Orvosi Hetilap, 1988. március (129. évfolyam, 10-13. szám)

1988-03-06 / 10. szám - Káldor Antal: Tallózás a klinikai farmakológiában

KÁLDOR ANTAL DR. Tallózás a klinikai farmakológiában Orvostovábbképző Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Káldor Antal dr.) Az Orvosi Hetilap újraindulásának 40. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Szerző a klinikai farmakológia történetének rövid át­tekintése után a diszciplina újabb és ellentmondásos eredményeit ismerteti és ebből próbál általános követ­keztetéseket levonni. Hangsúlyozza a gyógyszerek úgy­nevezett kívánatos és nem-kívánatos hatásainak relatív voltát. Tárgyalja továbbá, hogy a gyógyszerek szerve­zetbeli sorsát milyen külső tényezők befolyásolhatják, valamint a farmakogenetika szerepét egyes gyógysze­rek hatásában. Hangsúlyozza, hogy a megfelelő képzés és továbbképzés az orvosok gyógyszerrendelési szo­kásait előnyös irányba terelhetik. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint (Akadé­miai Kiadó, Budapest, 1972) a tallózik szó második ér­telmezése az, hogy „elszórtan található ismeretanya­got összeszed”. Ennek a dolgozatnak az a célja, hogy a klinikai farmakológia egyre inkább ellentmondásos újabb eredményeit ismertesse és esetleges ebből eredő általános következtetések levonásának lehetőségeit ku­tassa. Ezen belül tárgyalni kívánja, hogy a gyógyszer­terápia ismert ártalmai, sőt az úgynevezett káros szo­kásaink esetleg nem mindig bizonyulnak ártalmasnak, továbbá azt is, hogy gyógyszereink szándékolt hatásai esetleg nem mindig kedvezőek. A klinikai farmakológia négy-öt évtizedes kar­rierje kétségtelenül hatott az orvosi kutatásra, a gyógy­szerterápiára, a gyógyszeripar fejlődésére és nem ke­vésbé a gyógyszerek bevezetésével vagy eltiltásával kapcsolatos adminisztratív intézkedésekre és etikai el­vek kialakítására is. Thomson, a század elejének híres fizikusa szerint, ha a kőkorszak óta a tudományszervezés és -tervezés szempontjai érvényesültek volna, szép és nagyszerűen csiszolt kőeszközeink lennének, de nem ismernénk a vasat. Az alkalmazott vagy klinikai farmakológia kifeje­zést D. Loewi már 1910-ben használta, mások az expe­rimentális therapeutica megjelölést találóbbnak gon­dolták. Az egészséges egyéneken gyűjtött ilyen irányú adatok eredetileg nem tartoztak ebbe a fogalomkörbe, bár sokkal korábbi „irodalom” foglalkozik hasonló vizs­gálatokkal: Dániel könyve 1. 11. És mondá Dániel a felügyelőnek, a kire az ud­varmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáést és Azariást. 12. Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk. Orvosi Hetilap 1988. 129. évfolyam 10. szám Gleaning from clinical pharmacology. Following the brief review of the history of clinical pharmacology the recent and inconsistent results of this discilpine are described. Considering them attempts are made to reach general conclusions. It is stressed that the so called desirable and undesirable effects of the medica­ments are relative. Factors influencing the course of the drugs in the organism as well as the role of pharma­cogenetics in the effect of certain drugs are discussed. It is stressed that appropriate training and postgrad­uate training may turn the practice of prescribing of the physicians into advantageous direction. 13. Azután mutassák meg néked a mi ábrázatun­­kat és amaz ifjak ábrázatát, akik a király ételével él­nek, és a szerint cselekedjél majd a te szolgáiddal. 14. És engede nékik ebben a dologban, és próbát ten velük tíz napig. 16. És tíz nap múlva szebbnek látszék az ő ábrá­­zatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, a­kik a király ételével éltek vala. Ehrlich (1) 1910-ben írta egy könyvében (amelyet Hátával közösen adtak ki): „gyakran azt követelik, hogy beteg, különösen szifiliszes embereket csak olyan gyógyszerekkel kezeljenek, amelyek teljesen veszélyte­lenek. Ha ehhez a követelményhez szigorúan ragasz­kodnánk, a kemoterápia vonalán mindennemű fejlődés lehetetlenné válna: azok a vegyületek, amelyek képe­sek az élő szervezetet megszabadítani az infekciótól, nem tekinthetők közömböseknek, bizonyos toxikus tu­lajdonságokkal elkerülhetetlenül rendelkezniük kell”. 1980-ban és 1981-ben az Orvosi Hetilapban egy­­egy dolgozat jelent meg azzal a címmel, hogy „Mi a baj a gyógyszerekkel?” (2). Manapság újabb és bonyolultabb problémákkal kerülünk szembe. A klinikai farmakoló­gus még napjainkban is több etikai problémába ütkö­zik vagy kell hogy önmagában oldja meg azokat, mint a medicina más területein működő orvos. Talán meg­felelőbb címe lett volna ennek a tanulmánynak, hogy „Mi a baj velünk?”. Gyógyszerek klinikai értékelésének methodológiá­­ját (controlled clinical trials) Doll a huszadik század egyik legnagyobb orvosi felfedezésének tartja. Dol­­lery (3) szerint „a randomizált, placebo használatával végzett klinikai értékelés az ésszerű gyógyszeres terá­piában olyan jelentőségű volt és ma is az, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy abbahagyjuk ezt jogászok, politikusok, látszólag plauzibilis, de valójá­ban téves érvelései miatt”. Ezekkel a módszerekkel és a farmakológiai kuta­tás ragyogó eredményeivel sikerült eljutni oda, hogy míg 30-40 évvel ezelőtt például az essentiális hyperto-

Next