Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)
1968-07-04 / 26. szám
ТАы'гз gyuLA : EGY FLÖGERT PUSKA TÖRTÉNETE Szaladtunk, mint a nyúl, a vízzel haza. De az öreg Kukucskának se híre, se hamva. Az ajtó zárva, a kulcs a helyén. Letettük a vizet, és a keresésére iramodtunk. Lent az alsó gyepű mellett Samu vizslatott, én meg, ahogy a kivénült felső gledicsi a sövény mellett zihálok, látom ám, hogy ott, ahol az erdőalja kezdődik, egyre csak lehajol itt is, odább is egy-egy átjáró lyuknál, mintha keresne valamit. Már messziről kiabálok, olyan hangosan, hogy Samu is meghallja. — A Páva Gyula! ... A Páva Gyula . . . elfogta — zihálom. — A poncusát! — Nem azt! - legyintek. — Hát mit fogott el? — Az ördög körmit — és hadarom, hogy kincset találtak a Csík orma alatt a szőlőforgatásban. — Az más — nyugodna meg az öreg, de akkor én egy nagy karikát rajzoltam a levegőbe, és odasúgtam. — De ezeket is összeszedte. Meg a csapdát is! Kukucskát mintha leöntötték volna hideg vízzel. Hiába erőltettem már, hogy Mákos Mózes aranyat talált. — Egye meg az aranyát! . . . Süsse meg a Gyula! De mit sütök én? és egy hurkot írt a levegőbe, engem utánozva, hogy érti jól a jeleimet. — Hát a bánya? — Akkor induljatok, de menten! — és ahogy nagy hévvel eliramodtunk, utánunk kiabált: — A tarisznyát el ne felejtsétek! Az izsáki vár alatti kincs, meg a tarisznyában a két frissen puffantott üreginyúl hallatlanul fényesre szidolozta fölöttünk és a Csibehegy fölött is a napot. Ráadásul, ahogy visszafelé közeledünk, látjuk már meszsziről, hogy egy kis kétszemélyes sátor áll a körtefa alatt. Ott áll a kis sátor, kötélre fűzve a csúcsa, föl a fa ágára. Ez az a sátor, amelyikről annyiszor mesélt nekünk Bebes tanár úr. A front látta öreg katonacélt, amelynek egyik lapját Goríziában átszakították az olasz tüzérek lövedékeinek repeszei. Szerencsére akkor, amikor Bebes Ferenc hadnagy épp az őrséget ellenőrizte. És most itt feszül vidáman és hegyesen a sátra. Imre és Zoltán pedig a szalmazsákot tömte, Mátyás János egzecíroztatta őket, hogy megtanulják, nem az, ott a városban, de ez itt, ez az igazi iskola. - Aki ezt kitanulja, abból lesz is valaki . . . Csak ügyesen, keményre és sarkosan - bíztatja Zoltánt. Zoltán dolgozik, és hallgatja velünk együtt Kukucskát. - Csakis abból lesz valaki.. . Pedig ennek nem nyolc, csak két osztálya van . . . Csak kettő - mutatja Kukucska az ujjain. - De az a két osztály, az aztán valami Mert jegyezzék meg, az első osztálya : a világ! - kerekít szét János a Borztanyát körülölelő határra. — A második osztály meg nem más, mint az ebbe a világba belepottyant élet . . . Megértettétek? — néz ránk is, akik ott állunk, és fülüknél fogva lógatjuk a két üregi nyálat. - És aki itt megbukik, annak nincs pótvizsga! — folytatja, s azzal" kiveszi kezünkből a nyulakat. Forgatja, nézi őket, és az egyikre, amelyiket faron talált a golyó, csak csóválja a fejét. - Melyetök csapta agyon? Húzódtunk, mert valóban nem találtuk jól el, úgy kellett fejbe kólintani, mint az ólból kivett nyulat, tenyér élivel. És ezt szégyelltük. - Majd csak belejöttök . . . - Méregeti Samut. - Egy-két nyár itt kint, aztán vagy lesz belőletek ember, vagy semmi! Itt pótvizsga nincs . . . Meg mester sincs, olyan, aki krétával táblán tanítja . . . Nincs! . . Nincsenek — de mintha magával vitatkozott volna, csak rávágja: — illetve, hogy mind az! Egy szálig! Nézzük, hogy kikről és miről beszél, és csak folytatta: Mind egy szálig az. Egy szálig azok, ezek a hegyiek. Ezektől tanult az apátok is. Az Ambrustól, a Gergelytől meg az apjuktól. — És Kukucska Jánostól! — rikkantottam. — Vigyázz! — formed rám. — Ezek tudják tarisznya arany nélkül is, hogy kell csinálni. Hogy a világ meg az ember is tiszta maradjon. És ez az élet... Ez, amit két kézzel fényesítenek . . . Ezek ismerik. Azzal két régi rozsdás szögre akasztotta az egyik nyulat, és menten megtanította, hogyan kell őt kanyarítással, tiszta kézzel kifordítani az irhájából. — Ez se kutya füle! — Nem ám! - mostuk kezünkről a vért a második nyúl után, mert semmi sem sikerülhet egyszerre. Aztán tanítsák meg ezt is, ott mutatott az iskola felé, amelynek sárga épülete eddig virított a város felől. (Folytatjuk.) GÖRÖG JÚLIA RAJZA