Orvosi Hetilap, 1982. augusztus (123. évfolyam, 31-35. szám)

1982-08-01 / 31. szám - Babics Antal akadémikus 80 éves

% 1898 Babies Antal akadémikus 80 éves A magyar orvostársadalom, tanítványai, barátai, betegei szeretettel köszöntik Babies Antal akadé­mikust 80. születésnapján. A köszöntök sorában tiszteletét és szeretetét fejezi ki az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete és az Orvosi Hetilap. Babies Antal szinte egyidős viszontagságos, mozgalmas századával. 1902-ben, tízgyermekes, vi­déki kisiparos családjában született. A szerény gondoskodást ami számára útravalóul otthonról jutott az egyetemi tanulmányok végzéséhez, tehet­ségével és páratlan akaraterejével pótolta: így szerzett orvosi diplomát 1928-ban Budapesten. Egy esztendőn át Kaposvárott dolgozott a fiatal orvos, amikor a sebészettel közelebbi kapcsolatba kerül­ve ébredt fel benne a hivatás az urológia iránt. Megint csak határozott, hivatástudatról tanúskodó fellépésének köszönhette, hogy Illyés Géza, a ma­gyar urológia „fejedelme” mellé kerülhetett, aki a Rókus-kórház második emeleti folyosóján — amit még a múlt század nyolcvanas éveinek derekán Antal Géza inaugurált az urológia szerény alma materévé — fejlesztette ki később hírneves klini­káját. A fiatal kezdő egyike lett a négy díjtalan gyakornoknak, de szorgalmával, bontakozó manuá­lis készségével sokoldalúságával oly fokban tűnt ki, hogy csakhamar díjas gyakornok lett. Mai fo­galmaink szerint igen szerény „státusz”-ban volt, amikor professzora bizalmából aktív részese lehe­tett a nagy küzdelemmel kiharcolt „honfoglalás­nak”, az 1908-ban tulajdonképpen belklinikái cél­ra épített külsőtelepi, mai klinikaépület megszer­zésének. Illyés Géza ugyanis rábízta az átalakítás­sal járó teendők és a költözés irányítását. Alig fog­lalta el új helyét a klinika, amikor örömhír érte: ösztöndíjat kapott a berlini Collegium Hungari- cumba. Majdnem egy éven át ismerkedett 1936 és 1937 között Berlin, majd más városok kórházi in­tézményeivel, így a már emigrációba készülő, ké­Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 31. szám sőbb hazánkban is dolgozó Lichtenberg professzor híres magánklinikájával. Berlinben tapasztalhatta, milyen hatalmas fejlődés bontakozott ki azóta, hogy mestere, Illyés Géza már a század elején — a francia Tuffier nyomán — kísérletet tett a katé­teres röntgenes urétervizsgálatra és aki egyáltalán először fogalmazta meg a pyelographia gondolatát. A fiatal magyar ösztöndíjas ugyanakkor szószóló­ja lehetett a funkcionális szemléletnek, azoknak az eredményeknek, melyek Korányi Sándor úttörő­kísérletei nyomán módot adtak a vese teljesítőké­pességének meghatározására és e metodikának — mestere Illyés által — az urológiai sebészeti gya­korlatba való átültetésére. A tanulmányúiról hazaérkezve Babies Antal gyorsan haladt pályáján előre: egy év múlva a professzorhelyettesi megbízatással lett adjunktus, majd 1940-ben magántanár és amikor Illyés 1941 nyarán nyugalomba vonult, javaslata alapján ka­pott újabb megbízatást, most már a klinika vezeté­sére, amely akkor delelőjén állott és a párizsi után a rangsorban a másodiknak számított. Babies pá­lyáját a felszabadulásig a szerény titulusok és nagy hatáskörök jellemezték. A felszabadulás meghozta a felkészültségének, látókörének, tapasztalatainak megfelelő beosztást: tanszékvezetőként és tényle­ges professzorként kezdhetett hozzá a történelmi sorsforduló által meghatározott sokoldalú, orvosi, nevelő-oktatói, kutatói tevékenységéhez. Még a debreceni ideiglenes kormány nevezte őt ki az Or­szágos Közsgészségügyi Tanács tagjává és a Weil Emil vezette szakszervezet lett az a színtér, ahol a bensőséges emberi kapcsolatokkal rendelkező nagy tapasztalatú tudós és gyógyítóorvos, alapítótag­ként, a központi vezetőség tagjaként vehette ki ré­szét a gyógyítómunka és a tudományos élet meg­indításából, az érdekvédelmi, szakmapolitikai cé­lok, a szakcsoport életrehívása és más feladatok megjelöléséből, valamint a végrehajtás irányítá­sából.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents