Orvosi Hetilap, 1982. augusztus (123. évfolyam, 31-35. szám)
1982-08-01 / 31. szám - Babics Antal akadémikus 80 éves
1898 Babies Antal akadémikus 80 éves A magyar orvostársadalom, tanítványai, barátai, betegei szeretettel köszöntik Babies Antal akadémikust 80. születésnapján. A köszöntök sorában tiszteletét és szeretetét fejezi ki az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete és az Orvosi Hetilap. Babics Antal szinte egyidős viszontagságos, mozgalmas századával. 1902-ben, tízgyermekes, vidéki kisiparos családjában született. A szerény gondoskodást ami számára útravalóul otthonról jutott az egyetemi tanulmányok végzéséhez, tehetségével és páratlan akaraterejével pótolta, így szerzett orvosi diplomát 1928-ban Budapesten. Egy esztendőn át Kaposvárott dolgozott a fiatal orvos, amikor a sebészettel közelebbi kapcsolatba kerülve ébredt fel benne a hivatás az urológia iránt. Megint csak határozott, hivatástudatról tanúskodó fellépésének köszönhette, hogy Illyés Géza, a magyar urológia „fejedelme” mellé kerülhetett, aki a Rókus-kórház második emeleti folyosóján — amit még a múlt század nyolcvanas éveinek derekán Antal Géza inaugurált az urológia szerény alma materévé — fejlesztette ki később hírneves klinikáját. A fiatal kezdő egyike lett a négy díjtalan gyakornoknak, de szorgalmával, bontakozó manuális készségével sokoldalúságával oly sokban tűnt ki, hogy csakhamar díjas gyakornok lett. Mai fogalmaink szerint igen szerény „státusz”-ban volt, amikor professzora bizalmából aktív részese lehetett a nagy küzdelemmel kiharcolt „honfoglalásnak”, az 1908-ban tulajdonképpen belklinikai célra épített külsőtelepi, mai klinikaépület megszerzésének. Illyés Géza ugyanis rábízta az átalakítással járó teendők és a költözés irányítását. Alig foglalta el új helyét a klinika, amikor örömhír érte: ösztöndíjat kapott a berlini Collegium Hungaricumba. Majdnem egy éven át ismerkedett 1936 és 1937 között Berlin, majd más városok kórházi intézményeivel, így a már emigrációba készülő, két Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 31. szám főbb hazánkban is dolgozó Lichtenberg professzor híres magánklinikájával. Berlinben tapasztalhatta, milyen hatalmas fejlődés bontakozott ki azóta, hogy mestere, Illyés Géza már a század elején — a francia Tuffier nyomán — kísérletet tett a katéteres röntgenes urétervizsgálatra és aki egyáltalán először fogalmazta meg a pyelographia gondolatát. A fiatal magyar ösztöndíjas ugyanakkor szószólója lehetett a funkcionális szemléletnek, azoknak az eredményeknek, melyek Korányi Sándor úttörőkísérletei nyomán módot adtak a vese teljesítőképességének meghatározására és e metodikának — mestere Illyés által — az urológiai sebészeti gyakorlatba való átültetésére. A tanulmányútról hazaérkezve Babics Antal gyorsan haladt pályáján előre, egy év múlva a professzorhelyettesi megbízatással lett adjunktus, majd 1940-ben magántanár és amikor Illyés 1941 nyarán nyugalomba vonult, javaslata alapján kapott újabb megbízatást, most már a klinika vezetésére, amely akkor delelőjén állott és a párizsi után a rangsorban a másodiknak számított. Babics pályáját a felszabadulásig a szerény titulusok és nagy hatáskörök jellemezték. A felszabadulás meghozta a felkészültségének, látókörének, tapasztalatainak megfelelő beosztást: tanszékvezetőként és tényleges professzorként kezdhetett hozzá a történelmi sorsforduló által meghatározott sokoldalú, orvosi, nevelő-oktatói, kutatói tevékenységéhez. Még a debreceni ideiglenes kormány nevezte őt ki az Országos Közegészségügyi Tanács tagjává és a Weil Emil vezette szakszervezet lett az a színtér, ahol a bensőséges emberi kapcsolatokkal rendelkező nagy tapasztalatú tudós és gyógyítóorvos, alapítótagként, a központi vezetőség tagjaként vehette ki részét a gyógyítómunka és a tudományos élet megindításából, az érdekvédelmi, szakmapolitikai célok, a szakcsoport életrehívása és más feladatok megjelöléséből, valamint a végrehajtás irányításából.