Papir-szaklap, 1922 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1922-11-16 / 1. szám

5Í911 1. szám. . Budapest, 1922. november 16. Röplap. mPIR$ZAKLAP Kiadja: Gesmey István. ÁRA QO KOR. Szerkeszti: Kende Imre. Tisztelt Kartárs! A mostani nehéz időkben azt hisszük, hogy hézagpótló lapnak adunk életet. Az úgyszólván naponként változó árak s az ugyancsak napon­ként váltakozó vám- és fuvarlételek olyan tájé­kozatlanságban hagyják szakmabeli kereskedőin­ket és a feldolgozó ipart, hogy immár nélkü­lözhetetlenné vált. egy, a szakmával foglalkozó közlöny. Kartársaink általános óhaját váltjuk valóra lapunk megjelenésével s reméljük igen sok félreértést fogunk eloszlatni és pedig úgy, hogy egyik héten az általános detail eladási árakat, a másik héten pedig az engros beszerzési árakat közöljük. Közölni fogjuk az összes árakat papir. Írószer, iskolaszer, irón, tinta, toll, boríték stb.-ről, közölni fogjuk a mindenkori osztrák, cseh és német árváltozásokat. A lap egyéb közleményei is mind arra fognak szolgálni, hogy ha a Kartár­sak kézbe veszik a lapot, nyugodt lélekkel mondhassanak árakat és tehessenek ajánlatot. Kérjük a t. kartársakat arra, hogy minden kívánságukat a lap beosztását illetően velünk közölni, mert igy remélünk minden hibát kiküszö­bölni és igy válhatik a lap azzá, amire mind­annyiunknak szükségünk van. Szócsöve a szakma kívánságainak, az egymással való közelebbi érintkezés megkönnyítője, kívánságaink hirdetője. A Papir-Szaklap szerkesztősége és kiadóhivatala. Alanti sorokat Tauber Gyula úrtól, az Írószer- és Papírkereskedelmi r. t. érdemes igazgatójától kaptuk : A mai súlyos gazdasági helyzet a papirszakmát sem hag>'ta érintetlenül, az uj magas vámtarifa, posta, vasúti fuvar, behozatali tilalmak és nagyfokú pénzszűke mind oly zavaró körülmények, amelyek meggátolják az üzlet rendes kibontakozását és nyomasztó súllyal nehezednek a papirkereskedőkre is. Úgy a beszerzési, mint az eladási árak folyton inga­doznak és sajnos, még mindig felfelé, és akárhány eset­ben történik meg, különöse,i a vidéki kartársaknál, hogy áruikat beszerzési áron alul adják el. Nagy szolgálatot teljesít tehát e szaklap a papirkeres- kedelemnek, amidőn a mindenkori árváltozásokat éber figyelemmel kiséri és azokat hetenkint leközli. Már ezen szempontból is örömmel üdvözlöm e hézagpótló szaklap megjelenését, amely szakszerű szer­kesztés esetén hivatva lesz a kartársaknak minden a szakmát érintő ügyekben útmutatóul szolgálni. KÜLFÖLD. Románia.^^> Ugyanaz a nóta, mint mindenütt a világon. Pénz­szűke. Magas közgazdasági szempontból nézve mind­annyian tisztában vagyunk az okkal. A termelő csak készpénzért ad el, a közvetítő kereskedelem pedig, ha üzletet akar csinálni, kénytelen hiteleket nyújtani, a fizető eszközök mennyisége kevés s igy áll be a pénzszűke. Ezen egyelőre, mig az általános európai helyzet meg nem javul, segíteni nem lehet, nem is segít semmiféle okoskodás. A romániai piac helyzete bennünket közelről érdekel és főként azért foglalkozom vele, hogy a helyzet ismertetéséből levonható konzekvenciák hasznunkra fordíthatók legyenek. Hogyan szerzi be a román papirkereskedelem a szükségletét ? Elsősorban : azokat az árukat veszi meg, amelyeket a „siberek“ nagy tételekben levisznek. Ez elég iekintvíbes á.umennyiség, persze ezeket az a.'-uk-it inkább a nagyobb kereskedők veszik meg nagy tételekben és az ottani kisebb kereskedőknek ők adják tovább. Második sorban következnek a külföldiek, akiktől köz­vetlen, vagy utazóik által eladott áruk, melyeket a piac felvesz. Legkevésbé vásárolnak a külföldi gyáraknál, mert ennek súlyos pénztechnikai okai visszatartják őket a- vásárlásoktól. Természetesen ez nem vonatkozik a belföldi gyárakra, (Péterfalva, Zernest, Borgoprund) mert ezek kisebb mennyiségeket is kiszolgálnak, természetesen készpénzért. Szomorú dolog, hogy csonkán maradt orszá­gunkban nincs papirgyár, de még szomorúbb, hogy ennek dacára is tudnánk az erdélyi kereskedőkkel dolgozni és ennek elmulasztása nem az erdélyieket terheli. Ezt a súlyos mulasztást mi követtük el, hogy nem használta ki egyetlen nagykereskedőnk sem a Hegedűs Lóránt adta módot egy-egy transitó (vámszabadraktár) felállításával. Hogy a volt nagymagyarországi kereskedők szívesen keresnének fel bennünket, ahhoz semmi kétség nem fér, mert a vasúti összeköttetés, az ellátás stb. ezek itt Buda­pesten ma lényegesen olcsóbbak, mint Wienben és éppen ezért ezt az időt tartanám legalkalmasabbnak arra, hogy magunkhoz szoktassuk újra az elszakított részek keres­kedőit. Nagyon fontosnak tartom az összeköttetések fel­vételét még áldozatok árán is, mert (a nagykereskedőkre gondolok) sok az eszkimó, kevés a fóka. Kende.

Next

/
Thumbnails
Contents