogy a haladás útját a patho­­lógia, különösen az immunpathológia és a virológia adja meg, a klinikum és a klinikai kutatás háttér­be szorul és amennyiben nem, elsősorban ma is morphológiai és immunológiai irányú. Az Australia-antigén felfedezése volt a kezdete annak a hatalmas fejlődésnek, melynek eredménye­képpen ma módunkban van morphológiai és viro­lógiai, elsősorban szerológiai módszerekkel felis­merni a különböző vírusok által okozott hepatiti­seket, a hepatitisen átesett személyeket, a vírushor­dozókat, sőt nyerhetünk bizonyos prognosztikus adatokat is (63). Az endémiásan, epidemiásan, ma azonban, ki­sebb járványokat nem tekintve, főleg sporadikusan előforduló, rövid (15—40 napos) inkubációjú A he­patitis (HA) kórokozóját, a hepatitis A-antigént (HAAg) a székletből ki lehet mutatni és a fertőzést a széklettel, de vérrel is át lehet vinni bizonyos majmokra (marmoset 14), csimpánzra is (17). Az inficiált állatok májában a kórokozó — 27 nm nagyságú részecske, RNA-t tartalmazó enterovirus —■ kimutatható (22) és kimutatható a fertőzött ál­latok és emberek székletében is (18, 43, 48). A beteg szérumában immunanyag (anti-HA) mutatható ki, a hepatitis lezajlása után is. Ez bizonyos védelmet nyújt újabb fertőzéssel szemben (14, 55). Ilyen el­lenanyag a lakosság jelentékeny részében kimutató ható, minél idősebb korosztályban vizsgáljuk, annál gyakrabban. Az NSZK felnőtt lakosságának 50— 80%-ában megtalálható (24). A betegség jóindulatú. Sem vírushordozó nem ismeretes, sem arra vonat­kozólag nem találunk adatot, hogy az λ-vírus által okozott akut hepatitis krónikus formába menne át. A betegség kiállása után gyakorlatilag is tartós im­munitás marad vissza. A parenterális átvitellel, a beteg ember vagy a nem beteg vírushordozó vérével vagy ebből készült termékekkel, ezekkel akár szájon át, valamint se­­xuális úton is terjedő, hosszú inkubációjú (50—180 Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 10. szám пар)­­ hepatitis (HB), mely haemodialysissel, szerv­­transplantatióval foglalkozó személyzeten, injekciók alkalmazásakor, transfusio után gyakori, egy 42 nm átmérőjű részecske, az ún. Dane­ particulum (12) hatására keletkezik. Ma ez a részecske­­­­ he­patitis kórokozójának tekinthető (1, 21), a fertőző virion maga. Két részből áll, melyek morphológiai­­lag és szerológiailag is különböznek. Egy központi mag (core) körül burok helyezkedik el. A mag anti­génje (HBcAg) és a felületi antigén (HBsAg, sur­face - felület) egyaránt ellenanyagok keletkezését váltja ki. A mag-antigénben körkörös szerkezetű DNA és specifikus DNA-polymerase-enzim mutat­ható ki, a felületi antigén 20 nm átmérőjű kerek testecskék vagy hengeres képződmények formájá­ban figyelhető meg, és míg a HBcAg csak a máj­sejtben, annak magvában, ritkábban cytoplasmá­­jában mutatható ki, a HBsAg extrahepatikusan is megtalálható. Mindkét antigén kimutatható elek­tronmikroszkóppal és immunfluorenciás módszerek­kel, de bizonyos festési módszer segítségével a HBsAg fénymikroszkóppal is láthatóvá tehető (49). A HBsAg-пек bizonyos antigén-heterogenitá­sát is kimutatták és szubtípusai is ismeretesek (adw, ayw, adr, ayr). Ezek jelentősége nem bizo­nyult a klinikumban használhatónak (9). Gyakor­latilag is fontos azonban az ismertetett antigének hatására keletkező ellenanyagok (Ab) kimutatása a szérumban. HBcAb-t vagy anti-HBc ellenanyagot és HBsAb-t vagy anti-HBs ellenanyagot ismerünk. Megismertünk azonban egy harmadik antigén—an­titest-rendszert is, melyben az antigént HBeAg-nek, az ellenanyagot anti-HBe-ellenanyagnak nevezzük. Ez utóbbi a Dane-particulum képződésével és vala­milyen módon a fertőzőképességgel függ össze és a Dane-particulummal lép reakcióba (39). Úgy lát­szik, hogy a HBeAg pozitivitás arra utal, hogy kró­nikus hepatitis keletkezik (34). Az IgM típusú anti- HBc antitest a vírus aktivitásának mindenképpen jele. Az olyan vírushordozók, akiknek vérében HBsAg van, de HBeAg nincs, csak mérsékelten fer­tőzők, HBeAg jelenléte azonban biztos fertőzőké­pesség jele. A HBsAg meghatározása a mindennapi gya­korlat rutinmeghatározásává vált, a különböző módszerek azonban változó érzékenységűek és a szövettani vizsgálat eredménye nem mindig egyezik a kémiai-laboratóriumi vizsgálat eredményével. Legmegbízhatóbbnak a rádioimmuno-esszé (RIA) vizsgálat látszik. Az ellenanyagok meghatározásá­ra csak speciális laboratóriumok képesek. Mint látjuk, a kezdetben felismert Australia­­antigén (Au-antigen) az idők folyamán egyre pon­tosabban ismertté vált. Egy ideig HBAA-nak is ne­vezték (hepatitis - associated antigen), ma azonban — miután tudjuk, hogy a Dane-particulum a B-he­­patitis kórokozója — megegyezésszerűen a HBAg kifejezést használjuk. A HAAg és a HBAg isme­retében és az ellenanyagok ismeretében az A-hepa­­titist, a B-hepatitist és következményeit biztosan fel tudjuk ismerni. Vannak azonban a májnak olyan akut hepatitisnek megfelelő betegségei, me­lyekben sem HA, sem HB antigen, vagy ellenanyag nem mutatható ki. Ilyen esetek jobbára transfusio 579 1*

Next