Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-10-09 / 40. szám
MÁTYÁS KIRÁLY ANEKDOTA Történt, hogy Mátyás király egyszer három főurával járta az országot. Az egyik falu határában, egy szántogató öreg parasztban nagy örömmel ismerte föl egy csavaroseszű, régi vitéz katonáját. Boldogan parolázott vele s mindjárt elkezdte kérdezgetni: — Hát öreg! Aztán ... messzi van-e még a messzi? — Bizony, már csak a két ökröm szarváig! — Aztán, apó, mennyi ma a harminckettő? — Bizony, kegyes felség, ma csak tizenkettő! — No, még egy utolsó kérdést! Meg tudnál-e fejni három vén bakkecskét? — Meg én, kegyes felség! A király odaadott egy zacskó aranyat és elbúcsúzott. A három főúr nem győzte faggatni: — Felség, ne haragudj, de mi ... se a te kérdéseidet, se az öreg válaszait nem értettük! — Szégyen-gyalázat! — csattant föl a hirtelen haragú király. — Ha holnap reggelig meg nem fejtitek őket, fel is út, le is út! Este a három nagyúr serényen bekopogtatott az öreghez. — Hé, bácsi! Mit jelent az első kérdés? — Megmondom, de csak száz aranyért! — Keserves pofával, de csak kifizették. — Hát csak azt, hogy milyen messzire látok? Mivel már öreg vagyok, csak a két ökröm szarváig! — Hát az, hogy „ma mennyi a harminckettő?” — No, ezt már csak kétszáz aranyért árulom el néktek! Megkapta azt is, meg is felelt nekik: — Hogy hány fogam maradt meg a harminckettőből! Megmondtam: tizenkettő! — A teremtésit! És a harmadik kérdés mit jelentett? Hogy meg tudsz-e fejni három vén bakkecskét? Ezt hogy kell érteni? — No, urak, ezt már csak háromszáz aranyért mondom el! Amikor megkapta, ravaszul a szemük közé nevetett: — Így! H. J. A tanító kiszálítja Lacit. — Kisfiam, bizonyítsd be nekem, hogy a Föld gömbölyű! — De kedves tanító bácsi! — Szipogja Lacika. — Ezt én sohasem állítottam! A kisbaba irtózatosan bömböl a gyerekkocsiban. A Városmajori-parkban már mindenki odafigyel és az a surbankó regényke, aki lankadatlan buzgalommal ringatja, egyre csak ezt hajtogatja: — Nyugi, Ferikém! Nyugi, nyugi! Végül odaballag hozzá egy idős bácsi, hogy elszórakoztassa ezt a hősiesen buzgólkodó legénykét. — Hát. . . Ferinek hívják ezt a kis hőstenort? — Nem, bácsi kérem, Janinak! — No, akkor nem értem, miért mondod egyre azt: „Nyugi, Ferikém! Nyugi, nyugi, Ferikém!” — Én vagyok Feri és magamat szeretném megnyugtatni! * * * A tanulók az iskolában .,Látogatóban a nagymamánál” címmel írnak fogalmazás-dolgozatot. íme, a legrövidebb dolgozat: „A nagymama nem volt * otthon.” * * * Tanár: Kisfiam, ez a számtan házi feladat igen hasonlít az apukád kézírásához! Diák: Az könnyen meglehet, tanár úr! Ugyanis kölcsönkértem apukám töltőtollát! • • * Egy nagy hajú hippi beállít a fodrászhoz: — Mondja, szaki bácsi, maga nyírt meg engem utoljára? — Nem hiszem, kisfiam, én még csak másfél éve dolgozom Itt.* * • A zsúfolt villamoson minden ülőhely foglalt. Az egyiken egy kislány ül, mellette egy öreg anyóka álldogál a fogantyúba kapaszkodva. Az egyik utas felháborodva fordult a kislányhoz : — Te már iskolás vagy? — Igen. — Úttörő vagy? — Igen. — Akkor miért nem adod át a helyedet ennek az idős néninek? A kislány csodálkozva néz a kérdezőre: — Miért adnám át? Nem idegen ez a néni, hanem a nagymamám! HUNYADY JÓZSEF gyűjtéséből - Hol csavarog ez a haszontalan? Tíz éve, hogy elküldtük a boltba. Г Ha veled beszélek, vedd ki a zsebedből a kezedet ! Kis teknőc a bokorban: Ha sokat szidtok, el sem indulok. 23