Pajtás, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1949-01-01 / 1. szám

ÚJÉVI ÚTRÁVALÓ A z új év küszöbéről köszöntünk paj- ■C”- fásaink. Szeretettel és baráti kéz­szorítással nyújtjuk felétek kezünket s bízunk ltenne, hogy bátorító, biztató, boldog újesztendőt kívánó szavunk min­denhová elér széles e hazában és nem lesz egj’etlen falu, egyetlen tanya sem, ahol ne hallanák meg hangúkat. Igen, egyetlen falu, egyetlen tanya sem. Ma egy esztendeje még nem mer­tük volna ezt mondani. Akkor még sok sok faluba hírmondónak sem jutott el a Pajtás. De ma már más a helyzet. Az úttörő-mozgalom hatalmasan meg­erősödött. Szellemével és cselekedetei­vel csaknem mindenütt megsemmisítet­tük azokat a rágalmakat, amikkel úton- lítfélen igyekeztek és helyenként még Igyekeznek ma is beszennyezni bennün­ket. Ti magyar gyerekek megértetté­tek. hogy milyen nagyszerű, milyen nemes feladat úttörőnek lenni és ezré­vel, tízezrével jöttetek hívó szavunkra az úttörő zászló alá. Seregünk egy esztendő alatt megsok­szorozódott. Ez természetesen megmu­tatkozik lapunk olvasótáborában is. Ma már százezer Pajtás keresi fel kéthetenként a mi pajtásainkat, hogy szórakoztasson, vezessen, irányt mu­tasson mindnyájatoknak, akik sze­rető szívvel közénk állta. k. Ezért írtuk fentebb azt, hogy az idén már nincs egyetlen falu, egyetlen tanya sem, ahol ne hallanák meg hangunkat. Ha mégis tudnátok ilyenről, azon legyetek, hogy legalább élő szóval továbbítsátok minden úttörő, és minden magyar gyer­mek lapjának és az úttörő-mozgalom központi vezeíöségénk újévi jókíván­ságát. Az 1918-as esztendőt — szüléitektől, tanáraitoktól talán már hallottátok — a fordulat évének szokták nevezni. Mégpedig azért, mert a magyar népi demokrácia ebben az évben csapásokat mérve mindazokra, akik a dolgozó nép ellen törtek, döntő fordulatot vett, hogy meginduljon azon az úton, mely a ti jobb jövőtökhöz vezet A felnőttek ezt szocializmusnak nevezik. Nem árt, ha megtanuljátok ezt a fogalmat, mert a jövőben gyakran találkoztok vele, Erre vágyott a szabadságért életét adó költő már száz esztendővé! ezelőtt is, mikor így énekelt: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van ntár a Kánaán! Petőfi, áld éppen újévre virradóra született 1823-ban, már az 1848-as for­radalom idején meglátta, megérezte, hogy el fog jönni a kor, amikor végre ember lesz az ember s „a jognak asz­talánál mind egyaránt foglal helyet'“ és nem lesz elnyomó és elnyomott, jólét­ben dúskáló és éhező, hanem „a bőség kosará!>ól mindenki egyaránt vehet“. Petőfi álmai akkor nem valósulhat­tak meg. A száz év előtti forradalom elbukott. És elbukott a nép iigye 1918 —19-ben is, mert túlságosan magunkra maradtunk és nem Ismertük kellőkép- lton a ránkváró feladatokat sem. Ha megkérdezitek szüléiteket, tanáraitokat, sokat tudnak mesélni arról, nü követ­kezett ezután. Ma biztosabban haladunk a napfényes jövő felé, mint bármikor valaha. Körü­löttünk népi demokratikus országok, amelyeknek vezetőit, — akárcsak a ml vezetőinket —, egyetlen vágy, egyetlen gondolat hatja át: boldog, békés holna­pot teremteni népeik, az emberiség szá­mára. Élen jár ebben a küzdelemben a hatalmas Szovjetunió, amely a felsza­badulás óta már annyiszor nyújtott ne­künk Is, baráti segítő kezet­De a magyar dolgozók, szüléitek s mi gyerekek sem várjuk, hogy a mese­beli sültgalamb a szánkba röpüljön. A felnőttek munkával, ml gyerekek tanu­lással építjük a jövőt. A jövőt, a ml jövőnket, amelyet mot már nem a föl­desurak és a gyárosok, hanem a mun­kások és parasztok Irányítanak. Akadnak még persze olyanok, akik­nek mind ez nem tetszik és szeretnék visszahozni a múltat. A mattat, amikor nem voltak népi kollégiumok, ahol mint ma minden jófejű gyerek tovább tanul­hat amikor édesapátok csak az ura­dalom földjét művelhette, vagy tétlen, ségre kárhoztatva munkára várt a gyárkapuk előtt és senki nem gondolt arra, milyen jövő vár a magyar gye­rekekre. Ha visszanéztek az elmúlt esztendőre, magatok Is láthatjátok a változást, az eredményeket. Sok mindent elértünk: kaptunk új tankönyveket, úttörő vasutat, ég még sok egyebet. Szebb, jobb lett az életünk, de még messze a cél. Az 1949-es esztendő a 3 éves terv utolsó éve. Ha megvalósítjuk — és megvalósítjuk —, az új esztendőben még tovább megyünk előre a haladás, a fejlődés útján. Szüléitek gyárakban, földeken és iro­dákban építik a jövőt. Mi, gyerekek még kicsik, erőtlenek vágj unk a mun­kára. Nem is várja senld, hogy népünk sorsának jövendő építői dolgozzanak. A magyar gj'erekeknek ma csak egy fel­adatuk van és lehet, hogy a boldog bé­kés jövő érdekében tanuljanak. Erre készüljünk fel az új esztendőben s egy percre se tévesszük szem elől az úttö­rők jelmondatát: Jótanulással előre hazánkért.' Tanulj többet, jobban élsz, Tanulj jobban, töbitet érsz. László Gyula ofdo^ iy Az uj ev küszöbén elbúcsúzunk persze Elmúlt esztendőtől- Álljunk meg egy percre! Megtett útunkra most szemünk visszatekint S gondolatban mindent végigé.ünk megint. Petőfi és Kossuth emléke lebegett Centenáris évünk minden tette felett- Szabadságért küzdő márciusi ifjak, Veletek megyünk, ha zászló alá hívnak, Ti voltatok s lesztek örök mintaképünk: Győzelmes harcunkban egy ütemre lépünk! Emlékezzünk, hiszgn nem is volt oly régen: Múlt esztendő indult tanulás jegyében, Munkaverseny tüze bennünk lángra lobbant, Megszívleltük, mi az: ,,Pajtás, tanulj jobban!“ Úttörő-őrsünkben, jó közös munkánkban Könnyű lett a nyelvtan, könnyű lett a számtan. Együtt o dottunk meg minden fogas kérdést, Gyengébbek a fákkal így tartottak lépést. Az új évben sem lesz egyik diák se rest, Megfogadjuk: szerzünk még sokkal több jelest! Mi is törteht még az elmúlt esztendőben f Akadt ott esemény, nagy fordulat bőven! Bizony: az iskolák államosítása, Ü jjáépítése, ki tatarozása! írtak és nyomtattak sok szép új tankönyvet, Ezekből persze a tanulás is 'könnyebb! Új ruhát, új cipőt kaptunk. Igaz szívvel Mondhatjuk: életünk egyre följebb ível- Nagyobb szelet hús jut, kenyerünk fehérebb, Bizalommal várjuk a jövendő évet. De mi volt fénypontja a tavalyi évnek f Újév napján szóljon erről is az ének! Mi is vo.t a legszebb a tavalyi nyü+ianf Az Üttörő-vasiit! Űgy-e eltaláltamT . Megint csákányoznak, dől az erdő fája, Idén még hosszabbra épül meg a pálya- Vasutas-pajtások dolgoznak boldogan: Szerelvényünk hídon, alagúton rohan. Szépjuhásznénál lesz új végállomásunk. Boldog újesztendöt, jó Gerő pajtásunk.' Kívánunk jót-szépet jövő esztendőre^ Minden dolgozónak! Jó munkát! Előre! ÚRBAN ESZTER 3

Next

/
Thumbnails
Contents