Pajtás, 1958 (12. [13.] évfolyam, 1-52. szám)

1958-01-08 / 1-2. szám

László Gyula: TÉLI KÉP Zúzmarás ágon gubbaszt a csend, köd pólyálja be a kis falut, álmosan szendereg még a táj, csizmák nyomát nem őrzi az út. Nem csillog csillag fenn az égen varjú sem károg a friss havon, egy pisla lámpa sárga fénye reszket csak a téli hajnalon. Disznóölésre készülődnek, forr a víz a kés fenye már, udvar közepén halom szalma a pörzsölésre, gyufára vár. Kati lopva az ólba oson, megvigasztalni a vén kocát, s apró markából eléje szór búcsúként pár szem lekoricít... Köd mögül a nap vaksi szemmel amikor álmosan kitekint, a konyhában hurkát töltenek ás a pernye füstöl odakint. Gábor egy régi cipősdobozt bélelget nagy gonddal, szaporán. Pogácsát, két hurkát tesz belé meg kolbászt, egy rőf is van talán. A pajtásának küldi Pestre. — Vidám, fiú, bátor, s jó barát. Együtt nyaraltak tavaly nyáron, a táborban három héten át. A hurka mellett kis levélke, Rajta alig néhány szó csupáni t,Disznótorban még úgyse voltál, jó étvágyat pajtikám!” A MAGYAR ÚTÖRÖK SZÖVETSÉGÉNEK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM 1958. JANUÁR 8. Q P |­­j 'J­­ KETTŐS SZÁM ÁRÁ! I FT. Z 6 f é 33 JTA

Next