Pajtás, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1949-01-01 / 1. szám
ÚJÉVI ÚTRAVALÓ Az új év küszöbéről köszöntünk paj■C”- fásaink. Szeretettel és baráti kézszorítással nyújtjuk felétek kezünket s bízunk benne, hogy bátorító, biztató, boldog újesztendőt kívánó szavunk mindenhová elér széles e hazában és nem lesz egyetlen falu, egyetlen tanya sem, ahol ne hallanák meg hangukat. Igen, egyetlen falu, egyetlen tanya sem. Ma egy esztendeje még nem mertük volna ezt mondani. Akkor még sok sok faluba hírmondónak sem jutott el a Pajtás. De ma már más a helyzet. Az úttörő mozgalom hatalmasan megerősödött. Szellemével és cselekedeteivel csaknem mindenütt megsemmisítettük azokat a rágalmakat, amikkel útonlítfélen igyekeztek és helyenként még igyekeznek ma is beszennyezni bennünket. Ti magyar gyerekek megértettétek, hogy milyen nagyszerű, milyen nemes feladat úttörőnek lenni és ezrével, tízezrével jöttetek hívó szavunkra az úttörő zászló alá. Seregünk egy esztendő alatt megsokszorozódott. Ez természetesen megmutatkozik lapunk olvasótáborában is. Ma már százezer Pajtás keresi fel kéthetenként a mi pajtásainkat, hogy szórakoztasson, vezessen, irányt mutasson mindnyájatoknak, akik szerető szívvel közénk álltak. Ezért írtuk fentebb azt, hogy az idén már nincs egyetlen falu, egyetlen tanya sem, ahol ne hallanák meg hangunkat. Ha mégis tudnátok ilyenről, azon legyetek, hogy legalább élő szóval továbbítsátok minden úttörő, és minden magyar gyermek lapjának és az úttörő-mozgalom központi vezetőségénk újévi jókívánságát. Az 1918-as esztendőt — szüléitektől, tanáraitoktól talán már hallottátok — a fordulat évének szokták nevezni. Mégpedig azért, mert a magyar népi demokrácia ebben az évben csapásokat mérve mindazokra, akik a dolgozó nép ellen törtek, döntő fordulatot vett, hogy meginduljon azon az úton, mely a ti jobb jövőtökhöz vezet A felnőttek ezt szocializmusnak nevezik. Nem árt, ha megtanuljátok ezt a fogalmat, mert a jövőben gyakran találkoztok vele. Erre vágyott a szabadságért életét adó költő már száz esztendővel ezelőtt is, mikor így énekelt: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van nyár a Kánaán! Petőfi, áld éppen újévre virradóra született 1823-ban, már az 1848-as forradalom idején meglátta, megérezte, hogy el fog jönni a kor, amikor végre ember lesz az ember s „a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet“ és nem lesz elnyomó és elnyomott, jólétben dúskáló és éhező, hanem „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet“. Petőfi álmai akkor nem valósulhattak meg. A száz év előtti forradalom elbukott. És elbukott a nép ügye 1918 —19-ben is, mert túlságosan magunkra maradtunk és nem ismertük kellőképben a ránk váró feladatokat sem. Ha megkérdezitek szüléiteket, tanáraitokat, sokat tudnak mesélni arról, mit következett ezután. Ma biztosabban haladunk a napfényes jövő felé, mint bármikor valaha. Körülöttünk népi demokratikus országok, amelyeknek vezetőit, — akárcsak a mi vezetőinket —, egyetlen vágy, egyetlen gondolat hatja át: boldog, békés holnapot teremteni népeik, az emberiség számára. Élen jár ebben a küzdelemben a hatalmas Szovjetunió, amely a felszabadulás óta már annyiszor nyújtott nekünk is, baráti segítő kezet.De a magyar dolgozók, szüléttek s mi gyerekek sem várjuk, hogy a mesebeli sültgalamb a szánkba röpüljön. A felnőttek munkával, mi gyerekek tanulással építjük a jövőt. A jövőt, a mi jövőnket, amelyet már már nem a földesurak és a gyárosok, hanem a munkások és parasztok irányítanak. Akadnak még persze olyanok, akiknek mindez nem tetszik és szeretnék visszahozni a múltat. A mattat, amikor nem voltak népi kollégiumok, ahol mint ma minden jófejű gyerek tovább tanulhat amikor édesapátok csak az uradalom földjét művelhette, vagy tétlenségre kárhoztatva munkára várt a gyárkapuk előtt és senki nem gondolt arra, milyen jövő vár a magyar gyerekekre. Ha visszanéztek az elmúlt esztendőre, magatok is láthatjátok a változást, az eredményeket. Sok mindent elértünk: kaptunk új tankönyveket, úttörő vasutat, és még sok egyebet. Szebb, jobb lett az életünk, de még messze a cél. Az 1949-es esztendő a 3 éves terv utolsó éve. Ha megvalósítjuk — és megvalósítjuk —, az új esztendőben még tovább megyünk előre a haladás, a fejlődés útján. Szülöttek gyárakban, földeken és irodákban építik a jövőt. Mi, gyerekek még kicsik, erőtlenek vagyunk a munkára. Nem is várja senki, hogy népünk sorsának jövendő építői dolgozzanak. A magyar gyerekeknek ma csak egy feladatuk van és lehet, hogy a boldog békés jövő érdekében tanuljanak. Erre készüljünk fel az új esztendőben s egy percre se tévesszük szem elől az úttörők jelmondatát: Jó tanulással előre hazánkért." Tanulj többet, jobban élsz, Tanulj jobban, többet érsz. László Gyula oldalig Az új év küszöbén elbúcsúzunk persze Elmúlt esztendőtől- Álljunk meg egy percre! Megtett útunkra most szemünk visszatekint S gondolatban mindent végigélünk megint. Petőfi és Kossuth emléke lebegett Centenáris évünk minden tette felett- Szabadságért küzdő márciusi ifjak. Veletek megyünk, ha zászló alá hívnak, Ti voltatok s lesztek örök mintaképünk. Győzelmes harcunkban egy ütemre lépünk! Emlékezzünk, hiszen nem is volt oly régen. Múlt esztendő indult tanulás jegyében, Munkaverseny tüze bennünk lángra lobbant, Megszívleltük, mi az: ,,Pajtás, tanulj jobban!“ Úttörőőrsünkben, jó közös munkánkban könnyű lett a nyelvtan, könnyű lett a számtan. Együtt adottunk meg minden fogas kérdést. Gyengébbek a fákkal így tartottak lépést. Az új évben sem lesz egyik diák se rest. Megfogadjuk: szerzünk még sokkal több jelest! Mi is történt még az elmúlt esztendőben ! Akadt ott esemény, nagy fordulat bőven! Bizony, az iskolák államosítása, újjáépítése, kitatarozása! írtak és nyomtattak sok szép új tankönyvet. Ezekből persze a tanulás iskönnyebb! Új ruhát, új cipőt kaptunk. Igaz szívvel Mondhatjuk: életünk egyre följebb ível- Nagyobb szelet hús jut, kenyerünk fehérebb. Bizalommal várjuk a jövendő évet. De mi volt fénypontja a tavalyi évnek ! Újév napján szóljon erről is az ének! Mi is volt a legszebb a tavalyi nyárian? Az Úttörő-vasut! Ugye eltaláltam . Megint csákányoznak, dől az erdő fája. Idén még hosszabbra épül meg a pálya- Vasutas-pajtások dolgoznak boldogan. Szerelvényünk hídon, alagúton rohan. Szépjuhásznénál lesz új végállomásunk. Boldog újesztendőt, jó Gerő pajtásunk." Kívánunk jót-szépet jövő esztendőre! Minden dolgozónak! Jó munkát! Előre! URBÁN ESZTER