Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1850
Üdvösen méltányolta Ausztria magas kormánya az elavult tanrendszer nem csak hasznos, sőt múlhatlanul szükséges átalakítása által a szellemi haladás általános érdekeit. Új korszak merült fel a közoktatás reményteljes mezején, s az a tanrendszer a javítások visszautasíthatlan követeléseinél fogva összeroskadt, s enyészete által az ide vonatkozó régóta ápolt kívánalmak teljesülésük felé újra egy lépéssel közeledtek. A közös czél felé közösen működendő ausztriai gymnasiumok számára kiadott „Szervező Terv“ (Organisations Entwurf) kijelöli, minek általában történnie kell; vezérfonalán pedig egyes tanintézetek a kitűzött czélnak annál biztosabban megfelelhetnek, minthogy a lényegesekben a hozzátartás megkívánásán kívül a tanítás- és tanulási szabadságot biztosítja. S minthogy a bevégzett iskolai év kezdetén az említett „Szervező Terv“ értelmében a pécsi katholikus tanoda is, négy osztályú gymnasiummá átalakíttatván, szerinte igazgattatok, s ennél fogva benne lényeges változások történtének, tán nem fog ártani, ha a jelensorok a leghöbb ügyszeretettel az egész gymnasiumi tantervre általában kiterjeszkedvén, egyrészt a jelen és múlt közti különbséget kiemelni megkísértik, másrészt némi ide vonatkozó eszmetársulat szabad röptének alkalmat nyitnak. Tanintézeteink az új szervezet következtében al- és főgymnasiumokra oszolván, e két rész mindenikére négy négy év szenteltetett. — Az algymnasiumba — mert csak erről szólok — oly szaktanok emeltettek a rég megérdemlett kötelező helyre, melyek itt az előtt épen nem, sőt még a felsőbb osztályokban is csak mint rendkívüliek fordultának elő. — És ugyan első helyen áll a minden osztályban hetenként két-két órára határozott hittan előadása. Bizonyára a nyilvános oktatás terén roppant fontosságú feladat, legszentebb kötelesség azon tudomány tanítása, melly ideig- s örökké tartó boldogságunk egyedüli alapját képzi! Vajha a lelkes vallástanár e hetenkénti két-két órai működését, nem különben egyházi beszédeit s keresztény oktatásait mennyei áldás, óhajtott siker koszorúzza, hogy a sz. hit legdrágább kincse ne csak megőriztessék, hanem az ifjúság kebelében egyre gyarapodjék, a szétharapódzó rettenetes vallástalanság pedig gyökerestől kiirtassék! — Az eddigi tanrendszer súlypontja a latin nyelv vala, körülé mint valami kiváltságolt tárgy körül forogván a többi tudományok; de már ezt a jelen tanszervezetben máskép látjuk, minthogy a kiváltságolt túlsúly eltöröltetvén, alapelvül általános műveltség tűzetett ki, minek, s a tudományos tér czélszerű fejlesztésének következtében a latin nyelvtan és irodalom egyéb szaktanok színvonalára állíttatván, az alapelvnek alája rendeltetett, hogy igy okszerű nyelvészeti művelés által a tanulók a kitűzött czél felé annál nagyobb buzgalommal haladjanak. — Nem különben az eddig — kivált hazánkban — úgyszólván egészen elhanyagolt görög nyelv is a szaktanok díszes koszorújába fonatván, noha aránylag ke-