Pajtás, 1963 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-09 / 1-2. szám

vmm idtmm. GYORS a VILLÁM, gyors a szélvész, hanem az őzike is gyors ám! Mondja az egyik őzike a másiknak: — Fussunk az erdőbe! Villámgyorsan, szélsebesen futottak. Egyszerre az erdőben voltak. Hát csak morgást hallottak — Irgum, burgum, mit kerestek itt, őzikék? Az utat egy tenyeres talpas alak fog­lalta el. Hálósapka volt a fején. Pa­pucs a lábán, csibukszál a mancsában. Az őzikék ijedten megálltak, és alá­zatosan rebegték: — Jó napot, Mackó úr! Hát föl tet­szett ébredni? Azt hittük, hogy a téli álmát alussza. Mackó úr bosszúsan morogta: — Föl ám. Fölébresztett az az ostoba Farkas Bandi a vonyításával. Az őzikék reszkettek. — Farkas Bandi? — suttogták. — Az a gazfickó! — dörmögte Mac­kó úr. — Megmondtam neki a nyáron, hogyha még egyszer a házam mellett vonít, amikor alszom, olyat teszek ve­le, hogy magam is megsajnálom. Ebben a percben hosszú vonítás hal­latszott. — Ez a Farkas Bandi! — kiáltotta Mackó úr, és a bozótba cammogott, hogy elcsípje a háborgatót. A­Z ŐZIKÉK MENEKÜLTEK. Amint futottak, a bokrok közül két tü­zes szem csillogott feléjük. — Farkas Bandi! — nyögték az őzi­kék. — Szaladjunk! De már késő volt. Farkas Bandi egy ugrással mellettük termett, és mind­kettőt fülön ragadta. — Hohó, drágáim.­ — sziszegte — Hová olyan sietősen. Farkas Bandi há­zát bizony még el is kerülnétek! Hát csak gyertek velem, legyetek az én ven­dégeim. Ezzel háza felé cipelte a szegény őzi­kéket. Farkas Bandi háza ajtajában állt Farkasné asszony. A feje be volt kötve kendővel, kötény volt előtte. Már messziről kiabált: — Hoztál-e apjuk ebédrevalót? Farkas Bandi meg akarta tréfálni élete párját, és azt felelte: — Bizony anyjuk, nem hoztam. — Megint üresen jöttél? — Még egy verébfiókát sem fogtam. Farkasné asszony megharagudott, és ezt kiáltotta: — Hát ha nem hoztál semmit, főzz te ebédet! Három napja szívjuk itt a fogunkat éhen a kölykeiddel, és te üre­sen kullogsz haza. Farkas Bandi nevetett, majd így szólt: — Hallod anyjuk, csörög a szarka. Csakugyan szarka csörgött a farkas házán Farkasné azt mondta — Ugyan hasztalan csörög a házun­kon a szarka. Ki jönne hozzánk ven­dégségbe, mikor magunknak sincs be­­tévő falatunk? — Pedig anyjuk, két vendégünk is van egyszerre. Nézd csak! Farkasné felkiáltott: — Nini, őzikék! Ej be kedves ven­dég! Sose kaptunk ilyen kedves ven­dégeket! Ezzel megcsattogtatta fogát. Az őzikék úgy remegtek, mint a nyár­falevél. A szarka pedig — hess — elrepült. Röpült, röpült... FARKAS BANDI és élete párja be­vezette a vendégeket a lakásba. Odabent két farkaskölyök ordított. — Éhes vagyok! — ordítottak a kis farkasok. Mikor meglátták az őzikéket, ők is csattogtatni kezdték a fogukat, és a szájukat nyalták a nyelvükkel. Képzelhetni, hogy az őzikék rosszul érezték magukat. — Kedves vendégeink­ — mondotta Farkasné. — Szíveskedjetek nekünk ebédül szolgálni. — Kegyelem! — kiáltották az őzikék. Erre a Farkas Bandi is Farkasné is meg a két kis farkas is a fogát csattog­tatta: — Kegyelem! — zokogtak az őzikék. Farkas Bandi éppen rá akart ugrani az őzikékre, hogy széttépje őket, mikor feltárult az ajtó, és megjelent az ajtó­ban Mackó úr. — Megvagy, Farkas Bandi! — kiál­­tota. — Mondtam ugye, ne voníts a há­zam mellett, mikor alszom/ Nesze, itt a jutalom! Úgy elnáspángolta Farkas Bandit, hogy csak úgy porzott a bundája. Most észrevette Mackó úr az őziké­ket. — Lám, lám, őzpecsenyére fájt a fo­gatok? Abban ugyan nem vásik. Őzi­kéim fussatok, szabad az út! Kétszer se mondatták az őzikék ezt maguknak. Úgy elfutottak, mintha ott se lettek volna. MACKÓ ÚR pedig hazafelé ballagott, lefeküdt, fülére húzta a paplant, és folytatta téli álmát. Az őzikék szerencsésen hazaérkeztek. Otthon elbeszélték a többi őznek, mi történt velük, meg hogy Mackó úr men­tette meg őket Amint beszéltek, egy ágon csörögni kezdett a szarka: — Tudjátok-e, ki értesítette Mackó urat, merre van Farkas Bandi? — Kicsoda? — kérdezték az őzikék. — Én értesítettem. Nosza hálálkodtak az őzikék a derék madárnak. I ÍGY VOLT, ahogy elmondtam. No, de csörög a szarka! Vendég jön minden házba. Ki ez a vendég? Az új esztendő. Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek. (Ezt az írást a kisdobos őrsvezetők­nek ajánljuk. Olvassák fel az őrsi ösz­­szejövetelen.)­ ­ %

Next