Pajtás, 1953 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-14 / 2. szám

AZ ÖTÉVES TERV A DOLGOZÓ NÉPÉRT A HAZÁÉRT - RÁKOSIVAL ELŐRE: A JJISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG I­­PJ­ ÚTTÖRŐK ÉS ISKOLÁSOK SZÁMÁRA Vil­. tVP.. 2. SZ­ARA 33 FILLER 1 »*53 JANU’AR I­I Järvnagucbli­ft't/k ADOLGOZÓ EMBER Földes Ilona úttörő Kex.et Kedves Pajtás Szerkesztőség! Olvastuk a Pajtásban, hogy Rákosi elvtárs meglátogatta Galya­tetőn a szu­ujkálói bányászokat. Hallottuk, hogy az ország min­den részéből a legjobb elvtársak, a legkiválóbb szakmunkások, a nép­hadsereg katonái és a dolgozó pa­rasztság hősies munkával sietett a 17 bányász életének megmentésére. Korrmányitok amennyi időt, emberi munkát és pénzt áldozott­­a mentési munkálatokra, abból még egy ilyert bányát tehetett volna felállítani. Rákosi elvtárs szívén viselte a bá­nyában bennrekedt elvtársak éle­­tét, s úgyszólván személyesen irá­nyította a mentési munkát. Mindezt órában telefonon érdeklődött az eredményekről.­­­ajjon melyik tőkés országban becsülik meg ennyire a dolgozókat? Egyikben sem. .. tőkés országok vezetőinek nem fontos a munkások élete, csak azzal törödnek, hogy minél több hasznuk legyen at mások verejtékes munkájából. Ők hiába látják az asszonyokat, gyer­mekeket sírni férjeik és hozzátarto­­zóik életéért, a mentésre nem áldoz­nak egy fillért sem. Képi det­ok­rá­ciónkban legnagyobb érték a dol­gozó ember. Itt megbecsülik, sze­relik a bányászokat és minden be­csületes dolgozót. Amikor úttörő­­foglalkozáson beszélgettünk a szuha­­völgyi bánya szerencsét­len se­gr­ől­­ elénk rajzolódott az a kép, amikor a 17 bányász megmenekült és a sápadt, de örömlöt ragyog­­­an­ó emberek meglátták hozzátartozón­kat. Első dolguk volt, hogy­ meg­köszönjék Rákosi elvtársnak sze­rető gondoskodását. Minden úttörő­­vasutas és az Úr ország összes dolgo­zó­ja érezte népi demokráciánk és Rákosi elvtárs szeretet­ét a dolgozó nép iránt. Az első őrs vezetője Kutasi Csabát tartotta­­ l­egfegyel­­mezettebbnek, mert szolgálat­kész, udvarias, nemcsak a tanárok iránt, hanem a pajtá­soknak is mindig segít tanu­lásban, sportban. —­Nekem az a véleményem — mondta az őrsvezető —, hogy Szabó pajtás jó úttörő, de nem nagyon segít a pajtá­soknak. Viszont Hegedűs Ga­bi tíz percben sokszor énekel és kezével veri hozzá a tak­tust. Így nem lehet miatta át­nézni a következő óra anyagát. Most a hirtelen csöndben egy majdnem férfihangú paj­tás szólalt meg — én azért nem vagyok elég fegyelme­zett, mert mindig közbe­szólok. — (Mint ahogy most is azt tette az osztály legjobb hangú énekese, akit mindenki Csalogánynak hivott ) — És Gavaldik Irén pajtás nyolcadikos. Egy­szerű úttörőlány. Azért írok róla, mert egés.z csapatunk büszke rá. Elmondom, miért. • n Hajnali öt óra van Irén pajtás leléb­rel az ébresztőóra berregésére Fel kell kelni. Jaj, de rossz kibújni a jó me. •. ta­karó alól. De Inába. Ha fel nem kel, elké­sik az iskolából. .Gyorsan felugrik, magb­akapja öltönyét és kiszalad a fészerbe gyújtésért. Amint kinyitja az ajtót, a dühös szél vadul vágja arcába a hideg esőcseppeket D­­e nem törődik vele. Néhány vékony gallyat és egy csóva szalmát visz, begyűjt vele. Odatesz egy fazék vizet, amíg az meleg­szik, ő nekiáll fésülködni. Bejön az édesapja, osztályunk és a kisebb nehéz­ségek ellenére sem lesz soha baj a fegyelemmel. Boldogabb és vidámabb lesz életünk. A csengő megszólalt. A pajtások rugalmasan pattan­tak fel helyükről. Fejüket máris egy kicsit magasabbra tartották­­.­­ — Nem mehetsz ma iskolába — mond,­ leki. — Én mindjárt indulok b­ekr­a, leked vigyáznod kell a kistestvér­rit és ibédet kell főznöd neki. Tudod, h­ogy sze­gény jó anyád már a sírban fekszik Irén pajtás sírvafakad. Hogy ő ne men­jen iskolába, most,­­ félévi bizonyítvány előtt? Édesapja elment. Bözsi, a kislánya fel­ébredt. Irén gondolkozni kezdett, aztán gyorsan cselekedni is. Megfőzte Bözsi ebédjét és megbeszélte vele, hogy mégis elmegy. Bözsike megértette, hogy ő egye­dül is játszhat. Irén hadd menjen isko­lába. Itt a kutya, az majd vigyáz Bözsire. Irén pedig elindult, esőben, hidegben, sárban, mert tudni akart, tanulni vágyott. Ilyenkor télen bizony reggel 6 órakor még sötét van, különösen, ha köröskörül borús az ég. Havaldik pajtás már messze jár a tanyájuktól, de a kövesút is messze van, llát még az iskola! De mindegy. Irén lépked a sárban, térdig sáros már. Üsse ki! Toldiét ér ennél egy fizika- vagy kémiaóra A szél szembe fúj, de tűrni kell. Tűrni a tudásért, az ötösért,­­ jó bizonyít­ványért, a békéért. Mintha megbánta volna a szél, hogy nem bír egy leánnyal, elhallgatott. Csak az eső -s zilált még mindig. Irén pajtás ci­pói egyhangúan kopognak a kövesúton. Mintha ezt mondanák: „Legyőztük a rossz időt, legyőztük a rossz időt." Irén arca már olyng­ piros, mint a nyak­kendője, az a nyakkendő, amely arr­a köte­lezi, h­ogy kibírja a rossz időt és iskolába menjen. Kip-kop, ment Irén egyenesen és hangosan ismételte a leckét. Úgy se h­al­­lotta senki. Mire az iskola kapujához ért, hatszor ismételte el. Pontosan negyed nyolckor ért oda, egy negyedórával előbb, mint a többi pajtás. 1 3. aki legmesszebb lakik! Még egyszer átnézte a mai órákra feladott anyagot. Kapott is történelem ut án olyan szép mosolygós ötöst, hogy csak úgy ra­gyogott. Úttörő pajtás! Te, aki közel lakói az is­kolához, végy példát Gavaldik Irén paj­tásról, aki már sülésben elindul, hogy ide­jében odaérjen az iskolába, így kell sze­retni a tudást, a tanulást. Dudás István csa­pattan­ácséi nők, Pajtás-tudósító, Uljszilvás. Mi, az úttörővasút ifjú dolgoz»*, ezért köszönetünket és hálánkat fe­jezzük ki népi demokráciánknak, pártunknak ás Rákosi elvtársnak. Előre! Lépés Aranka és Plunk Ibolya. íj* úttőrövasút III. rajának dolgozol //((lap fl/ti, . IQ. Il im \ Hl I TS/fl BT? Télen rövidebbek a nappalok, ko­rábban esteledik. Sokszor esik az eső, vagy lull a hó. Ilyenkor édes­apám korábban hazajön a munká­ból. Elővesz valami jó könyvet, az­után leül a kályha mellé és olvasni kezd, így volt ez pár nappal ezelőtt is. Odamentem, leültem mellé és beszélgetni kezdtünk. Megkérdez­tem, olvasott-e már arról, milyen az élet a termelőszövetkezeti cso­portban. Tudja-e, hogy közös mun­kával milyen szép terméseredmé­nyeket értek el, akik beiratkoztak. Édesapám tagadólag rázta a fejét, mert erről bizony keveset hallott. Még közelebb húztam a székes édes­apáméhoz és elmondtam, milyen so­kat mesélnek társaim arról, hogy mióta szüleik tszcs-tagok, azóta­­megváltozott az életük. A szövetke­zet földjein már gépek végzik a ta­­vaszi mélyszántást. Az érett búza­­kalászokat is gép aratja le. A jól megművelt földeken közös erővel többet, jobbat termelnek. Édesapám, lépjen be a tszcs­be! Amikor elhallgattam, néhány per­cig néma csend volt a Szobiban.­­Azután édesapám megígérte, hogy hamarosan belép­ a tszcs­be. c/&Cés a FEGYELEMRŐL A hatodikosok érdeklődésül néztek a belépő tanárra. — Üljetek le — mondta a tanár. — Megkérlek bennete­ket arra, mondja meg valaki, kit tart az osztályban fegyel­mezett úttörőnek. Három kéz lendül a ma­gasba. A szilaj Kovács Pista volt az első felszólaló. — Szabó András a legfegyelmezettebb, mert jó tanuló és mindig leg­először van itt reggel. Mozsgav Lacinak más a véleménye. Szerinte Szabó­ Andris inkább csak pontos és szorgalmas, de hirtelen hara­gú és indulatos, sőt néha még oda is öt. Mozsgay szerint rajtanácselnökük, S­zegedűs Gábor fegyelmezettebb, mert gyors, legjobb tornász és jobb tanuló, mint Andris. Csak egy négyese volt, a tanár elvtárs kit tart leg­­fegyelmezettebbnek ? — Azt — feledte a tanár —, akiben legfejlettebb a közös­ségi érzés. Azt, aki mindig tekintettel van osztálytársai­ra, akire a tanárok és pajtá­sok egyformán mindig szá­ fe-'' á­­míthatnak. Azt, aki mindig komolyan veszi a tanulási, úttörőéletet és mindig vidám, jókedvű, szolgálatkész. .Wiúk egy kicsit tanácsta­lanul néztek össze. Vájjon ki­re gondol az osztályfőnök? (összedugták fejüket, végül Tóth Karcsi kulondl.*: — Ilyen pajtás bizony nincs köz­tünk. — De van — mondta a ta­nár. — Sokan vannak ilye­­nek. Azt szeretném, ha év vé­gére többen lennének és job­ban ilyenek. Egyszerre több fiú egy ne­vet kezdett mondogatni: Ta­lán a Löveg? Ő a legfegyel­­mezettebb? De az osztály jobbösszekötője, a kitűnő csa­tár felállt és azt mondta: — Én sokszor használok Csúnya szavakat, ez pedig fe­gyelmezetlenség! — Hát Hetesi Marci? — kiáltott fel Csalogány. Hetesi Marci, a legjobb raj­zolt­ felállt és miközben ceru­záját rendkívüli gyorsasággal forgatta,­így szólt: — Én saj­nos árul ködös vagyok. De nem mondom többet Kovács­ra, hogy szidta .. Szabóra, hogy eltörte... Kissié, hogy ledobta ... és hogy Löveg mindig gáncsol. Az osztály most középre néz. Ott áll Vásárhelyi, a mú­­zeumigazgató Zsebe most is itde van biciklicsengővel, na­­gyitóüveggel és sok egyébbel, amely elég lenne egy­­kisebb I­im-Lom­bolt raktárának. — É­n meg egy kicsit hen­­ceges vagyok, az a hibám, de leszokom róla. A tanár elfojtott egy kis mosolygást: — Bizony, ez jó lesz, Vásárhelyi pajtás. Kicsit nehéz lesz, de nagyon helyes lesz, Vásárhelyi pajtás. — Hát nincs nálunk fe­gyelmezett ems­er egyáltalán? — kiáltott fel keserűen Csalo­­logány. — De van — felelte­t­i m­­­ár. — A fegyelem sokféle tu­da­tj­duli­s­ágból tevődik össze: pontosságból, rendszeretetből, akaraterőből, baráti segíteni­­akarásból, fejlett önbírálatból és sok más egyébből Ezek a a tulajdonságok mind meg­vannak az osztályban, csak­hogy szétosztva, valamennyi­­ek között. Fogjon hát össze az egész osztály, tanuljuk el egy­mástól a legjobbat, kövessük egymást a helyes úton és bí­ráljunk barátiad, keményen, így igazi közösség lesz az

Next