Pajtás, 1977. szeptember-december (32. évfolyam, 22-36. szám)
1977-09-06 / 22. szám
AZ ÚTTÖRŐÉV KEZDETÉRE Ismét jelentkezünk, ahogyan azt május végén megígértük. Természetesen nyáron sem lustálkodtunk. Riportereink ott voltak az idei úttörőnyár minden fontos eseményén. Jártak külföldön is, elsősorban a testvérországokban, tanulmányozták testvérszervezeteink nyári tevékenységét. Mindenről a mostani és az elkövetkező számainkban számolunk be. Témánk tehát bőven lesz és egyre inkább az az érzésünk, hogy a 32 oldalt kinőttük, és bővíteni kellene lapunk terjedelmét. Reméljük, hogy előbb-utóbb erre is sor kerül, addig pedig úgy gazdálkodunk a rendelkezésünkre bocsátott terjedelemmel, ahogy tudunk. A most kezdődő úttörőév is soksok élményt, meglepetést tartogat valamennyiünk számára. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját ünnepelve, csapataink gazdag tervet állítottak össze. Ady születésének évfordulója kedves színfoltja lesz az éves programnak, a zalaegerszegi úttörőparlament ajánlásai mindenütt felpezsdítették az úttörőmunkát. Nagy várakozás előzi meg a jövő évben bevezetendő új iskolaszervezeti intézkedéseket is, amelyek minden bizonnyal kihatnak majd az úttörő- és kisdobos-tevékenységre is. Aztán itt vannak az évről évre viszszatérő tennivalók, mint a pályaválasztás, a szakkörök, a kulturális szemle, az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom, a Pajtás-kupák, az úttörő-olimpia rendezvényei. Az egész évi úttörőmunkát természetesen a kubai VIT-re való felkészülés fémjelzi. Színesebb, derűsebb, érdekesebb hajtást szeretnénk ebben az úttörőévben szerkeszteni, és ehhez persze több segítséget kérünk tőletek, kedves olvasók, levelezők, tudósítók. Most mindenesetre a tanévkezdés, a csapat újjászerveződése a legfőbb feladat minden iskolában. Igyekszünk minél több gyakorlati segítséget adni. Forgassátok ezután is érdeklődéssel lapunkat. Ennek alapfeltétele a sajtófelelősök megbízása, az előfizetések megújítása. Tavasszal 320 ezer példányban jelentünk meg, a most kezdődő úttörőévnek már az első hetében szeretnénk elérni, hogy még a tavalyinál is többen olvassátok a Pajtást, elvégre nektek írjuk, a ti lapotok. VASVÁRI FERENC Hát bizony már beköszöntött. Be ám, az első „heves" hónap. Lehelletétel egyik-másik levél már haloványsárga színt ölt. Persze azért a nyár még nem mondott végleges búcsút. Ezekben a napokban hányszor, de hányszor kezdjük így a beszélgetést: „Emlékszel arra, hogy ..." Itt is, ott is feltűnik egy-egy nyarat idéző, beszélgető csoport. És akkor egyikük egyszerre csak így kiált: „Srácok, gyújtsunk egy nagy tábortüzet. Olyat, amilyet július végén ott a hegyek között, az erdő szélén gyújtottunk.” „Mi már hagyományosan megrendezzük minden esztendőben a szeptemberi tábortüzet — írja levelében Bognár Marika debreceni tudósítónk. — Az égre szökő lángok fénye feleleveníti az emlékeket. Szinte újra átéljük mindegyiket. Valóságos élő krónika ez az egyórás tábortűz. Három hónapos vakáció minden játéka, vidámsága sűrűsödik benne össze.” De hát csak pihenésről, fürdésről, játékról és izgalmas portyázásokról regélnek ezek a tábortüzek? Szálkai Sanyi (Baja) beszámolójából mást is megtudhatunk. „Az élménybeszámoló csak egy része a mi tábortűzi műsorunknak. Ki-ki elmondja, hogy mi mindent gyűjtött a saját vagy éppen az őrse ötlettarisznyájába. Akik őrsvezetőképző táborban jártak, kifogyhatatlanok a szóból. De aki csak a nagymamánál nyaralt Alsólapaspusztán, az is tud egy-két érdekes ötletet mondani. Ha mást nem, hát egy ismeretlen népdalt eldalol vagy egy tréfás mondókát elhadar." Lehetséges e két kis tudósításhoz még valamit hozzáfűzni? Igen! Sármány Andrea gondolatát: „Én úgy érzem, hogy ez a szeptemberi tábortűz nem annyira a vakációt, vagyis az előző úttörőév végét jelképezi, hanem sokkal inkább az új munka kezdetét. A tűz fénye pirosra festi az arcomat, felpezsdíti a véremet. Érzem, hogy új tetteket kell végrehajtanom. Nem azért, mert parancsolják, hanem mert én akarom. Csak ilyen jóleső érzéssel lehet új munkához kezdeni!" Lobbanjon fel hát mindenütt a szeptemberi tábortűz! FÜLEKI JÁNOS