Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)

1969-10-09 / 40. szám

MÁTYÁS KIRÁLY ANEKDOTA Történt, hogy Mátyás ki­rály egyszer három főurá­val járta az országot. Az egyik falu határában, egy szántogató öreg parasztban nagy örömmel ismerte föl egy csavaroseszű, régi vitéz katonáját. Boldogan parolá­­zott vele s mindjárt elkezd­te kérdezgetni: — Hát öreg! Aztán ... messzi van-e még a messzi? — Bizony, már csak a két ökröm szarváig! — Aztán, apó, mennyi ma a harminckettő? — Bizony, kegyes felség, ma csak tizenkettő! — No, még egy utolsó kérdést! Meg tudnál-e fej­ni három vén bakkecskét? — Meg én, kegyes felség! A király odaadott egy zacskó aranyat és elbúcsú­zott. A három főúr nem győz­te faggatni: — Felség, ne haragudj, de mi ... se a te kérdé­seidet, se az öreg válaszait nem értettük! — Szégyen-gyalázat! — csattant föl a hirtelen ha­ragú király. — Ha holnap reggelig meg nem fejtitek őket, fel is út, le is út! Este a három nagyúr se­rényen bekopogtatott az öreghez. — Hé, bácsi! Mit jelent az első kérdés? — Megmondom, de csak száz aranyért! — Keserves pofával, de csak kifizették. — Hát csak azt, hogy mi­lyen messzire látok? Mivel már öreg vagyok, csak a két ökröm szarváig! — Hát az, hogy „ma mennyi a harminckettő?” — No, ezt már csak két­száz aranyért árulom el néktek! Megkapta azt is, meg is felelt nekik: — Hogy hány fogam maradt meg a harminckettőből! Megmond­tam: tizenkettő! — A teremtésit! És a harmadik kérdés mit jelen­tett? Hogy meg tudsz-e fej­ni három vén bakkecskét? Ezt hogy kell érteni? — No, urak, ezt már csak háromszáz aranyért mon­dom el! Amikor megkapta, rava­szul a szemük közé neve­tett: — Így! H. J. A tanító kiszálítja Lacit. — Kisfiam, bizonyítsd be nekem, hogy a Föld göm­bölyű! — De kedves tanító bá­csi! — Szipogja Lacika. — Ezt én sohasem állítottam! A kisbaba irtózatosan bömböl a gyerekkocsiban. A Városmajori-parkban már mindenki odafigyel és az a surbankó regényke, aki lankadatlan buzgalommal ringatja, egyre csak ezt haj­togatja: — Nyugi, Ferikém! Nyu­gi, nyugi! Végül odaballag hozzá egy idős bácsi, hogy elszóra­koztassa ezt a hősiesen buzgólkodó legénykét. — Hát. . . Ferinek hív­ják ezt a kis hőstenort? — Nem, bácsi kérem, Ja­ninak! — No, akkor nem ér­tem, miért mondod egyre azt: „Nyugi, Ferikém! Nyu­gi, nyugi, Ferikém!” — Én vagyok Feri és ma­gamat szeretném megnyug­tatni! * * * A tanulók az iskolában .,Látogatóban a nagymamá­nál” címmel írnak fogal­mazás-dolgozatot. íme, a legrövidebb dol­gozat: „A nagymama nem volt * otthon.” * * * Tanár: Kisfiam, ez a számtan házi feladat igen hasonlít az apukád kézírá­sához! Diák: Az könnyen meg­lehet, tanár úr! Ugyanis­ kölcsönkértem apukám töl­tőtollát! • • * Egy nagy hajú hippi be­állít a fodrászhoz: — Mondja, szaki bácsi, maga nyírt meg engem utoljára? — Nem hiszem, kisfiam, én még csak másfél éve dolgozom Itt.* * • A zsúfolt villamoson min­den ülőhely foglalt. Az egyiken egy kislány ül, mellette egy öreg anyóka álldogál a fogantyúba ka­paszkodva. Az egyik utas felháborodva fordult a kis­lányhoz : — Te már iskolás vagy? — Igen. — Úttörő vagy? — Igen. — Akkor miért nem adod át a helyedet ennek az idős néninek? A kislány csodálkozva néz a kérdezőre: — Miért adnám át? Nem idegen ez a néni, hanem a­­ nagymamám! HUNYADY JÓZSEF gyűjtéséből - Hol csavarog ez a haszontalan? Tíz éve, hogy­­ elküldtük a boltba. Г Ha veled beszélek, vedd ki a zsebedből a kezedet ! Kis teknőc a bokorban: Ha sokat szidtok, el sem indulok. 23

Next