Pajtás, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 1. szám

Ú gy emlékszem rá, mintha ma történt volna, pedig jó há- három évtizeddel ezelőtt akasztottam nya­kamba először az iskolatás­kát, hogy jóanyám kezét fogva elinduljak vele a ta­nító néni elébe. Nem azért mondom, de mintha édes­anyámat jobban megvisel­ték volna az ilyenkor szo­kásos bonyodalmak, mint engem. Útközben kétszer is elsírta magát és mindenki­nek, akivel csak találkozott azt hangoztatta: — Szegény fiam, neki' is megkezdődött az élet, a gond, a köteles­ség. A gyerekek szerencsére kezdetben édeskeveset érez­nek ezekből a gondokból, hisz csak az első osztály be­fejeztével kapják meg az első hivatalos bizonyítványt. A félév azért mégiscsak a számadás ideje. Az első ko­molyabb alkalom arra, hogy minden kisdiákról vé­leményt mondjon az iskola. Prózai rövidséggel ugyan, talán nem is mindig a tel­jességre törekedve, de min­denképpen valós tükröt tartva eléje: ez van, ennyit érsz, ennek alapján kell a következő hónapokban dol­goznod, ha boldogulni akarsz az iskolában és az életben. A félévi bizonyítvány nem mindenki számára egyformán fontos. Az ese­tek többségében jelentős mértékben módosulhat is még az év végéig, de azért mindenkinek oda kell rá fi­gyelni, akár kedvező, akár nem a minősítés. Jól ismertek az ilyenkor szokásos intelmek. Aki jó bizonyítványt visz haza, an­nak szülő, tanár, kedves rokon egyaránt arról beszél, hogy ezt aztán nem szabad lerontani! Ha az év első — tehát nehezebb részében si­kerültek a négyesek és ötö­sök — igazán kár volna ér­tük a második félévben. A közepes és gyengéb­ben sikerült bizonyítvá­nyok tulajdonosai is jól tud­ják, hogy számukra viszont azért fontos a következő időszak, hogy javíthassanak. Nem vagyunk egyformák, képességeink, felkészültsé­günk, érdeklődésünk sem egyforma. Egészen jó bizo­nyítványba is becsúszhat — kiváltképp a félévben — egy-egy közepes jegy még akkor is, ha nem pikkel az illetőre senki. Kézenfekvő ilyen esetben is a feladat: ki kell javítani a bizonyít­ványt elcsúfító közepes, vagy annál rosszabb jegyet. Az általános iskolában — jellegénél fogva — a leg­több tanuló képes arra, hogy eredményesen elsajá­títsa a tananyagot és a ke­vés kivételtől eltekintve jó eredményeket érjen el. A kevés kivétel félévben rendszerint több, mint a „sokévi átlag”, dehát ilyen­kor természetesen vastagab­ban fog a tanárok ceruzája, a vitás esetekben rendsze­rint lefelé kerekítenek még akkor is, ha erre semmiféle írott szabály, vagy különö­sebb „pedagógiai” szempont nem készteti őket. Nem vég­leges tehát félévkor még sem az ötös, sem az egyes. Hosszú-hosszú hónapok van­nak még hátra a tanév be- feje^téig. Rontani és javí­tani egyaránt lehet még, hi­szen a félévi minősítés tu­lajdonképpen csak egy előzetes felmérés eredmé­nye, amit még oly sokszor módosíthat a szorgalom vagy éppen a lustaság. Különösen a nyolcadiko­sok számára fontos ezt tudni, mert ők ebben a tan­évben befejezik általános iskolai tanulmányaikat. Senkit sem tévesszen meg az, hogy a továbbtanulási, pályaválasztási jelentkező lapokra a félévi érdemje­gyek kerülnek. Az év végi bizonyítványt mindenütt fi­gyelembe veszik a végleges döntésnél. Vitás esetekben különösen. Jól tudja min­den Illetékes, hogy a félévi osztályzatok a nyolcadik­ban sem véglegesek. Nem adnak ugyan bizo­nyítványt róla, mégis sokat „bizonyít” az, hogy kinek milyen az úttörő próba­lapja, hogy őrse, raja mit teljesített a tanév elején közösen megbeszélt és vál­lalt feladatokból. Egy kicsit a próbalapok is odatartoz­nak a félévi bizonyítványok mellé. Hivatalosan a félévi bizonyítvány osztályzatai­ban nincs rá rubrika, de az osztály, az őrsi közös­ség, a tanárok azért szá- montartják, hogy ki, mit végzett az úttörőközösség­ben. Elsősorban azért, mert ezt a munkát mindenki ön­ként vállalja. A forradalom lángjai mozgalom meglehe­tősen sokoldalú kötele­zettségeket jelent minden csapat, őrs és az egyes út­törők számára. Bőven jut feladat a következő hóna­pokra is belőlük, de a „ronthatunk-javíthatunk” elv itt is érvényes. Elő te­hát az őrsi- és rajmunkater- vekkel, próbalapokkal — az úttörőmunkában is azzal kezdjük a második félévet, hogy pótoljuk az elmulasz­tottakat! Megtartani és javítani az első félévi eredményeket! Ez legyen a következő hó­napok jelszava és akkor jö­het az év végi osztályzó­konferencia! VASVARI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents