Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)

1969-10-09 / 40. szám

A többit a barátnők mesélik. Ná­­dasdi Erika már hatodikos korában első lett az iskolai szavalóversenyen. Azóta pedig ki tudja hányszor! Ál­landó tagja az iskola irodalmi szín­padának, tanulmányi eredménye ki­tűnő, és játékos ötletekért sem kell a szomszédba szaladgálnia. A negy­ven rabló ötlete például aranyat ért. De két kiló fruttit mindenkép­pen. ..2 Kovács Erika ugyan még csak he­tedikes, de a kultúrfelelős „munka­köre” számára sem újdonság már. Második éve látja el. — Ez az év, úgy tűnik, nehezebb lesz! — mondja. A hangja komoly, megfontolt. Mint a régi, sokat tapasz­talt vezetőké... — Egymás után kö­vetkeznek a feladatok. A Fegyveres Erők Napja, az ünnepélyes csapat­­zászló avatás, aztán a „Szabad hazá­ban — Lenin útján" mozgalom neve­zetes dátumai szinte állandó elfog­laltságot jelentenek majd.­­ Persze a Kun Béla raj eddig sem tétlenkedett. Az irodalmi színpad tervezett Lenin-műsorához máris re­mek anyagot gyűjtöttek. Dalokat, verseket, sőt rövid színdarabokat is! — Könyvtárakból, veteránoktól, szülőktől szedtük össze az anyagot. De van egy 1919-es naplónk is — di­csekszik — eredeti dokumentumok­kal! Hogyan csináltuk? A múzeum­tól kölcsönöztünk filmeket, és ezek­ből mi magunk készítettük az „ere­deti” másolatokat. Lapozgatom a naplót, aztán egy­szeresek rádöbbenek, hogy Kovács Erika személyében némiképp a kol­légát is tisztelni kell. Képes riport az egyik oldalon Benkó Antal elv­társról, az MKP salgótarjáni csoport­jának egyik alapító tagjáról. Az alá­írás: Kovács Erika. — A, semmiség — mondja és me­reven nézi a padlót. — Nem olyan nehéz dolog ez! Hm. Ezen lehetne vitatkozni... 3 Az újoncok: Dob­ogó Pali és Nagy Árpi. Hetedikesek. Vajon hogyan fognak hozzá? — Én egy tavaly jól bevált dolgot szeretnék folytatni — mondja Dom­­egó Pali. — Akkoriban a hatodik „B" nagyon lemaradt a tanulásban. Az „A" és „C” osztály összebeszélt, és versenyre hívtuk a „B”-seket. Hogy hasznos volt-e a kezdeményezés? Er­ről csak annyit, hogy a versenyt a hatodik „B” nyerte! Ezt az idén is megrendezzük. Ezenkívül megbeszél­tük azt is, hogy Mikulásra ajándéko­kat készítünk az alsó­ tagozatosoknak. A „gyártás” már meg is indult! Az­tán ... szóval bízom abban, hogy vé­­gülis „minden jóra fordul", azaz nem lesz semmi fennakadás, hisz vég­eredményben nem vagyok egyedül!... No és Nagy Árpi? Hogyan került ő egyáltalán a kultúrfelelős poszt­jára? Az „előéletének” köszönheti. Hat­éves kora óta benne él a kultúra, pontosabban a zene világában. — Zeneiskolába is járok — mond­ja a táskájában kotorászva. — Egy ideig hegedültem, aztán doboltam és most... — végre megtalálja amit ke­res, és diadalmasan felmutatja — furulyázom! És furulyázik. Amikor befejezi, kedves szerénységgel körbeint, ugyan, csak semmi ováció, aztán to­vább beszél. — Van egy „titkos” elképzelésem. Nagyon szép lenne, ha az iskolai ren­dezvényeken a mi fajunk zenekara is szerepelhetne önálló műsorral! Merész álmodozás? Egyáltalán nem, hiszen a próbák már el is kez­dődtek! ... 4 ... Szól a zene, készülnek az aján­dékok, indul a tanulmányi verseny és gyűlik az anyag a Lenin-előadá­­sokra, és a felszabadulási ünnepsé­gekre. Salgótarján legifjabb kulturá­lis tisztségviselői akcióba léptek. A régiek is, az újak is. Bátran, öröm­mel, lelkesen, teli ötletekkel és ter­vekkel. Minderre szükség is lesz. Hiszen a nevezetes tanév kezdő­dött szeptemberben! CSER GÁBOR A „RIPORTER" ÚJ SZEREPKÖRBEN. KOVÁCS ERIKA ZONGORÁZNI FOG A RAJ „KI MIT TUD"-ON NAGY ÁRPI „TITKOS" ELKÉPZELÉSE A MEG­VALÓSULÁS ÚTJÁN. HEGEDŰ: GECZI MÁRIA, BŐGŐ: JUHÁSZ ZSUZSA

Next