Pajtás, 1963 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-09 / 1-2. szám
vmm idtmm. GYORS a VILLÁM, gyors a szélvész, hanem az őzike is gyors ám! Mondja az egyik őzike a másiknak: — Fussunk az erdőbe! Villámgyorsan, szélsebesen futottak. Egyszerre az erdőben voltak. Hát csak morgást hallottak — Irgum, burgum, mit kerestek itt, őzikék? Az utat egy tenyeres talpas alak foglalta el. Hálósapka volt a fején. Papucs a lábán, csibukszál a mancsában. Az őzikék ijedten megálltak, és alázatosan rebegték: — Jó napot, Mackó úr! Hát föl tetszett ébredni? Azt hittük, hogy a téli álmát alussza. Mackó úr bosszúsan morogta: — Föl ám. Fölébresztett az az ostoba Farkas Bandi a vonyításával. Az őzikék reszkettek. — Farkas Bandi? — suttogták. — Az a gazfickó! — dörmögte Mackó úr. — Megmondtam neki a nyáron, hogyha még egyszer a házam mellett vonít, amikor alszom, olyat teszek vele, hogy magam is megsajnálom. Ebben a percben hosszú vonítás hallatszott. — Ez a Farkas Bandi! — kiáltotta Mackó úr, és a bozótba cammogott, hogy elcsípje a háborgatót. AZ ŐZIKÉK MENEKÜLTEK. Amint futottak, a bokrok közül két tüzes szem csillogott feléjük. — Farkas Bandi! — nyögték az őzikék. — Szaladjunk! De már késő volt. Farkas Bandi egy ugrással mellettük termett, és mindkettőt fülön ragadta. — Hohó, drágáim. — sziszegte — Hová olyan sietősen. Farkas Bandi házát bizony még el is kerülnétek! Hát csak gyertek velem, legyetek az én vendégeim. Ezzel háza felé cipelte a szegény őzikéket. Farkas Bandi háza ajtajában állt Farkasné asszony. A feje be volt kötve kendővel, kötény volt előtte. Már messziről kiabált: — Hoztál-e apjuk ebédrevalót? Farkas Bandi meg akarta tréfálni élete párját, és azt felelte: — Bizony anyjuk, nem hoztam. — Megint üresen jöttél? — Még egy verébfiókát sem fogtam. Farkasné asszony megharagudott, és ezt kiáltotta: — Hát ha nem hoztál semmit, főzz te ebédet! Három napja szívjuk itt a fogunkat éhen a kölykeiddel, és te üresen kullogsz haza. Farkas Bandi nevetett, majd így szólt: — Hallod anyjuk, csörög a szarka. Csakugyan szarka csörgött a farkas házán Farkasné azt mondta — Ugyan hasztalan csörög a házunkon a szarka. Ki jönne hozzánk vendégségbe, mikor magunknak sincs betévő falatunk? — Pedig anyjuk, két vendégünk is van egyszerre. Nézd csak! Farkasné felkiáltott: — Nini, őzikék! Ej be kedves vendég! Sose kaptunk ilyen kedves vendégeket! Ezzel megcsattogtatta fogát. Az őzikék úgy remegtek, mint a nyárfalevél. A szarka pedig — hess — elrepült. Röpült, röpült... FARKAS BANDI és élete párja bevezette a vendégeket a lakásba. Odabent két farkaskölyök ordított. — Éhes vagyok! — ordítottak a kis farkasok. Mikor meglátták az őzikéket, ők is csattogtatni kezdték a fogukat, és a szájukat nyalták a nyelvükkel. Képzelhetni, hogy az őzikék rosszul érezték magukat. — Kedves vendégeink — mondotta Farkasné. — Szíveskedjetek nekünk ebédül szolgálni. — Kegyelem! — kiáltották az őzikék. Erre a Farkas Bandi is Farkasné is meg a két kis farkas is a fogát csattogtatta: — Kegyelem! — zokogtak az őzikék. Farkas Bandi éppen rá akart ugrani az őzikékre, hogy széttépje őket, mikor feltárult az ajtó, és megjelent az ajtóban Mackó úr. — Megvagy, Farkas Bandi! — kiáltota. — Mondtam ugye, ne voníts a házam mellett, mikor alszom/ Nesze, itt a jutalom! Úgy elnáspángolta Farkas Bandit, hogy csak úgy porzott a bundája. Most észrevette Mackó úr az őzikéket. — Lám, lám, őzpecsenyére fájt a fogatok? Abban ugyan nem vásik. Őzikéim fussatok, szabad az út! Kétszer se mondatták az őzikék ezt maguknak. Úgy elfutottak, mintha ott se lettek volna. MACKÓ ÚR pedig hazafelé ballagott, lefeküdt, fülére húzta a paplant, és folytatta téli álmát. Az őzikék szerencsésen hazaérkeztek. Otthon elbeszélték a többi őznek, mi történt velük, meg hogy Mackó úr mentette meg őket Amint beszéltek, egy ágon csörögni kezdett a szarka: — Tudjátok-e, ki értesítette Mackó urat, merre van Farkas Bandi? — Kicsoda? — kérdezték az őzikék. — Én értesítettem. Nosza hálálkodtak az őzikék a derék madárnak. I ÍGY VOLT, ahogy elmondtam. No, de csörög a szarka! Vendég jön minden házba. Ki ez a vendég? Az új esztendő. Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek. (Ezt az írást a kisdobos őrsvezetőknek ajánljuk. Olvassák fel az őrsi öszszejövetelen.) %