Pécsi Figyelő, 1875 (3. évfolyam, 17. szám)

1875-04-24 / 17. szám

oltó, a gyorsan kígy(5*5 tüzet. Ehez járult a saé! változó iránya és az, hogy a tűz több felé égett s már-már alapos tanya felett­i l evő magas szálerdőbe ért, midőn az újonnan érkezett oltószerekkel a tűz és állatgomoly közt végre nehezen útját lehete szeg­ni Az égő területek egyenkint oltottak el s már reggeli 3 óra volt, midőn az oltás véget ért. A tű­z területe mintegy 80 hold nagyságú volt s csak a legnagyobb erőfeszítésnek köszönhető, hogy az egész Mecseket el nem borította. Egyébként, hogy itt szándékos gyújtogatás forgott fen, az kétséget nem szenved, de a tettes teljesen ismeretlen. Neve­zetes az, hogy a nagyrendőrség alig vett tudomást a dolog felől és a polgárság a boldogok álmát alud­­ta. A tűzoltóság és a katonaság terhetlen erély és bátorsággal dolgozott s már tervbe is vétetett a legénységnek a tanács részéről való maegjutalma­zása. A vezénylő főhadnagy is kiemelendő erélylyel buzdítá a legénységet.­­ A város alanti részeiről nagyszerű borzalmasságú látványt nyújtott az er­dőégés , a cserjésben levő száraz fatörzsek pedig még fa nap is füstölögtek. A kár egyébiránt nem szerfelett nagy, de a fák növény ereje a megperzselt héjak miatt nagyban akadályozva van. Hymen. F. hó 20-án d. u. tarta esküvő­jét Dr. Kaufmann Ernő hajósi fiatal orvos, előbb városunk lakosa, Johan Nándor helyi derék ipa­ros leányával Mathilddal. A dicsérendő és díszes egyszerűségű nászmenetet sokan nézték a vártemp­lom előtt. — F. hó 20-án a P­o­p­p­e­r-Menter pár szép számú közönség előtt tartotta hangversenyét. Az előadott pióco­k közül különösen a hamis hang­jegyekre írt „etude"-t, Weber „táncitérését“ és Liszt „taransella di bravoura“-ját kell kiemelnünk, melyekben Menter Zs. a. igazi művészi routinere által azon állításra birt bennünket, hogy ő a nagy maestronak nem csak méltó tanítványa, hanem Liszt és Rubensteinnal a hatalmas zongora triász­nak egy tagja is. — Popper D­ ur pedig a külön­ben is nehéz gordonkát technikailag és művészien kezeli s az árnyalatokat rendkívüli finomsággal emeli ki, mihez még saját egyéniségének eredeti s igen szép felfogása járul. — A művészi estély tegnap ismételtetett, de arról még most nem szól­hatunk. — — H a t­á ro z­ás. Nikell Gyula III. éves jog­hallgató f. hó 1- án tüdősorvadás folytán meghá­mozott. A boldogult jogakadémiánk egyik leg­­buzgóbb hallgatója s e m­ellett is műveit és szép reményekre jogositó ifjú volt.­­ Sajnos azonban hogy a jogtanári kar azon vélelemben volt, hogy ha a meghalt ifjúnak a teljes tiszteletet meg­adja, saját középkori féltékenységgel őrzött „te­kintélyét“ fogja megsérteni s igy kori végzés foly­tán a fekete zászló csak az ifjú halott temetése napján tűzetett ki a lyceum épületén. Kérdés hogy e szükkelblüség nem e ront azon a kaszt-félté­­kenységgel őrzött nagy tekintélyen. Vigasztal life temei f. hó 21-én d. u. temettették el, rokonai és egykor társai teljes számban való dicsés kísérete me­lett. Sírjánál Steiner Lajos H1. évi jog­hallgató tartott halotti beszédet. Nyugodjék hé­!­A tavaszi k­a­t­o­n­a­i előléptetés alkal­mával a helyben állomásozó Ferencz­ Károly 52. közös gyalogezred tisztjei közül a következők lép­tettettek elő : Marenics őrnagy alezredessé , Reliák kapitány őrnagygyá, Barth és Schemerka főhad­nagyok kapitányokká,­ Hágó, Stefan, Petricsevics Roschitz és Hirt hadnagyok főhadnagyokká. — Mit keres a szigetvári plébánia templom egyik sarkán a kétfejű sas ? ezen kér­dést intézte hozzánk egy barátunk a napokban, hogy e kérdésre megfelelni nem tudtunk — az nagyon természetes. — Mi tehát ezen kérdést a Szigetváriakhoz intézzük, mert meg nem magya­rázhatjuk magunknak, hogy midőn a kétfejű sas •Magyarország minden középületéről eltávolítatott akkor az a szigetvári templomon megtűrhető legyen, s nem is tulajdoníthatjuk másnak,minthogy ők ma­guk észre sem veszik. Reméljük azonban, hogy figyelmeztetésünknek sikerülend­ő az ott, megfor­duló vidéki magyar emberre botrányosan ható kétfejű sasnak eltávolítása. — K­é­t s­z­e­r­é­n­y kérd­és városi iskolaszé­künkhöz intézve. Van-e a városi közs. iskolaszék­nek tudomása arról, hogy a belvárosi elemi fő tano­da IV. osztályában felekezeti tankönyv használta­tok, azaz a Schultz-féle méreg­drága német olva­sókönyv, mely a szaklapok áltai minden kritikán alulinak találtatott,­­ a mikor a kormány ré­széről kiadott olvasókönyv annál sokkal jobb s olcsóbb, — és hogy ugyanitt a belv. ipartanoda 111. osztályában az előadási nyelv — a német? —. (Értesítés) E lapok 1. olvasói közül többen levén előfizetők Fábián Mihály har­kányi ref. lelkész „A­z I­s­t­e­n Országa“ címü művére, tisztelettel értesü­ltnek, hogy nevezett mű a nyomda alól már kikerült és amint a könyv­kötő a befűzést végezi 15—20 nap múlva az il­letőknek meg fog küldetni. Taizs Mihály kiadó. , A consum egylet igáig. választmá­nyának f. hó 2- án megkezdett végtárgyalása csakhamar hajótörést szenvedett. Angyal Pál kir.­ alügyész előadván a tényálladékott mindjárt azu­tán kifogást tett az ellen, hogy Feszti ügyvéd az egylet érdekeit képviseli az igazg. választmány és Mayerhoffer igazgató ellen s egyúttal az igazgató v. és Slatter könyvezető részére mint védő van jelen; ezek alapján kéri a tárgyalás elhalasztását a fanforgó összeütközés miatt. A törvényszék erre határozatot hozott,­­ hogy miután Feszti a kártérítési perben nem az egylet, hanem az igaz­gató választmánynak ügyvédje volt Mayerhoffer igazgató ellen, s később az igazg. v. is vádoltatván annak védelmét is természetesen vezeti az emelt vád s egyúttal Mayerhoffer iránt,­­ a tárgyalás tovább folytatandó. — Erre Angyal alügyész fe­lebezését jelenti be, és miután a törvényszék szón alapon, — hogy közbenszóló végzések a tárgya­­ás menetét nem akadályozzák, — a tárgyalás folytatását határozta, — alügyész ez ellen is fel­­lebezését jelentvén be, kijelenté, hogy raig Feszti ügyvéd a tárgyalásnál a fennebbi minőségben je­len van, ő a tárgyalásban mint közvádló nem vesz részt. A tárgyalás erre elhalasztatott és az ügy a kir. tábla elé terjesztetik. Ez alkalomam­­ Szatter vé­delme körül is összeütközés forogván fen, valószinü hogy a tárgyalás hoszabb időre nem jó szárazra s az anélkül is húzódó bünper igen hoszúra nyúlik. — A magyar kormány mint látszik csak a­zért vele fel a magyar nyelvnek alkalmaztatását hazai vasutainknál, hogy legyen egy okkal több­é magát nevetségessé tenni. Alig volt ezelőtt két héttel kibocsájtva a rendelet, hogy a magyar nyelv megtanulására legvégsőbb határidő 1. évi július 31-ke, máris követé ezt egy újabb, a minister úr saját aláírásával ellátott rendelet, mely a határ­időt ismét az 1876. év jan. 1-re terjeszti ki, s igy van most e tárgyban úgy körülbelől az 5-ik ha­táridő , s a német lapok mint a „Tagblatt“, „N. E’r. Presse“ mégis a legotrombább hazugságokkal lépnek fel a magyar ellen, hogy ugy­­uasi éjen át követeli a magyar nyelv megtanulását. Ha a ma­gyar kormány csak úgy játszik szavával, akkor a pécsi üzletvezetőség nagyon jól teszi, ha az erre vonatkozó rendeleteket továbbra is mellőzi s ma­ga nem tanul meg magyarul, sőt kettőzött erély­­lyel folytatja számos magyar tisztjeinek germani­­zálását s rögtön bocsájtja el azt, ki hivatalban csak egy szót is mer magyarul beszélni, mert bi­­zony már most mi is kezdünk kételkedni, hogy a kormány komolyan akarja e rendeleteit végre­hajtani. Az utóbbi miniszteri rendelet azonban egye­nesen kijelenti, hogy azon állításnak, mintha nem rendelkeznénk elegendő képzett szakerökkel — főnöki állomásokra — nincs alapja s ez egy he­lyes felfogásnak örülünk, mert e német arrogantiá­­nak már a magyar is kezd hitelt adni. — n­. Egyik utóbbi számunkban az ördögöt a falra festettük, a mikor 1. i. egy tuáso­dik nőzárdát helyeztünk kilátásba s e könnyel­műségünk most torkunkra forr. A városi képvise­lőtestület ugyanis elfogadta a községi iskolaszék­nek egy felállítandó polgári leánytanoda érdemébeni előterjesztését, ezt megtudta Ranolder J. veszprémi püspök, városunk e kedves szülöttje s ime kész a­­ zárda; mert ha a város állít fel polgári leányiskolát, úgy ez nem áll a papok be­folyása alatt, tehát érdekeiknek nem is teend szol­­­gálatot, s azért szükséges áldozatot hozni s a fel­ső leányiskolában is biztosítani az egyházi befol­­yást. Az uj zárda helyiségéül az úgynevezett ,,­ fejedelem“-féle ház lett megvéve 38.000 frtért, s a szomszéd házra is alkusznak; de miféle falvai lesznek a szent nevelőnek s mi országból szakad­nak ide, még nem tudjuk. A közönség ijedt arcj­­ával közli egymással e hírt. Szegeden, Szabadkái s más városokban tiltakoztak a községtanácsa­i, ezen a kor nevelési irányeszm­ékkel meg nem egyező törekvés ellen, de Pécsett-------A tárcai nevelés és oktatás veszélyességéről közlünk leg­­közelebb bővebb czikket. rn. F­i­g­y­e­l­m­e­zt­e­t­j­ü­k a városi rendőr­­hivatalt azon háziurakra, kik a dobogójuk alatti csa­tornában összehalmozódott fulasztó h­ozza mocso­­kot egyenesen az utczára tolják, mi mégis már túlhalad minden szerénytelenséget. Az ily mocsok más városban az udvarból lesz kihordva, nem pe­­dig a járó­kelő közönségnek akár egy napig is út­jába rakva. —­m­. Váró­di főmérnökünk utasításai szerint a Széchényi-téren fák ültettettek. Ez ugyan nem nagy újság, hisz alig van valaki, ki eddig or­rát beléjök nem ütötte volna, mert nem ritkán a járok­kelőknek útjában vannak s a kocsik elég ha ismét ki nem szedik őket, különösen a közkút és a sz­ háromsági kőoszlop közöttieket. Hogy a fák megeredjenek, abban tamáshitüek vagyunk, mert elültetésük sem volt aszerint, a mennyiben csak sekély lyukak ásattak s nagyon kevés erdei föld használtatott. Kifogásunk van tovább az el­len is, hogy nem használtattak egy, forma fák, ha­nem keverve juhart, akácza boglárt sas. Az apró védezölöpök befestése nagyon is óhajtandó volna. (B a b i á s .) f. hó 5-én este 7 — 8 óra között a Kónyi-i nt. plébános urat g.4—5 rabló tá­m­adta meg csendes magányában. Ő ki az alsóbb osz­tálynak majd túlságos becsn­ője volt, épenséggel nem számítva ily brutális pillanatokra életének agg korában. A rablási tény igy követintett: Mi­dőn a két férfi cseléd vacsora után az udvarajtón ki akart menni aludni, amint az ajtó kinyílott, rájuk rohant fel vont fegyverről 4—5 kanászforma ember, kiknek egyik része egyenesen a plébános laka felé tartott, a zárt ajtót egy balra vágással kinyitni kényszeritett, m­ig a másik rész összekö­­töztetá a cselédséget, bekiséré a plébános szobájá­ba s kezdődött a borzasztó mulatság. Pénzt, aranyat, ezüstöt magukhoz szedve, még akkor kezdődni akart a kegyetlenség a telhetetlenség nagyobb vá­gyának kielégitésér­e, mely azonban a gazdaasz­­szonynak szerencsés kimenekülése miatt véget ért, épen puskatussal kezdek ütlegezni az öreg plébá­nost, hóna alatt golyó lövést tevének, midőn kí­vülről nesz hallatszott, mely miatt kényszerültek távozni a rablók. A tettesek m­ár be vannak fogva.­­ A német színtársulat jelenleg a második bérletre hirdeti az előadásokat, melyeknek sora túlnyomólag operetekből van alkotva. A műsor a komoly dráma művészetet mellőzi s nem is csoda, mert a sok könnyű életkép és bohózat a jó ízlést végkép elrontották. E heti előadások sorából csak némileg kiemelkedő jelenség a szombati Strausz­­féle operetta. Carneval in Rom, mely alkalommal a színház újólag roppant közönséget fogadott ma­­gába. Jövő szerdán 28 án Signory az ismert co­micat (■)■, ji­lomjáték­ául ,,a megszökött asszo­nyok“ s!­á féle vigj.adatik — Jalovszky és Parsch zenemű keres­kedésébe megjelent és szerkesztőségünkhöz be­­köldözett"Mignon“ opera-négyes, Thomas után ifj. Fahrlch Fülöptől. Ara 60 kr. A füzet élén Hauck Mpie kisasszony arcképe van. — A Vasárnapi Újság­ ápril 18-diki száma kierkező tartalommal jelent meg: Dr. Fraknói Imes (arczképpel). — Kerényi Frigyes költeményből: Honvagy. Fanni hagyományainak olvasásaki. Pákh Alberthoz. — Czérna Tamás. (Amorihi beszély.) — Isztria és Dalmáczia, 11. (két krbil). — Velenczei gyümölcshajó (képpel.) — „Illiszó város.“ (Verne Gyula regénye, ké­pekkel . ) Kerényi Frigyes költeményeiről. — A hétilj — Irodalom és művészet, stb. rendes rovato­k ,,Vasárnapi Újság“ előfizetési ára év­­négyéé­vfapr.—jun.) 2 frt; a „Politikai Ujdon­­ságok­-kj­ég. „Magyar Gazdá“-val együtt 3 frt. —• A könyve­k. A Franklin-Társulat Bu­­dapesteIumét Dohány kiadásában újabban meg­jelenti­b ben csinosan kiállított könyvet küldött be szrketőségü­nknek mégpedig: Egy honvéd­­köztiscérjete 1843/49-ben. Történeti önéletleirás. Arai 120 kr. Kis nemzeti muzeum 33, 34. köt­. A­­ fzt. Kane a sarkutazó. A második Gri­n-elupediczió sarkutazása. Dr. Kane E. K. műve] ul Bernstein. A természetkönyve. 7—10 füzet eggy füzet ára — 50 kr. E négy füzet tartalma ill. füzet. Valami a vegytanból. 11. — Gazt­asé vegytan. — A növények vegyi mű­hely­e. -1 föld trágyázása. — A burgonya áta­­laku­lss szt és keményítővé. — A kénsav és maláta gálatai. — Lehet-e fából czukort gyár­tani. — Éksör, rum, bor és sör. — A fürdőkről és azoktásáról stb. Vill. füzet. Valami a föld életeről. Az úgynevezett élettelen élete. — A hegyek tengerek keletkezése. — Egy világ pusztult— A föld forgásáról. — A fény gyor­­sasága IX. füzet. Az állati élet fejlődése. — A tojás az élet. — Mi rejlik egy tojásban. — Egyirkegyár. — A zsír haszna és jelentő­sége az éberi testben stb. X. füzet. Az állatok és lövisek életéről. I. — Az élet különböző fa­jai. —­­ úgynevezett „élő“ és az úgynevezett „élitteli természet. — lelet és halál. — Mit ne­­vezünl szervesnek, és mi a szervezet. — Az es­et. — Az élet rejtélye. —­ A virág csu- Egy névtelen rejtély. — Átmenet az ál­lat­oik­ból a növényvilágba. — Az állatok nö­­végése stb. Olcsó könyvtár. 3. füzet. Kölcsey Franci elbeszélései. Ara — 20 kr. 4. füzet. Machi­­a­lli,­ta Macaulay T. B. Angolból ford. B. P. Át —20 kr. 5. füzet. Kerényi Frigyes összes kzemnyei. 1840—1851. Ára —60 kr. 6. füzet.­­morssabrey kastély. Beszély, irta Sandeau. Ara 20 kr. Történelmi könyvtár, a magyar nép­­i ifjuágnak ajánlva. Ára egy-egy füzetnek . 7. füzet. XII. Károly svéd király története. "­­et. Nagy Péter a minden orosznak czárja. pt. Nagy Frigyes élete. 10. füzet. Karthágó egy világváros története. dáj. 8­9­. vajl « Nyílt tér Szigetvár, 1875. ápril 13-án. Tekintetes szerkesztőség I­gigmándy Benedek Ur, tisztelt lapjának 15-ik i­mában, óvatos és zárkozott ásásából kilépve. I *) Ezen rovat alatt megjelentekért a szerkesztőség a sajtó újság irányában nem vállal felelősséget.­ ­ Gabona-árak szécsi heti vásáron 1875. Április 17-én. jó 85 Súly font 3 frt. 90 Ír középszerű 83 legalábbvaló 80 í jó 80 Kszeresi középszerű 78 1 legalábbvaló J­ 0 79 Rj­J középszerű 77 legalábbvaló .|i jó 68 ÁR középszerű 66 legalábbvaló jó 46 középszerű 44 legalábbvaló 1 jó 83 oriczal középszerű uj 80 1 legalábbvalófina — a íg — Sima)1 3 3 3 3 2 2 2 2 1 1 2 2 2 1 60 50 20 10 75 60 15 10 80 70 35 30 10 70 70 Vasúti menetrendje. Indul Pécsről: íjék, Mohács felé személyvonat 10 ó. 4 p. dél e. „ „ vegyes vonat 9 „ 55 „ este. indul Mohácsra „ „ 7 „ 10 „ regge­les felé személyvonat. . . . 8 „ 52 „ „ „ vegyes vonat . . . 9 „ — „ estve. Gőzhajók menetrendje. Mohácsról Pestre: Íjon, csütörtökön, pénteken és vasárnap reggeli 2 órakor, hétfőn és pénteken estek­ 8 órakor is. — (helyi gőzös) naponként délutáni 1 órakor. Mácsról Újvidékre: vasárnap kivételével naponként délután 3—4 óra közt. Mhácsról Zimony—Belgrádba : hétfőn, kedden, csü­törtök­ és pénteken dél­után 3—4 óra közt. Miácsról Zimony—Belgrád—Orsova és a Dunafeje­­delemségekbe, (hajóváltoztatással Orsován) ked­den és pénteken dél­után 3—4 óra közt. egy nyílt téri polémiát nyitott meg, és evvel fá­radságot von magának barátjának érdekében, meg­támadni.­­ Tette pedig azt, midőn Iván általam a 14-ik számban kibocsájtott, és csak Bárvárth úr ellen irányzott feleletemben, az ő becses személyéről szó sem volt, nem hiszem, hogy a Judán szó alatt az ő személyét hihette rejteni, nem­ pedig azért, mivel én személyt Deip neveztem meg, őt pedig legkevéssbé érthettem, mert ő nekem e tárgyban ígér­­teket soha sem tett, a Judás pedig csak is az lehet, ki a tett ígéretet nem váltotta be. Az ildomosság követeli, hogy én jogtalan m­eg­­támadtatásom ellenére is, sértegetésekkel ne vá­laszoljak, és mindenkinek állása utáni címét ad­jam meg, — de egyúttal ismérem őseink által hozott azon törvényt, mintsem azon megvető bi­zonyos szónak átszármaztatásával vértagadást kö­vessek el. Ami azon Gottsch­eber­, a társadalo­m alsóbb rétegeiben naponta előforduló titulá­­trát illeti, ana csak azt válaszolom, hogy ezen iróniát ki­­bocsájtó úr, mint mivolt ember megfelejtkezett arról hogy a név, és vérrokonság mellett, becses személyét az enyimmel azonositotta — a mellé­kes célzásokat pedig még életnek sem vehetem, azon felsorolt a Grassikusoknak a helyem­ alkalma­zása, Csak is mosolyt vont ajkirara. A magyar olvasó közönség számára írtam Coulissek helyett a kulissákat, nem hiszem hogy hibáztam, de ha igen­­­csak sajnálnom kell, hogy nem­ bírtam azon érzékkel, azon nemzetnek nyelv­házát sajátommá téve meg tanulhatni, — de be­vallom hogy nem is voltam soha azon szerencsés helyzetben, azon nyelvet, és helyes írását, a franczia Bonok ajkairól elsajátithatni. Az iró ur, a boldog ifjukom­, de eltűnt 1846-ik évet hivja fel emlékül, — megtámadó hévvel irt soraiban csiklandós megjegyzéseket tesz, mert bi­zonyos vakarásokat emleget, hogy minek azok arra phantasiaja feleljen, és vessen számot lelki esméretével, ha komoly a megjegyzés, arra ma­gány után szoktam felelni, ha pedig csak élez, azt súllya után bírálom meg. Igaz, hogy 1873-ik évben, mint ügyvéd lettem felszólítva, hogy a kérdéses ügyban egy nyilatko­zatot fogalmazzak, én azt megis tettem, azonban az el nem fogadtatott, hanem saját beismerése sze­rint Igr­ándy Benedek úr Retortáján ment keresz­tül, s így bátran írhattam azt, hogy elmérem a kulissákat, mellyek mögött készült az. Azon töbször emlegetett feleletemben még Koharits úr személyét sem sértettem meg, annál kevéssbé volt szándékom Igmándy Benedek úr nevéről, csak meg is emlékezni, — de ha Koha­­rics úr csak egy szóval bi­ztosított volna a sajtóper megindításáról, mit hallomásból értesitva, már foga­natba is vett; higya el,miszerint bevárva a fejlemé­nyeket,önvédelmi csikkemet sem bocsájtottam volna ki: — ha azon czikkemben kíméletien voltam ki­ejtéseimben, azt Bárvárth úr ellenében azért tet­tem, mert az aláírt 90 tagokat kiporoltaknak mondotta, és mint füszfa puskásokat nevetség tár­gyává kívánta tenni, — a milyen a jó nap, olyan a fogadj Isten, mit tettem és írtam, az csak is az önvédelem műve volt, sem elismerésre, sem dicsé­retre szükségem nincsen, azt el nem fogadom; — kiigazításul azonban megemlíteni tartozom, hogy azon a 14-ik számban foglalt szemtelen szó, csak­is sajtó­hibája volt, mert közleményem­ nemtelen szóról emlékezett. Kijelentem végül, hogy ez ügyben minden to­vábbi polémiát beszüntetek,­­ nyugodt lélekkel, és pirulás nélkül zárom be soraimat, mert önvédel­memben illetlen nem voltara, — mint c­atolicus ember követtem Krisztus Urunk ama tanát „ki té­ged követ dob, — hajítsd vissza azt kenyérrel. ____ Igraándy Károly. Adolitt tisztelettel jelentem, hogy a legújabb divatu tavaszi és nyári női kalapok üzlet helyiségembe (Pécsett, Király-utcza, Fábry-féle házban) megérkez­tek, s azok — a legnagyobb választékban — ugyan­ott megszemlélhetők és legizlésebb feldíszítés mel­lett kaphatók illetőleg megrendelhetők. Pécs 1875 április 23-án ____ Reiter Matild divatárusnő. Ilyik­ köszönet Nagyságos POLTZ KÁROLY cs. kir. alezredes úr­hoz, az 52-ik számú, gyalogezred parancsnokához Pécsett A f. é. ápril 21-én a város köztulajdonát képe­ző erdő égése s ez által e város közönségének kiszá­­mithatlan károsodástóli megóvása legfőképen Nagy­ságod azon erélyes és megbecsülhetlen eljárásának köszönhető, mellyel a tartalék zászlóalj legénységé­nek a tűz elnyomására tett kirendelésével gyors se­gélyt nyújtani kegyeskedett — mert ha a Főherczeg ferencz Károly ezredbeli derék legénység a vész helyén nem lett volna jelen — a viharos időben a város kin­cse vég­pusztulásnak esik áldozatul. Fog?­lja azér Nagyságod addig is, mig a városi közön- ' érdeket iránt tanúsított eme megbecsülhetien és nemes intéz­kedését a város törvényhatóságának hivatalosan is megköszönni alkalma leend — a város közönsége ne­vében őszinte és forró köszönetemet, melyet itt nyil­vánosan s előzetesen is megtenni hivatalos kötelessé­gemnek ismertem. Pécsett 1875 ápril 22-én Tréber, rendőrkapitány. Hagy Feren­cz, laptulajdonos. Sim­onfay János, felelős szerkesztő. Haksch Frn­,I£is Józs. szerkesztő társak.

Next