Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-10-09 / 40. szám
viharos éjszakán kitörnek! Amitől Cortez félt, bekövetkezett: az aztékok két helyen is átvágták a gátat! Az első vágáson még átvergődnek, mert egy szükséghidat is vittek magukkal. Hanem ez a hitvány fatákolmány összeroskad a tengelytörésig megrakott társzekerek és a nehéz mozsárágyúk roppant súlya alatt! Amikor a második vágáshoz érnek, megkezdődik a szörnyű közelharc, amelyben az egykorú krónikák becslése szerint vagy ezer spanyol és nyolc-tízezer velük szövetséges indián pusztul el! És mégis átjutnak. Cortez parancsára a vágásba lökik egymásután a kincsekkel megrakott szekereket! Kevés? Akkor a mozsárágyúkat! Az se elég? Cortez a spanyol és indián halottak tetemeit dobatja a résbe. Társaik hullahegyén most már sikerül átvergődniük! Átvágják magukat a boszszúért őrjöngő aztékok gyűrűjén. Cortez egy évig pihen. Új, nagy, erős sereget gyűjt és ismét Tenochtitlan ellen vonul. Könyörtelen harc árán most már sikerül meghódoltatnia az azték fővárost. Irgalmatlan öldöklés és gyalázatos fosztogatás következik. A spanyol gályák tonnaszámra viszik Spanyolországba az aztékok elrabolt aranyát. Cortez végre eléri célját: nagy ember lesz! A császár jobbján a helye az India Tanácsban! Grófi rangot kap és gyönyörű címert. Aztán ... nincsen az a teli zsák, ami egyszer ki ne ürülne, és a hatalmasok hálátlanok. Cortez a kegyvesztettek sorsára jut. Új, szerencsésebb konkisztádorok lépnek az ismeretlenség homályából a történelem színpadára. Cortez hazatér Spanyolországba, hogy újabb hódítási engedélyt kaphasson, de a császár már nem is fogadja. Vidéki birtokán hal meg, egyfajta sajátos száműzetésben. ... Olyan természetes! A könyörtelen kalandor fölöslegessé vált, mint valaha néki Montezuma. HUNYADY JÓZSEF ORTEZ ÉS MONTEZUMA TALALIZASA. A „NOCHE TRISTE”, A NAGY KITÖRÉS TENOCHTITLAN AZ AZTÉKOK EGYKORI CSODÁLATOS FŐVÁROSA 17