Pajtás, 1983. január-május (38. évfolyam, 1-19. szám)

1983-01-06 / 1. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Színház a ruhás- szekrényben. A tanár úr, mint Tiborc. A színház mindenek fölött. Tegezzem magát vagy magánatok téged? Védelem pofonok ellen. Birkózó sztárok. Egy orrvérzés története. Világsztár a háttérben. margó Azt hiszem, megöregedtem. Nem éveim számát tekintve, mert időnként büszkén hallom: akár beülhet­nél az iskolapadba. Még csak nem is felnőttségem okán, mert szeretek jókat nevetni, s a tréfaűzésböl ki se hagyhat­nának. Mondják is sokszor: gyerekes vagy, bóknak veszem ezt is. Csakhogy észreveszem néha, ahogy elkalandozik tekintetem, gondolataim valahol a gyermekkorban járnak, s azt mondom: bezzeg a mi időnkben! Any- nyira persze, nem vagyok öreg, hogy nagy életbölcsességeket mondjak. Ilyet sose hallanátok tőlem: hogy bezzeg a mi időnkben jobbak voltak a gyerekek. Már csak azért sem, mert meggyőződé­sem: nem voltak se jobbak, se rosszab­bak. Olyanokat szoktam mondani, múlt­ba révedé tekintettel, hogy például: bezzeg a mi időnkben nagy telek vol­tak. Mások voltak, már a várakozásban is. Ahogy megrövidültek a nappalok, és megsokasodtak a csöndesebb esti órák, úgy nőttek tennivalóink. Nem csak a felnőtteké, miénk, gyerekeké is. S míg a nagyok halk beszélgetés mellett mor­zsoltak kukoricát, válogattak babot, ad­dig tennivalóból nekünk is kijutott. Éle­sítettük a korcsolyát. Ha ugyan egyál­talán korcsolyának lehet nevezni azt a csorbult pengét, amit jól-rosszul fölcsa­varoztunk vagy inkább, csavar híján, zsineggel fölkötöttünk a bakancs talpá­ra. Hol voltak azok az ügyetlen jószá­gok a mai „pengés” korcsolyákhoz ké­pest?! Ma már tán föl se vennék olyat. Nem volt vidámabb a szánkó sem: többségében levetett holmi, de akadt olyan is, ami fészeralja famaradékból tákolódott össze. Hányszor esett meg, hogy a dombtetőn még a szánkón ül­tünk, a domb aljára meg úgy érkeztünk meg, nadrágféken. Néhány eltévedt léc járt csak a nyomunkban. Jót nevettünk a dolgon, tudtuk: a széttört helyébe nagyapa ügyes keze nyomán akad másik. Kacagás tárgya volt a fakutyázás is: szánkón ülve, élesített botokkal ügyet­lenkedtünk jobbra-balra. Hogy bonyo­lultabb legyen a dolog, egy széndarabot lökdöstünk magunk előtt, s ha beterel­tük a feketeséget két fa közé, azt kiál­tottuk: gól. Akkoriban még nem közve­tített jégkorong-meccset a tévé. Mert­hogy televízió sem volt. Voltak aztán más játékok is. A csúsz­kálás például, vagy a kunyhóépítés — hóból. Hogy a hóemberállításról ne is beszéljek. De még a reggeli fölkelés is rendkívül tréfásnak tűnt: akkora ha­vak voltak akkoriban, hogy csak nagy- nehezen bírtuk kinyitni a ház ajtaját, s utat kellett vágni a hódombok között, hogy kijussunk az utcára ... Mondom, ilyen volt a tél — akkor. Mintha mindenkinek jobb kedve kere­kedett volna a megtisztító fehérségtől. Az emberek, mint megannyi hóember, tréfás sapkákat húztak, és pirosra fá­zott orral pingvin-módra toporogtak a ropogós hóban. És mindenki vidám volt, és senki sem kérdezte: ki öntse fel az iskolaudvart, eszünkbe se jutott, hogy valakinek azt öntözgetni kell, ter­mészetes öröm volt a jég. Azzal se na­gyon törődött senki, hogy milyen színű overallt vegyünk: pulóver, sapka, kesz­tyű jutott mindenkinek. Legföljebb any- nyi volt a szülői jó tanács: aztán ne ácso- rogjatok nekem! Hogy is ácsorogtunk volna! Futással telt el az életünk. így aztán estefelééi­kor az utcát az elsuhanó lovasszánkók himbálózó lár.xpája világította csak meg, s a csengők csilingelősét, mint álomra szólítót, messziről hallottuk csupán, nem volt gondunk az elalvással. Ahogy nem az étkezéssel, egészséggel, jókedvvel sem. Nem hiszem, hogy ismertük volna ezt a két szót: fáradt vagyok. De mondom, azok más telek voltak. Vagy én öregedtem meg? Lehet, hogy lesznek közöttetek is, akik egyszer — miközben meglepve figyelik magukon az idők múlását — azt mondják majd: bezzeg a mi időnkben ... Major Árvácska A MAGYAR ÚTTÖRŐK SZÖVETSÉGÉNEK KÖZPONTI LAPJA Főszerkesztő: somos Agnes Főszerkesztő-helyettes: FÜLEKI JÁNOS Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: DR. PETRUS GYÖRGY igazgató Szerkesztő: BŐCS FERENC. SZIGETI PIROSKA Művészeti szerkesztő: CZIFFERSZKY BÉLA, FORRAI JÁNOS Szerkesztőség: Budapest, Jászai Mari tér 5. 1397 Telefon: 321-987 321-988 321-989 Postafiók: Bp- 82. Pf. 508. 1397 Kiadóhivatal: Budapest, Révay u. 18. 1085 Telefon: 118-880 A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest, József nádor tér. 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-98 182 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: Egész évre 139,50 Ft I. félévre 77,50 Ft II. félévre 82 Ft /82.3118 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SZLÁVIK ANDRÁS vezérigazgató HU ISSN 0030-9583 I INDEX: И «>5 I 2

Next

/
Thumbnails
Contents