Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-09-11 / 36. szám
— Dőlt belőle a sok pénz! Meg az ékszerek! — Mit csináltál vele? — Jó ideig néztem az oxidálódott érméket, a kincset, aztán gyorsan viszszaraktam az edénybe és futottam vele Szombath József úrhoz. Hogy mondja meg, kik hagyhatták itt e szép kis vagyont. Mert az ám! — Sikerült megtudnod? — Igen. Részben. Szombath úr nagyon ismeri a régi dolgokat. Neki nagy gyűjteménye van. Ő mondta: római kori leletre bukkantam, mert a rómaiak idejében a Rába partján, ezen a részen nagyon szép villák, nyaralók álltak. Hogy ki viselte az ékszert? Azt nem tudom. Talán egy kislányé lehetett, mert mint a karkötő is, meg a nyaklánc is. Sokat gondolkoztam rajta, ugyan, hogy került ez ide? Menekülés közben elásták, vagy egy áradás idején rabolta el a folyó? De jó volna tudni! — Mit rejtett a köcsög? — Úgy háromszáz rómaikori vert ezüstpénzt, két nyakéket, egyik arany, a másik drágakő, karkötőt dísszel, fibulát, meg fülbevalót, szintén olyan zöld kővel, mint amelyikből a nyakék van fűzve. — Mind odaadtad a muzeológusoknak? Pisti szeme a kérdéstől összerándult. Arcát piros foltok lepték el. — Csak nem gondolják azt rólam, hogy elvettem belőle? — De éppen erre gondoltam. Ám, nem úgy, hogy szó nélkül tartottál meg magadnak valamit a leletből, hanem kértél emlékbe egy érmét esetleg. — Azt biztos nem lehet. Pedig egy ezüst pénzt, anynyi sokból kabalaként őriznék. — Kaptál valamit az átadásakor? — Eddig semmit. De mondták, hogy jár nekem valami. Csak hát kicsit sokára ér ide. Ugye? Pedig most jól jönne bármilyen összeg tanév kezdetén a kollégiumban a „kincses” Király Pistinek. ANDRÁS IDA HEJ, REGG REJTEM Néprajzi, honismereti és helytörténeti szakkörösök, figyelem ! Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a Művelődésügyi Minisztérium Zene- és Táncművészeti, valamint Közoktatási Főosztálya, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége és a Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya az 1969/70-es tanévben országos ÚTTÖRŐ-NÉPRAJZKUTATÓ VETÉLKEDŐT rendez. Minden szakkör egy-egy húszperces műsorral indulhat. A műsornak azt kell tükröznie, mennyire ismeritek lakóhelyetek, tájegységetek hagyományos néprajzát, munkás folklórját és hogy mi történt az elmúlt huszonöt év alatt a hagyományok megőrzése és továbbfejlesztése érdekében. Huszonöt év alatt számos új szokás alakult ki. Új intézmények, új együttesek, szövetkezetek alakultak, amelyeknek munkája szorosan összefügg a népművészettel. Ezeknek is érdekes a története. A húszperces műsort egyéni versenyzők adják majd elő. A versenyágak: éneklés, hangszeres muzsikálás, vers- és prózamondás, riportkészítés, egyéb. Ha szakkörötök pályázni kíván a ладу versenyen, beszéljétek meg a részleteket szakkörvezetőtökkel. Ő adja be a jelentkezést, és küldi el a tervezett műsor forgatókönyvét a Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának (Budapest Vill., Bródy S. u. 5-7.). A forgatókönyvek alapján választják ki a vetélkedő résztvevőit. Minden műsor legjobb három előadója és még nyolc különdíjas - tehát összesen húsz úttörő - 1970 június-júliusában külföldi tanulmányúton vesz részt. A győzteseknek járó jutalom nagy, de a pályázaton részt venni még a veszteseknek is érdemes. Keressétek meg szakkörvezetőtöket, kezdjétek el minél előbb a munkát. Sok sikert! A jelentkezés határideje: október 20. A forgatókönyv beküldési határideje: november 1. A műsorokat a Kossuth Rádió 1970 februárjában és márciusában négy részben sugározza. Föl lehet használni írott forrásmunkákat, dokumentumokat is. Végezzetek tehát kutató-, gyűjtőmunkát a régmúlt és közelmúlt néprajzi adatainak, emlékeinek felkutatására. Ismerkedjetek meg mesemondókkal, nótafákkal, népi hangszerkészítőkkel, szövőkkel, fonókkal, korongozókkal, akik továbbőrzik a népmesevilág, a népdal kincseit, akik a legkülönbözőbb anyagokban, tárgyakban örökítik meg népi, nemzeti hagyományainkat. A további feladat: dolgozzátok föl ezt az anyagot, és ti mutassátok be műsorotokban. Szólaltassátok meg a hangszereket, mutassátok be az énekes népi játékokat, idézzetek fel régi szokásokat, szólásokat, mondókákat, adjatok elő népmeséket és balladákat. Az iparvidéken működő szakkörök tagjai ismerkedjenek meg a munkásfolklórral, a gyárak történetével, a munkásság felszabadulás előtti és utáni életével is. A munkásünnepek történetével, a foglalkozási ágak szakmai szókincsével, a különféle munkaeszközökkel. Azzal, hogyan változott az egykori céhműves kézműipari tevékenység modern, nagyüzemi munkafolyamattá. 13