Pajtás, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-07 / 1. szám
Bevallom, hogy e riportot a véletlen szülte. Amikor december közepén a női kézilabda-világbajnokság döntői során Kijevben jártam, egyik reggel a Moszkva szálló tizenkettedik emeletén ismerős arcot fedeztem fel. Együtt várakoztunk a liftnél Szűcs Istvánnéval, aki egy delegáció élén 5 napot töltött a Szovjetunióban. Én az ő munkájáról érdeklődtem, ő a magyar lányok várható szerepléséről faggatott. Sajnálta, programja nem teszi lehetővé, hogy legalább egyszer a csodálatos kijevi sportpalota lelátójáról végignézze egy mérkőzésüket. Délben az ebédnél a szálloda éttermében megint összefutottunk. Láttam rajta, hogy ismét kiszámítottak a percei, sűrűn pillantott az órájára. Nem akartam sokáig zavarni, így megállapodtunk, hogy Kijevben megkezdett beszélgetésünket Budapesten folytatjuk, és akkor tájékoztatja majd a Pajtás hasábjain keresztül a magyar úttörőket szovjetunióbeli látogatásának eredményeiről és elmondja tapasztalatait e néhány napos látogatásáról. Azóta mindketten utaztunk néhány ezer kilométert. Hazaérkezésem után néhány nappal Budapesten folytatjuk a Kijevben időzavar miatt abbahagyott beszélgetést. — Három városban, Moszkvában, Kisinyovban és Kijevben jártunk — kezdi élménybeszámolóját Szűcs elvtársnő. — A szovjet úttörőszervezet munkájával ismerkedtünk és közben alkalmunk volt találkozni Tyazselnyikov elvtárssal, a Komszomol Központi Bizottságának első titkárával és Fedulova elvtársnővel, a lenini úttörőszervezet elnökével. Fogadtatásunk — amerre csak jártunk ■— őszinte és igen baráti volt. Találkoztunk Moszkvában a Komszomol Főiskola Úttörő Tanszékének vezetőjével, tanáraival, akik az úttörővezetőket képezik; elbeszélgettünk a testvérlapok, így a Pionyerszkaja Pravda főszerkesztőjével. Hivatalos jellegű találkozók voltak ezek, ahol hasznos tájékoztatást kaptunk a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság negyedmilliós fővárosában, Kisinyovban is, mely nemcsak gazdasági és kulturális központ, hanem ifjúsági centrum is. Vendéglátóink meghívtak az 57. számú iskolába, melynek többek között az az érdekessége, hogy egy új lakótelep központjában létesítették, de először az iskola készült el a gyerekek számára és csak azután épültek köréje a házak. Jártunk egy gyermek-rajzfilm stúdióban is, ahol a pajtások saját maguk írják, rajzolják, fényképezik filmjeiket. A győzelem 30. évfordulójának tiszteletére készült alkotásukban képet kaptunk arról, mi a véleményük a győzelemről, a háború pusztításairól. Szemléletesen mutatták be, hogyan látják a szovjet gyerekek a világot. Nem messze Kisinyovtól van egy kollégium, ahol a környező falvak fiataljai tanulnak. Lehetnek vagy ötszázan. Élénk úttörőélet folyik itt. Múzeumukat saját maguk állították össze, ahol nemcsak a népi hagyományokat őrzik, a szovjet népek történelmét kísérhetjük végig, hanem a ma nemzetközi eseményeit is figyelemmel tanulmányozzák. És mindez a gyerekek fantáziájának alkotómunkájuk eredményének és kézügyességüknek szülötte! BESZÉLGETÉS SZŰCS Istvánnéval, AZ ÚTTÖRŐSZÖVETSÉG főtitkárával SZOVJET ÚTTÖRŐK KÖZÖn г* я 4