Pajtás, 1982. szeptember-december (37. évfolyam, 21-35. szám)
1982-09-02 / 21. szám
Úgy mondták a faluban, hogy mindig csak a füst irányába menjek egyenesen és akkor megtalálom a fiút. Hozzátették még: most emberesedik a gyerek, ez az első nyara, hogy dolgozik. A mészégető kemencék úgy sorakoznak egymás mellett a domboldalon, mintha alaki kiképzésen vennének részt. Füstöt csak kettő „pipált”, a többit éppen töltötték mészkővel. Nem volt nehéz az erős férfiak között megtalálni a vékony srácot. — Arról akar írni, hogy itt dolgozom egy hónapig? — Igen, mert nem nagyon értem, hogy a Hobójelvény, meg a szakadt farmer mit keres a kemence falán. — Jó, de akkor a nevemet ne írja le. — Miért? — A fiúk kicikiznének a bandában, ha kiderülne... Szóval úgy tudják, hogy a Balatonon csövezek. — Hogy kerültél ide? — Rokoné az egyik kemence. Meglátogattuk apámmal még tavaly. Megtetszett. Már akkor megbeszéltük, hogy eljövök segíteni. — Pénzért? — A csudát! Otthon mindent megkapok. Az erdő az, ami hiányzik, a csend. Meg aztán, ez itt igazi munka. Huszonnégy órázni kell. Követ is török, rám fér egy kis erősödés. — A téren a banda, szerinted, tényleg lenézi mindezt? — Biztosan ők egész nyáron ücsörögnek, lődörögnek és arról beszélnek mindennap, hogy a P. Box jobb, vagy a P. Mobil. Egy idős férfi a Trabantja mellett, súlyos csomagot igyekszik felrakni a csomagtartóra. Háromszor-négyszer nekirugaszkodik, látni rajta, hogy segítségre vár. Két srác észreveszi a küszködését és pillanatok alatt fellódítják, rögzítik a rakományt. Fagyipénzt kapnak. öszszekacsintanak. Jól jön ebben a kánikulában a fagylaltra való pénz. Sokan voltak azonban, akik nem elégedtek meg alkalmi lehetőségekkel, fagyipénzzel, hanem komolyabban tervezgetve, feláldoztak egy egész hónapot a vakációból és munkát vállaltak. A mészégető kemence füstöt pipál; az itt dolgozók huszonnégy óráznak, követ törnek az erdő csendjében