Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)

1969-10-09 / 40. szám

BELÉPÉS CSAK A „Kevés a két testnevelési óra hetenként, az összesen száz perc alatt néhányat nyújtózkodnak a gyerekek, fellazul­nak az izmok, de ez még nem sport. Arra is kevés, hogy alapot adjon a sportoláshoz”. A gond gondolatot szült: testnevelési tagozatos osztályo­kat kellene nyitni, felemelt óraszám­ban foglalkozni bizonyos általános iskolákban a tornával, atlétikával, labdajátékokkal. Idén az ország tizenkét általános iskolájában függesztették ki a szü­lőkhöz szóló felhívást. Írassák tehet­séges, sportolni kívánó fiukat, lá­nyukat a testnevelési tagozatos osz­tályba! Nyolc vidéki és négy főváro­si iskolában nyílott — kísérletkép­pen — új tagozat. Egy a tizenkettő közül: Budapest, IX. kerület, Telepy utcai iskola. Miért éppen itt? Egyszerű: a IX. kerület, a Ferenc­város mindig is jó termőtalaja volt a sportoló tehetségeknek. Világhírű labdarúgók, atléták, úszók, birkózók, vívók, tornászok barátkoztak meg valamikor a ferencvárosi iskolák öreg tornatermeiben a sporttal, ker­gették a labdát a kopott füvű grun­­dokon, futottak versenyt a játszóte­reken, sportpályákon, vagy éppen az utcán. A­­ grundokat felszippantották az épülő új házak, s versenyt futni sem muszáj ma már az utcán. Itt van — például — a IX. kerületi ifjúsági sporttelep a József Attila Úttörőház mögött. A vörös salakon feketetrikós kis­lányok, fehéringes, zöldnadrágos fi­úk állnak fegyelmezett sorban. Gim­nasztikával kezdődik az óra a test­­nevelési tagozatos ötödikeseknek. A gyakorlatok a megszokottak: törzs­­hajlítás, fekvőtámasz, kézállás, ru­gózás guggoló­ támaszban. A kivite­lezés sem tökéletes még, hiszen az ötödikesek az alsó tagozatot „közön­séges” osztályban végezték. De vala­miben különbözik ez a huszonöt gye­rek a többiektől: nincs megállás, nem „lazsál”, nem pihen senki, örömmel, szívesen végzik a könnyű, majd a ne­hezebb gyakorlatokat a gyerekek. A dédelgetett tervhez — „egyszer majd híres sportoló leszek!” — most szer­zik meg az alapot. — Kézállásba föl! — vezényel a testnevelő tanár, Harmath József. A kézállás bizony még nehéz... Az ember úgy érzi, megfordult a vi­lág, végtagjai idegen közegben ka­limpálnak, egyensúlyát veszti és a földre huppan. De ott, az a szőke, kékszemú kislány vidáman mosolyog fölfelé, tartása egyenes, szabályos, szép fölkiáltójel. Macskai Évi tornásznak készül. — Szeptembertől külön tornára is járok a Bem gimnáziumba. Egyelőre csak játszadozunk és próbáljuk elles­ni, mit tudnak a nagyok. — Választottál már példaképet a nagyok közül? — Igen, de nem tornászt... Tu­­róczy Judithoz szeretnék hasonlí­tani. Hirtelen elkomorodik a kislány. Persze, Turóczyról eszébe jutott — ma még megvalósítatlan fogadalma: megtanul úszni még az ősszel. Futás a futballpálya szélességé­ben. Egyszerre indul a huszonöt gye­rek és — minden alkalommal a kis fekete, élénk szemű Tamási Gyuri az első. — Atlétizálni szeretnék. A futás a legszebb sport! A hatvan métert kilenc másod­perc körül futja — ez még nem cso­dálatosan jó eredmény. De tavaly óta két másodpercet javult. Huszonöt gyerek — ezernyi terv. Az ajtón, mely a sikerekhez vezető útra nyílik, bekopogtattak. Az alsó tagozatosok hetente három, illetve négy, a felsősök heti öt órában és a délutáni sportfoglalkozásokon barát­koznak a testneveléssel. Néhány év múlva akár azt is leír­hatjuk: bajnokok iskolája a Telepy utcai­ gondolat régi, megvalósítá­sa vadonatúj. SPORTOLÓKNAK RECSEG AZ ÍZÜLET, NYÚLIK AZ IZOM. MIN­DEN SPORT ALAPJA: A GIMNASZTIKA MACSKAI ÉVA TOR­NÁSZNAK KÉSZÜL, ÉS AZ ŐSSZEL MEGTA­NUL ÚSZNI. MEGFO­GADTA . .. ÚJRA ÉS ÚJRA NEKIVÁGNAK. ÚJRA ÉS ÚJRA TAMÁSI GYURI AZ ELSŐI

Next