Orvosi Hetilap, 1982. szeptember (123. évfolyam, 36-39. szám)

1982-09-05 / 36. szám - Laczay András: Új utak és lehetőségek a radiológiai diagnosztikában

Városi Kórház-Rendelőintézeti Egység, Komló Röntgen Osztály Új utak és lehetőségek a radiológiai diagnosztikában Loczay András dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Az elmúlt évtizedben az orvostudománynak egyik legrohamosabban fejlődő és változó ága a radioló­gia volt. Ma is gyorsan fejlődik, változik. Ez szük­ségessé teszi a medicina többi ágaihoz való viszo­nyának, a vele kapcsolatos általános orvosi szem­léletnek folyamatos alakítását. Ebből a célból kívá­nok rövid áttekintést adni a diagnosztikai radio­lógia mai helyzetéről, gondjairól, megvalósult, meg­valósulóban levő vagy talán majd a jövőben meg­valósuló lehetőségeiről. Ennek során természetesen nem vállalkozom egyes vizsgálóeljárások történeté­nek, technikájának részletes ismertetésére vagy a radiológia bármely részterületének aprólékos be­mutatására. Szemléleti jellegű kulcskérdéseket érintek és részletekbe csak annyira bocsátkozom, amennyire ez célkitűzésem szempontjából szüksé­gesnek tűnik. A hagyományos és a korszerű viszonya a radiológiában Nehéz megmondani, hol végződik a hagyomá­nyos, és hol kezdődik a korszerű radiológia. Ami tegnap korszerű volt, ma már hagyományos, ami ma korszerű, holnap hagyományos lesz. Hagyomá­nyos vizsgálatokat korszerű eszközökkel korsze­rűen végzünk. Az új utak a régiekből indulnak ki és összefonódnak azokkal. Az alapvető kétirányú mellkasfelvételt, mely a leghagyományosabb vizsgálatok közé tartozik, korszerű keménysugár-technikával készítik. A gyo­mor és bélrendszer hagyományos röntgenvizsgála­ta képerősítővel, jó minőségű kontrasztanyaggal, gyógyszerhatásban, kettős kontraszttal végezve korszerű. Hagyományos invazív módszer a pneu­­moencephalographia, melyet egyszeri levegőbefú­­vás után átnézeti felvételekkel végeztek. Adagolt levegőbefúvással, minden irányú rétegfelvételezés­re minden testhelyzetben alkalmas készülékkel végzett változata korszerű. A direkt punkciós an­­giographiát, sőt, a Seldinger-technikát is hagyo­mányosnak emlegetik. Mondhatjuk-e azonban ha­gyományosnak a katéteres angiographiából kiala­kult gyógy­el­járásokat vagy a regionális átáramlás Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 36. szám denzitometriás mérését? A rectilinearis scanner az izotóp diagnosztikának hagyományos, sok terüle­ten már nem kielégítő eszköze. Korszerűnek a dina­mikus képalkotás lehetőségét biztosító gamma-ka­merákat tekinthetjük, melyek alkalmasak a szív, keringés, eperendszer stb. működésének vizsgála­tára is. Végül bármilyen furcsán hangzik számunk­ra, beszélnek már hagyományos computer tomogra­­phiáról is. A hagyományos és korszerű határát megvonni tehát általánosságban nagyon nehéz. Megbocsátha­tó lesz ezen gondolatmenet ismeretében, ha a to­vábbiakban ezt a két fogalmat némi következet­lenséggel fogom alkalmazni. A versengés, mint a fejlődés hajtóereje A diagnosztikai készülékeket előállító cégek közti gazdasági-technikai versenyről itt nem kívá­nok írni. Természetes, hogy a radiológiai diagnosz­tika haladásának alapvető feltétele az a műszaki fejlődés volt, mely a korszerű technika kidolgozá­sához és fokozatos tökéletesítéséhez vezetett. Ezt azonban nem kis mértékben befolyásolta az a ver­sengés is, amely az egyes eljárások alkalmazói kö­zött elősorban a kezdeti időszakban kialakult. Ér­dekes volt megfigyelni a CT és a fonographia fej­lődéstörténetének korai szakában ezt a versengést. Ha olvastunk a CT sikeres alkalmazásáról vala­mely területen, legyen az koponya, máj, hasnyál­mirigy diagnosztikája vagy bármi más, akkor előbb vagy utóbb találtunk közlést az ultrahang eredmé­nyeiről is az adott területen vagy fordítva (42). Ez a versengés végeredményben hasznosnak bizo­nyult, mert az egyes eljárások különböző területe­ken való tökéletesítése előre vitte a radiológia egé­szének ügyét. A végeredmény az lett, hogy ahol minden korszerű módszer rendelkezésre áll, ott okos kombinációkban tudják kihasználni minde­gyiknek az előnyeit valamely adott feladat meg­oldására (54). Hasonló versengést láttunk a radiológia és az endoscopos diagnosztika között (1, 37). A szálopti­kás eszközök megjelenése joggal okozott nagy lel­kesedést a gastroenterológusok körében. Az egysze­rűbbé, kényelmesebbé és veszélytelenebbé vált en­­doscopia látóköre jelentősen kiszélesedett. A kez­deti lelkesedés oda vezetett, hogy többen meghúz­ták a lélekharangot a „feleslegessé vált” gyomor­bélrendszeri röntgenvizsgálat felett. Ez sem volt haszontalan. A radiológusok felvették a harcot a kifinomult konkurrenciával. Ennek eredménye a soká méltatlanul elhanyagolt kettős kontraszt vas­tagbélvizsgálati eljárás reneszánsza, a gyomor és a vékonybelek kettős kontraszt vizsgálatának el­terjedése és tökéletesítése. A végén a CT és sono­graphia példájához hasonlóan a gyomor-bél rönt­genvizsgálat és az endoscopia is egymást kiegészítő szövetségessé szelídült. Valójában nagyon kevés régi vizsgálóeljárás vált teljesen feleslegessé a gyors fejlődés során. Legtöbbnek szerepe van és lesz továbbra is. A fel­adat az, hogy megtalálják helyüket az egyr­e érté­kesebb és nagyobb diagnosztikai fegyvertárban. 2207

Next