Pajtás, 1953 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-07 / 1. szám

HOL VAN MI IS NAGYOBB SZÜ­KSÁG Ilyenkor télen a r..i falunkban sok a hiányzás, mert a pajtások otthon maradnak a disznóöléseknél segíteni. ( Vagy in­tább disznófület kóstolgatni.) Mi, gárdisták elhatároztuk, hogy megszüntetjük ezeket a hiányzásokat, mert a disznó­ölésnél úgyis van mindig szomszéd, aki segít a munkában, nincs szükség a gyerekekre is. A jó hurka, kolbász pedig megvárja otthon a pajtásokat. Az egyik pajtás is azt mondta, hogy ő sem­me-etre sem jigdhet el azon a napon, mert otthon kell segítenie. Néhányan elmentünk hozzájuk, megnézni, hogy csakugyan így van-e. — Bizony, csak hadd maradjon a fiú, szeretném, ha se­gítene nekünk — mondta kérdezősködésünkre az édesapja. Erre mi azt feleltük: — De biztosan azt is szeretné a bácsi, ha a fia tudná azt, amit ma tanulunk az iskolában. — Persze, hogy szeretném! A tanulás nem válik kárára — szólt az édesapa, majd elgondolkodott egy kicsit és így szólt­ — Különben igazatok van. Azt a kis munkát magunk is elvégezzük. Eredj fiam iskolába! A pajtás eljött. Nemcsak öt, hanem másokat is elhoz­tunk így az iskolába. El szeretnénk érni, hogy most, félév elött ne hiányozzék senki, hanem tanuljon. Én mindenk­iek segítek, elmondom nekik, hogyan tanuljanak eredményeseb­ben. Én először az egész anyagot elolvasom végig hangosan. Utána felosztom szakaszokra, majd egy-egy szakaszt próbá­lok a saját szavaimmal elmondani. Amikor már minden sza­kaszt jól tudok, elmondom hangosan elejétől végéig. Ekkor előveszem a vázlatot és az iskolai magyarázat alapján ki­bővítem Most még egyszer felmondom magamnak hango­san, mindaddig, amíg hiba nélkül nem tudom. Kémiát és fizikát is így tanulok, de ilyenkor kísérletek­kel teszem világosabbá és érthetőbbé. Nálunk vannak olyan pajtások, akik szól itt szóra meg­tanulják a leckét. Ez nem helyes, így hamar el lehet felejteni, mert nem a lényeget tanulják, hanem a mondatok sorrendjei. Az én módszeremet több pajtás megpróbálta és ők is azt mondták, hogy így igen könnyű a tanudás. Ezért aján­lom másoknak­ is. HEFFNER FERENC Pajtás tudósító Babarc szállás — Messze van még az erdő, ráérek m­ég addig megtölteni a puskámat — szólt a mesebeli va­dász, amikor figyelmeztették, hogy töltse meg fegyverét. De akármilyen messze volt is az erdő, úgy adódott, hogy nem ért rá megtölteni. Kénytelen-kellet­len üres tarisznyával tért haza, amikor megkérdezték, hogyan si­került a vadászat, így panaszko­dott: Nem volt szerencsém, így jár az, aki mindenre ráér. Itt vagyunk a félévi bizony­ít­­ványkiosztás küszöbén Szeptem­bertől lassan öt hónap telt el ke­mény és nehéz munkában De vájjon nem akadtak-e köztelek ,,ráérős" pajtások? Olyanok, akik elhanyagolták a tanulást, mond­ván, messze van még a félév. Bizonyára akadnak olyanok is, akik elmaradtak az anyaggal és Paid Pál úr jelszavával feleltek, ha az anyag pótlására figyelmez­tették: „ej, ráérünk arra még". Még néhány hét és elérkezik a félévi bizonyítványkiosztás ide­je Hogy a mese szavaival éljek — közel az erdői Persze most a „ráérős" pajtá­sok szánják-bánják a dolgot. Reszketnek a bizonyítványtól, mint az egyszeri vadász, aki ta­lálkozott­­a medvével , és töl­tetlen volt a puskája. Harcot és nem könnyűt hozzon a hátralévő idő. Mert könnyen megtörténhetik,hogy hármas, ket­tes, sőt még egyes is becsúszik „váratlanul" annak a bizonyít­ványába, aki még mindig halo­gatja a tanulást Akkor ez a paj­tás is úgy jár, mint a mesebeli vadász, mást hibáztat hanyagsá­gáért? Mert sajnos, legtöbbször ez szokott történii. Pedig aki felkészületlenül megy órára, az könnyen póruljár. Alig néhány hét és keretekben lesz a bizonyítvány, megmutat­ja, hogyan dolgoztatok, milyen eredményt értetek el, lelkiismere­tesen készültetek-e napról napra, óráról órára? Harcot kell indítani még a percekért is. Sürget az idő, de el ne csüggedjetek! Ha rövid is ez a néhány hét, arra még elég, hogy mindenki „megtöltse fegy­verét", vagyis rendesen, rendsze­resen tanuljon és felkészülve vár­ja a feleltetést. Ezt az időt oko­san s jól ki kell használni. Se­gítsetek egymásnak mindenben, magyarázzátok el újra és újra annak az anyagot, aki nem érti. Ügyeljetek egymásra és figyel­meztessétek a lemaradókat, biz­tassátok a csüggedőket. Mert egy-egy „váratlanul", „szeren­csétlenségből" becsúszott kettes vagy egyes leronthatja az egész őrs, az egész osztály átlagát. Legyen tehát a feladat, harc a kettesek és egyesek, a rossz je­gyek ellen Harc ezek okozói, a hanyagság, gondatlanság, nem­törődömség ellen Rajta! — Ti ne késlekedjetek­­ vadász módjára — töltsétek meg fegyvereiteket. Most még van idő Induljatok sikeres harcra a félévi jó bizonyítványért ///. Mocsári József A futószalag mentén fiatal szere­lők állnak Egyik a főtengelyt il­leszti helyére, másik a lendkereket, harmadik a dugattyút, a porlasztót, az önindítót és így tovább Amelyik üzemkocsi a lánc végére ér, abból a kész motort átadják a következő te­remnek Mi az a hatalmas dübörgés, ami ott időről időre felharsan? Kemény próbának vetik alá a benzinnel, olaj­jal bőven ellátott motorokat: né­hányszor teljes erővel beindítják és amikor elérik a legnagyobb forgási sebességet — hirtelen lefékezik — „Jó a gyártás, nincs hiba” — álla­pítja meg büszkén a gép kezelője és egyik motor a másik után mehet a járműgyárba Truba! Ez aztán a nagy terem! Beférne az egész motorgyár De kell is a hely, mert hiszen ide futnak össze mindenfelől a teherkocsi elké­szült darabjai. 0 6 00 Színültig megrakott, óriási, sö­tétzöld teherautó zúg el élesen ve­lünk szemben. Fiatal leány ül a ko­­rmánynál és vidáman kapja fe­lénk fejét — Ez a „Csöpi" — mondja gépkocsivezetőnk — Aki vezeti? — kérdezzük — Dehogy — nevet­ő — a teherautó! Rendes, ko­moly neve: „Csepel 350” Szeretjük, azért becézzük Ezer meg ezer szá­guld ilyen az országban, szerszá­mot, iparcikket visz a vidéknek, hozza a begyűjtött élelmet a váro­sokba. A „Csepel 350” 3 Csepel Autó-* gyárban készül. Nézzük meg, ho­­gyan Sokféle alkatrészből áll egy autó Mindegyiket külön kell megmun­kálni, azután a részeket helyükre kell állítani így lesz belőle teher­kocsi Az autó lelke a motor Először oda megyünk, ahol ezt gyártják A motor is sok részből áll Az egyik teremben a dugaltyúhengere­­ket állítják elő Itt csupa fiatal leány h­ajol a gépek fölé Mozdula­taik nyugodtak, egyenletesek Az egymás mellett sorakozó munkada­rabok látszólag egyformák, köze­lebbről azonban kitűnik, hogy mind­egyik más-más műveletet végez Az e­sőnél még egyszerűen „nagyolják" a hengert, vagyis megfelelő nagysá­gúra forgácsolják A másodikon si­mára csiszolják. A harmadikon fi­nom lyukakat fúrnak belé, a csap­szegeknek. A negyediknél körbe­­­futó vájatokat esztergálnak reá. Elő erősítik a kopástól védő gyű­rűket Vályúszerű tartó viszi a hengere­ket munkapadtól munkapadig. Utol­só állomás az ellenőrzőasztal Tüze­tesen megvizsgálnak minden dara­bot Nem, nincs selejt, a diszisták jól dolgoznak, értik a dolgukat. És a hengereket szerelőteremb­e küldik. Itt gyülekezik a motor többi al­katrésze is. A hosszú terem közepén véges-végig csővázas „üzemkocs­i” sorakoznak. Ezek tulajdonképpen állványok. Ezeken szerelik össze al­katrészeiből a motort A kocsik las­san mozognak előre a padlóba épí­tett láncszerű futószalagon. Fenn a magasban, vízszintes pá­lyán, zajtalanul gördülnek a mozgó­­daruk. Örömmel látjuk, hogy a ve­zérlőf­ül­kéből a diszisták milyen fe­lelősségteljes figyelemmel halásszák fel kampós csigákon a soron lévő al­katrészeket és engedik le ott, ahol azokat várják Az összeszerelésnél is több fiatal leány csavaroz, he­geszt A munkadarabok itt is futó­szalagon mozognak Az alvázra elő­ször a kocsi két tengelyét és a ke­rekeket erősítik, azután a motort, a vezetőfülkét, a rakodásra szolgáló „p­atót", az ülés börpárnáit, végül a hűtős a motor elé így ér a kijárat­hoz, ahol máris beleül a kocsivezető Felberreg a motor és­ az újszülött „Csepel 350” elindul első útjára, a 400 km-es próbaútra. Büszkék vagyunk hazai autógyár­tásunkra és arra, hogy a techniká­ban a leányok is ilyen jól megállják helyüket mi pedig, technikáért lel­kesedő pajtások, ha nagyon jól ta­nultak, olyan képzettséget szerez­hettek, hogy még sokkal bonyolul­tabb, sokkal nagyobb termelékeny­ségű autógyártó gépek irányítását bízza rátok hazánk. Z-B. A mesebe PAJTÁS AZ ÖRSBEN ( Orsi megbeszélésre Javasol­­v­­uk a héten. ..Rákosi elv- / társ a szuhaká’lói bányászok-­­ nál’­ ..Pavlik Morozov”­cs . A " legfontosabb" című cikkein- V két \ Várjuk beszámolóitokat az • Örsi megbeszélésekről. Irjá-­­­tok men vé­lményeteket a szerkesztőségnek a Pajtás ! cikkeiről, küldjétek el Javas- ' In aitokat is, hogy miről sze­­­­retné­nk még olvasni a Paj­tásban. Tanulságos báb-ankét volt a III. kerületi áttörd* házban. Az előadást az úttörők műsora kísérte. Szép műsor volt. A III. kerületi átóróház bábjátszói nehéz fába vág­ták fejszéjüket. A nem a megszokott­ zsákbábjátékot, vagy a szintén népszerű árnyjátékot tanulták meg, ha­nem a zsinóros bábumozgatást, az úgynevezett „ma­rionett"-et. „A szegény halász szerencséje­­t adták elő. Nagy gonddal készített díszletük különösen tetszett a né­zőknek. A zsákbábjáték bemutatói nagy utat tettek meg: Mohácsok jöttek Csak október óta tanulnak, ezt­­ lelkes szereplésükért dicséretet érdemelnek. Erényük­ből, fogyatékosságukból egyaránt tanulhatunk. A „Három kis gida" előállásánál kiderült, hogy a kilenc pajtás összmunkája igen jó Ez a legfőbb eré­nyük, ezt kell minden bábszakkörnek, bábcsoportnak megtanulni tőlük. Bábuikat, ötletes díszleteiket ma­guk készítették A mohácsi pajtásoknak — és még igen sok báb­­szakkörnek — sokat kell meg gyakorolniuk, hogy jól mozgassák a bábukat A legnagyobb sikert a csepeli úttörőhöz bábozói aratták. Árnyjátékokban mutatták be a „Tőrök és a tehenek", a „Tücsöklakodalom" és a „Hörcsög" című kis darabokat. Minden bábszakkör megtanulhatja a csepeli paj­­tásoktól, hogy a szép szövegkiejtés, a szép éneklés jelentősen emeli, kedvessé teszi az előadást. Legin­kább azt tanulhatjuk meg a csepeli pajtásoktól, hogy egészen egyszerű eszközökkel, de nagy lelkesedéssel és szorgalommal hogyan érhetünk el rövid idő alatt nagy eredményeket.­­ Mire is van tehát szükségünk, ha árnybábjátékot akarunk bemutatni? Rajzoljuk le kartimpapírra olvasó­könyvünk meseképeit. Vágjuk ki a figurákat. Rágjuk le tónkat a végtagokat, amelyeket mozgatni akarunk és kis zsinórral rögzítsük újra a törzshöz. Ezután az egész bábut támasszuk meg vékony pálcikával. A szabad végtaghoz zsinórt erősítünk, zsinór segítségé­vel mozgatjuk. Most már csak fehér vászonra és va­lamilyen fényforrásra (villanykörtére, gyertyára, elem­­lámpára) van szükségünk. No meg alapos gyakorlásral írjátok meg pajtások, hogy szeretnétek-e megta­nulni a bábjátszást? Szívesen szgilünk.

Next