Pajtás, 1955 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1955-01-01 / 1. szám
rfi f FELHÍVÁS a MAGYAR ifjúsághoz ország felfegyverzését, a párizsi szerződések szentesítését, az új világháború előkészítését. A népek tárgyalásokat, közös biztonságot, békés megegyezést akarnak. A béke híveinek stockholmi értekezlete azt mutatta, hogy a moszkvai határozatok az egyszerű emberek száztrilióinak szivében mély visszhangra találtak. A magyar fiatalok! Hozzánk is szól a moszkvai értekezlet határozata. Egyemberként sorakozzunk a béke za**zaja alá. Nem lehetünk közömbösek a Wehrmacht feltátarasztásával szemben Egy percre se feledjük, hogy a nyugatnémet fegyverek hazánk ellen is irányulnak. Harcunkban nem vagyunk egyedül, velünk van, erőnket gyarapítja a hazánkat felszabadító szovjet nép önzelen segítsége, a hatszázmilliós szabad Kína igaz barátsága a népi demokratikus országok testvéri összefogása. Velünk vannak az igaz német hazafiak, velünk van az egész becsületes emberiség, amely nem felejti a Szovjetunió világtörténelmi győzelmét a német fasizmus felett. Fiatalok! Ifjúmunkások, parasztifjak, diákok, magyar értelmiség ifjú nemzedéke! Szervezzünk tiltakozógyűléseket, s e tittakozógyűlések lendíületét, forró szenvedélyei vigyük át alkotó munkánkba. Tömörüljünk még szorosabban szeretett pártunk és kományurak köré. Javítsuk a DISZ munkát, induljunk harcba a gazdaságos termelésért, a mezőgazdaság lendítéséért, . júniusi politika győzelméért. Dolgozzunk tanuljunk úgy., hogy ..ab* d. független hazáink még en's.bb. még sziledabb 'égvén. Kövessük elődeink, Zrínyi és Rokhvi Kossuth és Petőfi. Sehenherz és Kilián nagyszerű példáját. együrik mi is szilírd támaszai hazánk függetlenségének és szabadságának. Le a német militarizmussall Előre a béke megvédéséért, a közös biztonság megteremtéséért! Éljen szabad, független hazánk: a Magyar Népköztársasági A FŐVÁROSI FIATALOK BÍKEGYLÉSE. A DISZ budapesti bizottságának drc. /L-i nagygyűlése a következő felhívást intézte a magyar ifjúsághoz: Fiúk, lányok. Ifjúmunkások, parasztfiatalok, deákok, értelmiségi ifjúság! A nemzet mindig joggal számított az ifjú nemzedék honszeretetére, szivére lelkére. Petőfi, Vasvári, Kinőn. Sálgvári élete vagyszerűen példázza, hogy a magyar ifjúság mindig a haza függetlenségének, szatmteájának támasza volt. Hála a szovjet népnek, tíz év győzelmes harcainak, hazánk ma szabad, független ország. E szabad, független hazában végre valóra válhatott a költő álma. ..a hozzáértő nép” vált a haza minden kincsének igaz gazdájává. Ezért nekünk a ma ifjú nemzedékének kétszeresen drága a haza szabadsága és függetlensége. Munkánk nyomán új,gazdag, boldog élet születik hazánkban. Ezer tennivaló, gond közepette, szeretett pártunk vezetésével, népünk legjobbjainak állmit, terveit váltjuk valóra. A szocialista Magyarországot építjük és tudjuk, hogy a szocializmus megalapozásával a mi holnapunkat, az ifjúság jövőjét formáljuk. Tele vagyunk békés, alkotó tervekkel, vágyakkal. Egész szívünkkel élni, alkotni, őrülni akarunk. Szivünkt- zártuk pártunk bölcs politikája-, mely korlátlan teret nyit az alkotó, békés örömökben, harcokban, győzelmekben gazdag ifjúi életnek. Ezért döbbent meg és háborít fel minket, magyar fiatalokat Nyugat-Németország újrafelfegyszerzésének, a háború kirobbantásának terve. Az imperialisták azt akarják elhitetni, hogy a párizsi kilenchatalmi szerződések. Nyugat-Németország felfegyverzése nem veszélyeztetik a világ békéjét, az egységes, letkiszerető Németország megteremtését, az európai népek függetlenségét. A valóság durva e kerdtébez. A párizsi szerződések ratifikálása akadályozza a megegyezést, útját állja a nemzetközi feszültség enyhítésének. Minden békeszerető embernek tiltakoznia kell a párizsi szerződések jóváhagyása ellen. A napokban fejeződött be az európai béke és biztonság kérdésivel foglalkozó moszkvai értekezlet. A magyar nép örömmel fogadta a moszkvai határozatokat, mert minden békeszerető ember legszentebb óhaját fogalmazta meg, amikor messzehangzóan kimondotta, hogy meg kell akadályozni Nyugat-Német ben megsimogatta a hajukat. A kicsik tisztelettel néztek rájuk. Még a nyolcadikosok is szóbvaálltak velük. A harmadikban arról írtak dolgozatot a gyerekek, hogyan kell az utcán viselkedni. A két legjobb fogalmazást kitették a ..Raj Hangjáéra. S mindkét fogalmazásban szerepelt Perec meg Kocsonya. Ezidáig még csak valahogy elviselhető lett volna, de más komoly bajok léptek fel. Régi barátaik, köztük elsősorban a kitűnő verekedő Somogyi, elhidegült tőlük. Nem hívták többet snúrozni, sőt, ha arra jártak véletlenül, amerre ők játszottak, mindjárt abbahagyták a mulatságukat: — Eredjetek innen gyorsan, még elárultok minket. Ti csak segítsétek az aggokat, meg a rokkantakat. Az alsós fiúk gondozásba vették az iskola előtti fákat, köréjük palántákat ültettek. Jöttek a nagyobbak és készakarva beléptek a puha földbe. Kocsonyáikat is arra vitte a lábuk s már éppen átsétáltak volna a friss ültetésen, amikor boldogan felkiált az egyik kis harmadikos: — De jó, hogy jöttök. Kocsonya! Védjetek meg ezektől aszörnyetegektől. Tönkreteszik a munkánkat, ahelyett, hogy segítenétek nekünk. Kocsonyáék elpirultak és nagy ívben kerülték ki az új ültetést. A többi nagy fiú is elordalgott onnan. Egyik nap megeredt az eső. Szépen, csendesen záporozott délig egyfolytában. Mire az iskolából kijöttek, magasan állt az utca mélyedéseiben a víz. Gyönyörűség volt belemászni, bokáig fürdött az ember lába benne. Libasorban gázoltak keresztül a fiúk a tócsákon, köztük boldogan Perec, meg Kocsonya is. Éppen arra jött Gál tanár úr. Megállt és csóválta a fejét. De senkit nem szólított név szerint, csak őket. — Te is, Perec, te is Kocsonya! S hangjában annyi döbbenet volt, mint Julius Cézáréban lehetett amikor fájdalmasan felkiáltott: „Te is fiam, Brutus!“ Ez az eset végképp elkeserítette őket. Szótlanul ballagtak egymás mellett hazafelé. Perecék kapujáig nem is beszéltek semmit, csak gondolkodtak elmerültem A kapuban aztán szinte egyszerre mondták ki: — Hát ez így nem mehet, tovább! — Mit csináljunk? — kérdezte Kocsonya. Perce szemében sötéten villogott az elkeseredés: — Nincs más hátra, mégis csak el kell lopnunk azt a macskát. Szép állat, igazi őserdő?/.ágy. De nem is azért kell most már elsősorban. Azért kell, mert már nem bírom a dicsőséget. Most folyton jónak kell lenni. Elvárják tőlünk, hogy kitűnően viselkedjünk. Rendezhetem a könyvtári könyveket. Tanulni is kell. Az ember szégyel rosszul felelni, mert akkor mindjárt azt mondják: — Hogyan? Egy ilyen derék fiú nem készült. (Folytatjuk) .-Az ősi debreceni református kollégium oratóriumának tölgyfaajtós bejáratánál kétoldalt egy-egy gyönyörű márványtábla áll. Az egyik tábla aranybetűi arról beszélnek, hogy itt tartották országgyűlésüket a nemzet képviselői 1849-ben. A másik, az újabb, 1944. december 21.-ét örökíti meg. Itt, az oratóriumban, ahol 1819. januárjától májusig a szabadságharc képvéselőházti ülésezett, ahol a lánglelkű Kossuth szava lengett, ahol Szacsvay csengő hangon felolvasta a függetlenségi nyilatkozatot — gyűltek össze 1944. december 21-én a hős szovjet hadsereg által már felszabadult haza követei. A keskeny padsorokat megtöltötték a munkás, paraszt, értelmiségi küldöttek, a németektől megszökött katonatisztek és politikusok. Csak egy helyre nem ült senki. Ez „Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke, kormányzó” helye volt. E helyre vörös rózsákból és óriási krizanténszálakból kötött csokor került. Az 1944-es szabad magyar nemzetgyűlés így tisztelte meg Kossuth emlékét. Budapest még német megszállás alatt volt. Az ország egy részében még dörögtek az árgyak, csattogtak a bombák, amikor az Ideiglenes Nemzetgyűlés szózatot intézett a magyar néphez. „Lesz magyar újjászületés!** — röppentek szét a drága szavak a magyar föld minden tájára. S eljutotttak az emberi telkeiig. Akik szabadok voltak, munkába kezdtek, hogy a romok helyére új országot építsenek. .. megszállott területek lakóit pedig reménység töltötte el. Másnap megalakult a demokratikus kormány, amely rögtön munkához látott, hogy kivezesse az országot a válságos helyzetből. Fegyverszünetit kötött a Szovjetunióval is a szövetséges hatalmakkal. Megkezdte a demokratikus magyar hadsereg szervezését, hogy minél hamarabb felszabaduljon a magyar föld. Nrmánnaki között voltak Gerő Ernő és Nagy Imre elvtársak is. Tíz év telt el azóta. Amit nem sikerült megvalósítani Dózsának, Rákóczinak, Kossuthnak, azt a magyar nép egy évtized alatt valóra váltotta: szabad, független, egységes lett népünk. Tíz év után 194. december 21-én Debrecenre, a „szabadság Őr városára” tekintett az egész ország. Ezen a napon idejöttek össze népünk képviselői, hogy a református nagytemplomban ünnepélyes országgyűlésen emlékezzenek meg 1944. december 21.-ről. A második évtized küszöbén azért tekintett vissza népünk a megtett útra, hogy erőt mentsen a tízéves tapasztalatból. Erőt merítsen, hogy még merészebben szárnyalhasson előre. Nagy-nagy bizalommal és reménnyel indulunk az újabb esztendők újabb győzelmei felé. Kéz a kézben, fiatalok és öregek egységesen azon dolgozunk, hogy legmerészebb álmaink megvalósuljanak, gyönyörű hazánk még virágzóbb, népünk még boldogabb legyen. A SZABADSÁG ŐRVÁROSA ■— A — mondta Perec —, azzal sok dolog van. Ahhoz nem vagyok elég ügyes. — Én meg rossz számtanév vagyok — szabódott Kocsonya. — Csak ne szerénykedjetek! — kiáltott a raj tanácselnök. — Most már kiismertelek benneteket Rendes gyerekek vagytok, de folyton szerénykedtek. Bimbo is mesélte. Egy szót se meséltetek neki arról, amit a csapat tanácsoi nők bejelentett. Rácsapott Kocsonya vállára: — Azért mégis benne lesz az egész az Iskolánk Hangjában. Sőt, a csapat falitáblájára is felkerültek. Rudas azt mondta, lerajzol mindkettőtöket. A tizenkétórás szünetben meg is érkezett a nyolcadik osztályos Rudas, az iskola legjobb rajzolója. Rajzlapot, puha ceruzákat hozott, jobbra, balra forgatta, méregette őket, aztán beültette az egyik padba, ahol szerinte jó volt a világosság és az egész osztály bámészkodása közepette nagy vonalakban felvázolta őket a rajzpapírra. — Tetszik? — kérdezte aztán —e hátralépve, rendkívül elégedett arckifejezéssel vizsgálhatta művét. Kocsonya alig jutott szóhoz: — Borzasztó — suttogta. De Rudas fölényesen mosolygott: — Ezt le nem érted. Ez művészet Ez karikatúra. — De mi ezt nem akarjuk — ellenkezett Perec. — Én sohase voltam ilyen kövér! — Még lehetsz — nyugtatta meg Rudas. — Nagyon jó karikatúrákat készítettem rólatok. Minden híres embert így szoktak lerajzolni. Erről mindenki megismer, ne féljetek. Hát csakugyan mindenki megismerte őket a képekről. Ha végigmentek tíz percben a folyosór, mindig akadt egy tanár, vagy tanárnő, aki barátságosan rájuk mosolygott, vállukra vert, vagy épW* S «•kMMsoN Ax nnsmmSt Az új esztendő küszöbén kívánsággal, vággyal lelve áll meg mindenki. Nézzük, mit kíván egyik pajtásunk! Az én kívánságom olyan nagy, hogy az nem fér el egy kosárban. Nagyon lassan múlik az idő, pedig siettetném. Szeretném, ha ebben az évben három esztendőt öregednék, mert három év múlva én is úttörő lehetek. Aztán szeretnék még egy autót is, de azt majd csak nagykoromban, ha soffőr lesz belőlem. Ide is rajzolom. Vella László I. osztályos, Rákospalota.