Jézus Társasága Pécsi Pius-Gimnáziumának Évkönyve az 1938/1939. iskolai évről (Pécs, 1939)

Színes oldatok anyagmennyiségének meghatáro­zása a Lange-Roth rendszerű fényelektromos fotométerrel. I. A töménységről. A vegytanban és minden tudományban, ahol számolni kell a vegyi hatással, nagyjelentőségű az anyagmennyiség pontos ismerete, így pl. ugyanazon vegyület oldatában általában annál nagyobb az oldat különleges vezetőképessége, minél töményebb az oldat. A kü­lönböző vegyületek azonos töménységű oldatának különleges vezető­­képessége különböző. Vagy pl. az oldatok fagyáspontcsökkenése, for­ráspontemelkedése, ozmózisos nyomása arányos az oldat térfogat­­egységében (1 liter) oldott molekulák számával, tehát a töménység­gel. Vagy pl. a vegyi hatás sebessége a töménység időegységben (1 mp) történő csökkenésének függvénye, stb. A töménység általában a térfogategységben levő anyagmennyi­ség. A töménység számértéke az anyagmennyiség egységétől függ. Mivel a vegyi hatás a molekulasúlyok vagy ezek egész számú sokszo­rosai arányában történik, célszerű, hogy a hatásban szereplő anyagok mennyiségeit molekulasúlyokban fejezzük ki. Tehát a töménység egysége az a töménység, mely egy liter térben vagy oldatban az illető anyag egy grammolekulasúlynyi mennyiségét tartalmazza.­ A térfogatos elemzésnél azonban még célszerűbb, ha olyan ol­datokat használunk, melyeknek 1 literében a feloldott vegyület grammegyenértéksúlynyi mennyisége van oldva. Ezek a normál ol­datok. E szerint tehát egységnyi az a töménység, mely egy liter tér­ben vagy oldatban az illető anyag egy gramm egyenértéksúlynyi meny­­nyiségét tartalmazza. Minden alábbi adatot így számítottunk.1 2 II. Töménységmeghatározási módszerekről általában. A töménység meghatározására többféle módszer ismeretes. Van­nak kémiai és fizikai módszerek. A) Kémiai módszerek: 1. A súly szerinti (gravimetrikus) elemzés úgy történik, hogy az összetett anyag lemért mennyiségéből a meg­határozandó alkatrészt átalakítjuk olyan vegyületté, melyet könnyű 1 Rex, Általános és anorganikus chémia 210, 1924. 2 Gróh, Általános chémia 49, 1918.

Next