Orvosi Hetilap, 1988. március (129. évfolyam, 10-13. szám)
1988-03-06 / 10. szám - Káldor Antal: Tallózás a klinikai farmakológiában
KÁLDOR ANTAL DR. Tallózás a klinikai farmakológiában Orvostovábbképző Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Káldor Antal dr.) Az Orvosi Hetilap újraindulásának 40. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Szerző a klinikai farmakológia történetének rövid áttekintése után a diszciplina újabb és ellentmondásos eredményeit ismerteti és ebből próbál általános következtetéseket levonni. Hangsúlyozza a gyógyszerek úgynevezett kívánatos és nem-kívánatos hatásainak relatív voltát. Tárgyalja továbbá, hogy a gyógyszerek szervezetbeli sorsát milyen külső tényezők befolyásolhatják, valamint a farmakogenetika szerepét egyes gyógyszerek hatásában. Hangsúlyozza, hogy a megfelelő képzés és továbbképzés az orvosok gyógyszerrendelési szokásait előnyös irányba terelhetik. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972) a tallózik szó második értelmezése az, hogy „elszórtan található ismeretanyagot összeszed”. Ennek a dolgozatnak az a célja, hogy a klinikai farmakológia egyre inkább ellentmondásos újabb eredményeit ismertesse és esetleges ebből eredő általános következtetések levonásának lehetőségeit kutassa. Ezen belül tárgyalni kívánja, hogy a gyógyszerterápia ismert ártalmai, sőt az úgynevezett káros szokásaink esetleg nem mindig bizonyulnak ártalmasnak, továbbá azt is, hogy gyógyszereink szándékolt hatásai esetleg nem mindig kedvezőek. A klinikai farmakológia négy-öt évtizedes karrierje kétségtelenül hatott az orvosi kutatásra, a gyógyszerterápiára, a gyógyszeripar fejlődésére és nem kevésbé a gyógyszerek bevezetésével vagy eltiltásával kapcsolatos adminisztratív intézkedésekre és etikai elvek kialakítására is. Thomson, a század elejének híres fizikusa szerint, ha a kőkorszak óta a tudományszervezés és -tervezés szempontjai érvényesültek volna, szép és nagyszerűen csiszolt kőeszközeink lennének, de nem ismernénk a vasat. Az alkalmazott vagy klinikai farmakológia kifejezést D. Loewi már 1910-ben használta, mások az experimentális therapeutica megjelölést találóbbnak gondolták. Az egészséges egyéneken gyűjtött ilyen irányú adatok eredetileg nem tartoztak ebbe a fogalomkörbe, bár sokkal korábbi „irodalom” foglalkozik hasonló vizsgálatokkal: Dániel könyve 1. 11. És mondá Dániel a felügyelőnek, a kire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáést és Azariást. 12. Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk. Orvosi Hetilap 1988. 129. évfolyam 10. szám Gleaning from clinical pharmacology. Following the brief review of the history of clinical pharmacology the recent and inconsistent results of this discilpine are described. Considering them attempts are made to reach general conclusions. It is stressed that the so called desirable and undesirable effects of the medicaments are relative. Factors influencing the course of the drugs in the organism as well as the role of pharmacogenetics in the effect of certain drugs are discussed. It is stressed that appropriate training and postgraduate training may turn the practice of prescribing of the physicians into advantageous direction. 13. Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, akik a király ételével élnek, és a szerint cselekedjél majd a te szolgáiddal. 14. És engede nékik ebben a dologban, és próbát ten velük tíz napig. 16. És tíz nap múlva szebbnek látszék az ő ábrázatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, akik a király ételével éltek vala. Ehrlich (1) 1910-ben írta egy könyvében (amelyet Hátával közösen adtak ki): „gyakran azt követelik, hogy beteg, különösen szifiliszes embereket csak olyan gyógyszerekkel kezeljenek, amelyek teljesen veszélytelenek. Ha ehhez a követelményhez szigorúan ragaszkodnánk, a kemoterápia vonalán mindennemű fejlődés lehetetlenné válna: azok a vegyületek, amelyek képesek az élő szervezetet megszabadítani az infekciótól, nem tekinthetők közömböseknek, bizonyos toxikus tulajdonságokkal elkerülhetetlenül rendelkezniük kell”. 1980-ban és 1981-ben az Orvosi Hetilapban egyegy dolgozat jelent meg azzal a címmel, hogy „Mi a baj a gyógyszerekkel?” (2). Manapság újabb és bonyolultabb problémákkal kerülünk szembe. A klinikai farmakológus még napjainkban is több etikai problémába ütközik vagy kell hogy önmagában oldja meg azokat, mint a medicina más területein működő orvos. Talán megfelelőbb címe lett volna ennek a tanulmánynak, hogy „Mi a baj velünk?”. Gyógyszerek klinikai értékelésének methodológiáját (controlled clinical trials) Doll a huszadik század egyik legnagyobb orvosi felfedezésének tartja. Dollery (3) szerint „a randomizált, placebo használatával végzett klinikai értékelés az ésszerű gyógyszeres terápiában olyan jelentőségű volt és ma is az, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy abbahagyjuk ezt jogászok, politikusok, látszólag plauzibilis, de valójában téves érvelései miatt”. Ezekkel a módszerekkel és a farmakológiai kutatás ragyogó eredményeivel sikerült eljutni oda, hogy míg 30-40 évvel ezelőtt például az essentiális hyperto-