Pajtás, 1947 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1947-01-01 / 1. szám

A cukor elolvad vükkor belepottyant a kávéba. Szörnyen meg­ütötte magát és mind járt sírva fakadt. — Jaj, mi lesz most velem? A kávé azt mondta: — Semmi bajod nem lesz, cukorka. Csak felolvadsz. — Jaj. nem, én nem akarok. Én olyan szép vagyok így. Olyan gyönyörű, fehér. így tetszem mindenkinek. Kn nem adom az én gyönyörű alakomat. . . Aztán sírása méreggé változott és kezdte szidni a kávét: — Te vagy mindennek az oka. Mért vagy olyan fneleg. És mért vagy olyan nedves? Éppen a két leg­rosszabb dolog, ami engem érhet. Tönkre teszed az én gyönyörű alakomat. Engem ilyennek teremtettek és te, szemtelen kávé, megsemmisítesz. — Te tévedsz — mondta a kávé — ha azt hiszed, hogy téged ilyennek teremtettek. Fehérnek és kocka- ialakúnak. Te valamikor növény voltál, apró palánta, azután pedig cukorrépa, sárgás pirosas színű. Régi korszaka volt ez életednek, de akkor is csak te voltál az: a cukor. Lehet, hogy nem répa voltál, hanem valahol a tengeren túl magas, karcsú nád, a cukorrépa rokona. Igen csinos lehettél és kedves, de legkevésbbé sem kockaalakú és habfehér. Hanem aztán gyárba kerültél, gépek közé, emberi kezek munkáltak, hámoztak, vágtak, nyomtak, finomítottak, addig, amíg kockacukor lett belőled és sok társaddal ebbe az asztalon lévő, szép kékszélű cukortartóba kerültél. 'Dehát ez is csak egy korszak volt. Most más korszakodba lépsz, de ez még mindig te leszel, és nem is biztos, hogy ez rosszabb korszaka lesz életednek, mint az előbbi volt. A cukor már csak szipogott és lassan olvadt apró részecskéire: — És mi lesz most velem? — kérdezte. — Ez nagyon dicső korszakod lesz — felelt mindjárt a kávé. — Most leszel igazán az, ami vagy. Édes. De a cukor csak fel-felsírt: — De hiszen nem is látszom. Nincs is alakom ... A kávé szelíden simogatta: — Nem az alak a fontos. Ha nem is látszol, azért 'mindenki tudja, hogy te vagy. Azzal, hogy láthatatlan, lettél, érezhetővé váltál. Jaj, de édes vagy. Én magam is egészen átváltoztam1. Olyan édes vagyok, mint te. Nem érzed, micsoda édesség árad belőled? — Csakugyan — mondta a cukor. — Ezt nem is hittem volna. Tudtam, hogy szép vagyok, s gondoltam, hogy igen okos lehetek. De, hogy ilyen édes volnék, —; nem, ez eszembe sem jutott... Nem is olyan rossz ez. Egész szép és valahogy büszke vagyok rá... És mondd, ez örökké fog tartani? — Sajnos, nem — felelte a kávé. — Ez a kor­szak sem tart örökké. Valaki nemsokára megiszik minket és akkor annak a testében vérré válasz. És ez így megy tovább, tovább. De hisz. éppen ez az érdekes és szépp Ezért ne essél kétségbe soha . . i Ebbena pillanatban kinyílt az ajtó és egy kisfiú szaladt be a szobába. — Mami! Mami! — kiabálta kisfiú — enyém ez a kávé? * — Igen, várjál édesem, mindjárt jövök — kiáltott vissza Mami a konyhából. —) Ebben a kedves kis fiúban válunk vérré — súgta a káMá a cukornak, míg a kisfiúcska felkapaszkodott a székre. — Ügy-e. milyen izgalmlas a világ?! Mindjárt utazunk. A kávé nem folytathatta tovább a beszélgetést, mert Marni odalépett az asztalhoz és felemelte a csészét: i — Finom? — kérdezte az első korty után. — Nagyon — mondta hálásan a kicsi fiú. — Olyan jó édes ... Kántor Zsuzsa Óra Szép Ernő reme Hallgatni sohse fogok, Ketyegek én, kotyogok. Sebesebbnél sebesebben. Vagy a csuklón, vagy a zsebben. Éles, mint a késnek éle, Rajtam ez a háromféle. Kisebb-nagyobb mutató. Múló időt kutató. És itt benn az órátokban, Gyerekek, itt nagy titok van.' Az a kényes szerkezet. Alkották mesterkezek. Hogyha szerkezet nem volna. Mutató nem vándorolna. Mint ha nincs fejedben agy, Mozdulatlan bábú vagy. Á 7 sC­5**- /, Szabadulni hegy lehelne Szilv Eszter i'rnőtöl ? " Gondolkozik Űj Évike A feje majd szétföl. Elérkezik az esztendő Legutolsó napja, Évi dundi malacot vesz. S azt Eszternek adja. Korom Misi felöltözik. Majd kéményseprőnek, Ügy kezd neki a névnapi Verses köszöntőnek. Eszternéni hogy meglátja i Bekormozva Misit, Ájulton a székre pottyan, ' A kis malar felvisít. Szellemek ! jajgat Eszter, S fut mig bírja szusszal, Utolérni sem lehetne, Tán csak autóbusszal. Ne. keressük, ha elszaladt Vén Szilv Eszter nénit, Ünnepeljük inkább vígan A boldog Uj Évit. AA / \

Next

/
Thumbnails
Contents