Orvosi Hetilap, 1982. szeptember (123. évfolyam, 36-39. szám)
1982-09-05 / 36. szám - Laczay András: Új utak és lehetőségek a radiológiai diagnosztikában
Városi Kórház-Rendelőintézeti Egység, Komló Röntgen Osztály Új utak és lehetőségek a radiológiai diagnosztikában Loczay András dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Az elmúlt évtizedben az orvostudománynak egyik legrohamosabban fejlődő és változó ága a radiológia volt. Ma is gyorsan fejlődik, változik. Ez szükségessé teszi a medicina többi ágaihoz való viszonyának, a vele kapcsolatos általános orvosi szemléletnek folyamatos alakítását. Ebből a célból kívánok rövid áttekintést adni a diagnosztikai radiológia mai helyzetéről, gondjairól, megvalósult, megvalósulóban levő vagy talán majd a jövőben megvalósuló lehetőségeiről. Ennek során természetesen nem vállalkozom egyes vizsgálóeljárások történetének, technikájának részletes ismertetésére vagy a radiológia bármely részterületének aprólékos bemutatására. Szemléleti jellegű kulcskérdéseket érintek és részletekbe csak annyira bocsátkozom, amennyire ez célkitűzésem szempontjából szükségesnek tűnik. A hagyományos és a korszerű viszonya a radiológiában Nehéz megmondani, hol végződik a hagyományos, és hol kezdődik a korszerű radiológia. Ami tegnap korszerű volt, ma már hagyományos, ami ma korszerű, holnap hagyományos lesz. Hagyományos vizsgálatokat korszerű eszközökkel korszerűen végzünk. Az új utak a régiekből indulnak ki és összefonódnak azokkal. Az alapvető kétirányú mellkasfelvételt, mely a leghagyományosabb vizsgálatok közé tartozik, korszerű keménysugár-technikával készítik. A gyomor és bélrendszer hagyományos röntgenvizsgálata képerősítővel, jó minőségű kontrasztanyaggal, gyógyszerhatásban, kettős kontraszttal végezve korszerű. Hagyományos invazív módszer a pneumoencephalographia, melyet egyszeri levegőbefúvás után átnézeti felvételekkel végeztek. Adagolt levegőbefúvással, minden irányú rétegfelvételezésre minden testhelyzetben alkalmas készülékkel végzett változata korszerű. A direkt punkciós angiographiát, sőt, a Seldinger-technikát is hagyományosnak emlegetik. Mondhatjuk-e azonban hagyományosnak a katéteres angiographiából kialakult gyógyeljárásokat vagy a regionális átáramlás Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 36. szám denzitometriás mérését? A rectilinearis scanner az izotóp diagnosztikának hagyományos, sok területen már nem kielégítő eszköze. Korszerűnek a dinamikus képalkotás lehetőségét biztosító gamma-kamerákat tekinthetjük, melyek alkalmasak a szív, keringés, eperendszer stb. működésének vizsgálatára is. Végül bármilyen furcsán hangzik számunkra, beszélnek már hagyományos computer tomographiáról is. A hagyományos és korszerű határát megvonni tehát általánosságban nagyon nehéz. Megbocsátható lesz ezen gondolatmenet ismeretében, ha a továbbiakban ezt a két fogalmat némi következetlenséggel fogom alkalmazni. A versengés, mint a fejlődés hajtóereje A diagnosztikai készülékeket előállító cégek közti gazdasági-technikai versenyről itt nem kívánok írni. Természetes, hogy a radiológiai diagnosztika haladásának alapvető feltétele az a műszaki fejlődés volt, mely a korszerű technika kidolgozásához és fokozatos tökéletesítéséhez vezetett. Ezt azonban nem kis mértékben befolyásolta az a versengés is, amely az egyes eljárások alkalmazói között elősorban a kezdeti időszakban kialakult. Érdekes volt megfigyelni a CT és a fonographia fejlődéstörténetének korai szakában ezt a versengést. Ha olvastunk a CT sikeres alkalmazásáról valamely területen, legyen az koponya, máj, hasnyálmirigy diagnosztikája vagy bármi más, akkor előbb vagy utóbb találtunk közlést az ultrahang eredményeiről is az adott területen vagy fordítva (42). Ez a versengés végeredményben hasznosnak bizonyult, mert az egyes eljárások különböző területeken való tökéletesítése előre vitte a radiológia egészének ügyét. A végeredmény az lett, hogy ahol minden korszerű módszer rendelkezésre áll, ott okos kombinációkban tudják kihasználni mindegyiknek az előnyeit valamely adott feladat megoldására (54). Hasonló versengést láttunk a radiológia és az endoscopos diagnosztika között (1, 37). A száloptikás eszközök megjelenése joggal okozott nagy lelkesedést a gastroenterológusok körében. Az egyszerűbbé, kényelmesebbé és veszélytelenebbé vált endoscopia látóköre jelentősen kiszélesedett. A kezdeti lelkesedés oda vezetett, hogy többen meghúzták a lélekharangot a „feleslegessé vált” gyomorbélrendszeri röntgenvizsgálat felett. Ez sem volt haszontalan. A radiológusok felvették a harcot a kifinomult konkurrenciával. Ennek eredménye a soká méltatlanul elhanyagolt kettős kontraszt vastagbélvizsgálati eljárás reneszánsza, a gyomor és a vékonybelek kettős kontraszt vizsgálatának elterjedése és tökéletesítése. A végén a CT és sonographia példájához hasonlóan a gyomor-bél röntgenvizsgálat és az endoscopia is egymást kiegészítő szövetségessé szelídült. Valójában nagyon kevés régi vizsgálóeljárás vált teljesen feleslegessé a gyors fejlődés során. Legtöbbnek szerepe van és lesz továbbra is. A feladat az, hogy megtalálják helyüket az egyre értékesebb és nagyobb diagnosztikai fegyvertárban. 2207