Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)

1969-09-11 / 36. szám

A­ z út mellett egy dombon álltak, azazhogy nem min­denki, mert Leisztner Klári például éppen a „nadrág­­féket” próbálta ki. A fék jó volt, Klári nem csúszott le egészen a partszakadék ol­dalán, viszont a por, ame­lyet felvert, mindent bele­pett körülötte, még a ked­ves vendégeket is, akik ez­­esetben mi voltunk. Azt hi­szem, elrobogtunk volna mellettük, ha messzire lát­szó zászlójuk le nem stop­pol egy időre bennünket. — Milyen társaság ez itt? — kérdeztük. — Barátok vagyunk. Ját­szunk. Bár ez a játék elég ko­moly, hiszen őrsi búvóhelye­ket keresünk — felelte egyi­kük. — Búvóhelyeket? Egy nem elég? — Nem, mert különböző őr­sökből vagyunk. Úgy gondol­tuk, együtt könnyebb jó bú­vóhelyeket felfedezni. Az én őrsömnek már találtunk is. Ott az akácosban — mutatott a jobboldali erdőre Rapcsányi Éva. — Az őrsi összejövetele­ket nem akarom az iskolában „négy szomorú szürke fal” kö­zött tartani. Amíg jó idő van, gyerünk a szabadba! КАШ VAG Dunagyöngy A TÖBBIEK MÁR FELÉRTEK A DOMBRA TERVEZGETNEK A LÁNYOK - HOGYAN LEHETNE

Next