Pajtás, 1982. szeptember-december (37. évfolyam, 21-35. szám)

1982-09-02 / 21. szám

Úgy mondták a faluban, hogy mindig csak a füst irányába menjek egyene­sen és akkor megtalálom a fiút. Hozzátették még: most emberesedik a gyerek, ez az első nyara, hogy dol­gozik. A mészégető kemen­cék úgy sorakoznak egy­más mellett a domboldalon, mintha alaki kiképzésen vennének részt. Füstöt csak kettő „pipált”, a többit ép­pen töltötték mészkővel. Nem volt nehéz az erős fér­fiak között megtalálni a vé­kony srácot. — Arról akar írni, hogy itt dolgozom egy hónapig? — Igen, mert nem na­gyon értem, hogy a Hobó­­jelvény, meg a szakadt far­mer mit keres a kemence falán. — Jó, de akkor a neve­met ne írja le. — Miért? — A fiúk kicikiznének a bandában, ha kiderül­ne... Szóval úgy tudják, hogy a Balatonon csövezek. — Hogy kerültél ide? — Rokoné az egyik ke­mence. Meglátogattuk apámmal még tavaly. Meg­tetszett. Már akkor megbe­széltük, hogy eljövök segí­teni. — Pénzért? — A csudát! Otthon min­dent megkapok. Az erdő az, ami hiányzik, a csend. Meg aztán, ez itt igazi mun­ka. Huszonnégy órázni kell. Követ is török, rám fér egy kis erősödés. — A téren a banda, sze­rinted, tényleg lenézi mind­ezt? — Biztosan­ ők egész nyáron ücsörögnek, lődörög­nek és arról beszélnek min­dennap, hogy a P. Box jobb, vagy a P. Mobil. Egy idős férfi a Trabantja mellett, súlyos csomagot igyekszik felrakni a csomagtartóra. Háromszor-négyszer nekirugaszkodik, látni rajta, hogy segítségre vár. Két srác észreveszi a küszködését és pillanatok alatt felló­dítják, rögzítik a rakományt. Fagyipénzt kapnak. ösz­­szekacsintanak. Jól jön ebben a kánikulában a fagylalt­ra való pénz. Sokan voltak azonban, akik nem elégedtek meg alkalmi lehetőségekkel, fagyipénzzel, hanem komo­lyabban tervezgetve, feláldoztak egy egész hónapot a vakációból és munkát vállaltak. A mészégető kemence füstöt pipál; az itt dolgozók huszonnégy óráznak, követ törnek az erdő csendjében

Next