Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-10-09 / 40. szám
BELÉPÉS CSAK A „Kevés a két testnevelési óra hetenként, az összesen száz perc alatt néhányat nyújtózkodnak a gyerekek, fellazulnak az izmok, de ez még nem sport. Arra is kevés, hogy alapot adjon a sportoláshoz”. A gond gondolatot szült: testnevelési tagozatos osztályokat kellene nyitni, felemelt óraszámban foglalkozni bizonyos általános iskolákban a tornával, atlétikával, labdajátékokkal. Idén az ország tizenkét általános iskolájában függesztették ki a szülőkhöz szóló felhívást. Írassák tehetséges, sportolni kívánó fiukat, lányukat a testnevelési tagozatos osztályba! Nyolc vidéki és négy fővárosi iskolában nyílott — kísérletképpen — új tagozat. Egy a tizenkettő közül: Budapest, IX. kerület, Telepy utcai iskola. Miért éppen itt? Egyszerű: a IX. kerület, a Ferencváros mindig is jó termőtalaja volt a sportoló tehetségeknek. Világhírű labdarúgók, atléták, úszók, birkózók, vívók, tornászok barátkoztak meg valamikor a ferencvárosi iskolák öreg tornatermeiben a sporttal, kergették a labdát a kopott füvű grundokon, futottak versenyt a játszótereken, sportpályákon, vagy éppen az utcán. A grundokat felszippantották az épülő új házak, s versenyt futni sem muszáj ma már az utcán. Itt van — például — a IX. kerületi ifjúsági sporttelep a József Attila Úttörőház mögött. A vörös salakon feketetrikós kislányok, fehéringes, zöldnadrágos fiúk állnak fegyelmezett sorban. Gimnasztikával kezdődik az óra a testnevelési tagozatos ötödikeseknek. A gyakorlatok a megszokottak: törzshajlítás, fekvőtámasz, kézállás, rugózás guggoló támaszban. A kivitelezés sem tökéletes még, hiszen az ötödikesek az alsó tagozatot „közönséges” osztályban végezték. De valamiben különbözik ez a huszonöt gyerek a többiektől: nincs megállás, nem „lazsál”, nem pihen senki, örömmel, szívesen végzik a könnyű, majd a nehezebb gyakorlatokat a gyerekek. A dédelgetett tervhez — „egyszer majd híres sportoló leszek!” — most szerzik meg az alapot. — Kézállásba föl! — vezényel a testnevelő tanár, Harmath József. A kézállás bizony még nehéz... Az ember úgy érzi, megfordult a világ, végtagjai idegen közegben kalimpálnak, egyensúlyát veszti és a földre huppan. De ott, az a szőke, kékszemú kislány vidáman mosolyog fölfelé, tartása egyenes, szabályos, szép fölkiáltójel. Macskai Évi tornásznak készül. — Szeptembertől külön tornára is járok a Bem gimnáziumba. Egyelőre csak játszadozunk és próbáljuk ellesni, mit tudnak a nagyok. — Választottál már példaképet a nagyok közül? — Igen, de nem tornászt... Turóczy Judithoz szeretnék hasonlítani. Hirtelen elkomorodik a kislány. Persze, Turóczyról eszébe jutott — ma még megvalósítatlan fogadalma: megtanul úszni még az ősszel. Futás a futballpálya szélességében. Egyszerre indul a huszonöt gyerek és — minden alkalommal a kis fekete, élénk szemű Tamási Gyuri az első. — Atlétizálni szeretnék. A futás a legszebb sport! A hatvan métert kilenc másodperc körül futja — ez még nem csodálatosan jó eredmény. De tavaly óta két másodpercet javult. Huszonöt gyerek — ezernyi terv. Az ajtón, mely a sikerekhez vezető útra nyílik, bekopogtattak. Az alsó tagozatosok hetente három, illetve négy, a felsősök heti öt órában és a délutáni sportfoglalkozásokon barátkoznak a testneveléssel. Néhány év múlva akár azt is leírhatjuk: bajnokok iskolája a Telepy utcai gondolat régi, megvalósítása vadonatúj. SPORTOLÓKNAK RECSEG AZ ÍZÜLET, NYÚLIK AZ IZOM. MINDEN SPORT ALAPJA: A GIMNASZTIKA MACSKAI ÉVA TORNÁSZNAK KÉSZÜL, ÉS AZ ŐSSZEL MEGTANUL ÚSZNI. MEGFOGADTA . .. ÚJRA ÉS ÚJRA NEKIVÁGNAK. ÚJRA ÉS ÚJRA TAMÁSI GYURI AZ ELSŐI