Pajtás, 1946 (1. évfolyam, 1. szám)

1946-12-20 / 1. szám

BEKÖSZÖNTŐ Picike csengő csilingel a szívemben. Ez a csengő mindig megszólal, valahányszor nagyon örülök valaminek. Csilingelj csak, csengő, és hirdesd a mi nagy örömünket, hogy hosszú és gondos előkészítés után végre útjára bocsáttatjuk az egyetlen magyar képes gyermekújságot: a Pajtást. A karácsony előtti napokban kopogtatunk be hozzátok. Ez nem véletlen. A karácsony a béke és a szeretet ünnepe s a Pajtásezt a két legnemesebbe■szményt, a békét és a szeretetetakarja szolgálni minden sorával. El akarunk jutni mindenhová: a napfényes gyermekszobákba éppen úgy,mint a szegény kültelki gyermekek otthonába s nemcsak a városi, hanem a falusi és tanyai gyermekek pajtása is akarunk lenni. Bízunk benne, hogy ez sikerül és a Pajtás a ti legjobb pajtásotok lesz. Fogadtátok olyan szeretettel, mint amilyennel mi útjára bocsátottuk és ha odaültök vele a karácsonyfa alá, hogy olvasgassátok, bizonyára érzitek majd, hogy ez a ti újságotok, amit hozzátok közelálló felnőttek írnak s akik azt szeretnék, hogy veletek együtt szerkeszthessék a lapot. Béke és szeretet! Ez a két karácsonyi gondolat vezet bennünket egész utunkon. Szeretnénk, ha megértenétek gondolatainkat és elfogadnátok a felétek nyújtott baráti kezet. Jöjjetek hát és induljunk el azon az úton, amely a felnőttek csúf háborúja után egy olyan boldog és békés világba vezet, amilyenről legszebb álmaitokban álmodtok. Ha ez sikerül, akkor a picike csengő a szívemben nagyon-nagyon sokszor csilingel még, hogy a fóka nem eszik most csak tengeri halat s a legfinomabb édesvízi halat sem hajlandó elfogyasztani, inkább éhen pusztul? hogy az Egyesült Államok céllövő-bajnoka egy tizennégy éves kislány ? Audrey Brockmannak hívják. Édesapja is híres céllövő volt, ő tanította gyerekét már hatéves korában puskával bánni. Azóta gyakorolja magát Audrey a céllövésben. Audrey négy országos bajnokságot nyert, különböző versenyeken 155 érmet szedett össze és még tizenegy nagy díj boldog és büszke tulajdonosa, hogy az első «rikkancsok » Budapest utcáin a pirossapkás hordárok voltak 1878 aug. 20-án, Szent István napján? Ebben az időben az utcai lapárusításnak még hírehamva sem volt s a hordárok, hónuk alatt az ujságkötegekkel, nagy feltűnést hogy a vegyészeknek újabban olyan papírt is sikerült előállítaniok, ami nem ég el s a vízben sem ázik szét? Ebből az újfajta papírosból törülközőket, konyharuhákat, sőt még esőköpenyt is készítenek. Egy asszony a rabszolgaság ellen ötven esztendővel ezelőtt halt meg E. H. Beecher-Stowe, a »Tamás bátya kunyhója» írónője. Bizonyára valamenynyien ismeritek ezt a szép ifjúsági regényt, hallgassátok meg, hogyan keletkezett. A szabad Amerikában, ahova a világ minden tájáról tódultak a szabadságszerető emberek, 150 évvel ezelőtt még mindig nem törölték el a rabszolgaságot. Ha valaki négernek született, rabszolga maradt egész életében, akivel gazdája rendelkezett. A gazda tetszése szerint dolgoztatta a rabszolgát, s ha megunta, vagy pénzre volt szüksége, el is adhatta. A férjet elszakíthatta családjától, az anyát kis gyermekeitől, a gyermeket a szülőktől. Az Északi Államok érezték, hogy ez az intézmény nemcsak embertelen és kegyetlen, hanem szégyene is Amerikának. Amikor Lincoln Ábrahám elfoglalta az elnöki széket, azonnal síkraszállt a rabszolgaság eltörlése mellett. A Déli Államok azonban nem egyeztek bele, hogy elvegyék tőlük az ingyen munkaerőt. Ekkor a szabadságszerető Északiak fegyvert fogtak a rabszolgatartó Déli Államok ellen. A háború négy évig tartott. Négy év után a Déliek megadták magukat és a rabszolgák felszabadultak. De nemcsak fegyverrel, hanem már jóval a háború kitörése előtt, könyvvel is harcoltak a nemes ügy érdekében. A »Tamás bátya kunyhója» a háború előtt néhány évvel jelent meg és megmozgatta nemcsak Amerikát, hanem Európát is. Már a megjelenés napján 3000 példány fogyott el belőle és heteken át 18 nyomda csak ezt a könyvet készítette, hogy a vásárló közönséget kielégítsék. Hat hónap alatt egymillió példány kelt el és magában Londonban hat színház játszotta egyszerre a könyv nyomán írt színdarabot. Cincinnati, ahol Harriett Beecher- Stowe-ék éltek, ütközőpont volt a szabad Északi és a rabszolgatartó Déli Államok között. Itt gyakran fogták el azokat a szerencsétleneket, akik délről menekültek észak felé. Ilyenkor egyegy puskalövés hallatszott, s a rabszolga életével fizetett azért, hogy szabadságra vágyott. A törvény szigorúan büntette azokat, akik segítették a szökött rabszolgákat, de a Stowe házaspár nem félt a veszélytől. Harriett Beecher-Stowe még attól sem riadt vissza, hogy megírja könyvét Tamás bátyáról, erről a jóságos lelkű négerről, akinek sorsából visszatükröződik valamennyi nyomorult rabszolga élete. A könyv hatása óriási volt. Akik eddig közönyösen nézték a rabszolgák vergődését, felfigyeltek és belátták, hogy ezt az intézményt nem szabad tovább fenntartani. A katonák tarsolyukban «Tamás bátya kunyhójával» vonultak be harcolni az emberiességért és az igazságért. Maga Harriett és egész családja mint ápolónők és katonák vettek részt a négerek felszabadításáért vívt Aff L' íi 7 diA tip m non Harriettet, a könyv megjelenése után az elragadtatás és ünneplés mellett, sok gáncs és vád is érte bátorhangú könyve miatt. De az írónő csak mosolygott a vádakon. Hírneve csakhamar végigszárnyalta a világot, s meghívást kapott Európába is. A legnagyobb dicséretet Dickenstől, a nagy írótól kapta aki azt mondta, hogy valamennyi saját könyvénél többet ér a «Tamás bátya kunyhója». Az írónő meglátogatta Kossuth Lajost is, aki annak idején száműzetésben élt London egyik külvárosában, s Harriett a nagy államférfiú szavain keresztül ismerte meg Magyarországot, mely akkor osztrák járom alatt nyögött. Beecher-Stowe többi könyvével sohasem ért el sikert, népszerűséget. A «Tamás bátya kunyhója» azonban mindig kedves olvasmánya, irányítója lesz azoknak, akik a szabadságért, az emberi jogokért küzdenek, akik tudják, hogy az embert nem bőre, vagy származása, hanem munkája szerint kell értékelni. Kertész Erzsébet w / /w rwii 111 m 'mit u ■!