Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-05 / 1. szám

Pécs, 1878.:január 5-én A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben • a kiadóhivatalban. Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. •6/ l-ső szám. FIGYELŐ. Hirdetésiek ára: Egy négyhasábo? petit sor egyszeri megjelenéséért 8krt többszöri megjelenésnél ár­leengedés adatik. Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit, sora 10 kr. A hirdetési díj előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 22. szám alatt. támadnának a vihar napjaiban nagy férfiak, kik képesek a sors kerekét megállítani, az égő ház fo'oszlopát addig fentartani, mig az égd házban lévök ki nem menekülnek. Plevna hősi védelme időt adott a török kormáuynak arra, hogy min­den erejét össze szedje s újra had­seregeket állítson az ellenség elé. Monarchiánk, szorittatva a három császárszövetség által és megbénit- tatva a francziaországi válságok ál­tal, hajlamot érzett az annyira szo­rongatott török megtámadására. Egyedül a magyar nemzet lelkes magatartása — az orosz törekvések­ben a panszlavismus terjedését is­mervén fel — gátolta meg az osz­trák inváziót. Mig monarchiánk politikája foly­tonosan a lét és nem lét között le­begett, addig Anglia elég erős volt arra, hogy óriási küzdelmek árán megalkossa az angol-franczia szövet­séget, melynek éle első sorban Orosz­ország, másod sorban Németország ellen irányul. Plevna hősi védelme elérhetővé Lette azt is, hogy a török sereg az oroszt egyedül Bulgáriában mozogni kényszerítse, elzárván az utat előle Konstantinápoly felé, mely körül­ményhez még a hideg és hó is já­rult, úgy hogy az orosz sereg min­den nagyobb mérvű működését egyelőre beszüntetni kellett. Most minden szem nyugat felé tekint, hol az tűnik fel előttünk, hogy az orosz török háború csak előjáté­kát képezi azon nagy drámának, mely a népek rovására Európa nyu­gatán fog lefolyni. Egy való, — Oroszország elvesz­tette félelmességét, a török leálezázta azon gyöngeséget, mely az északi óriás agyaglábaiban rejlik. Németország legjobb szövetsége­sét vesztette el benne, kire egyelőre mm támaszkodhatok. A török nép megmutatta, hogy életképes s most csak a török kor­mányon van a sor, megmutatni haza- fiságát. A mi hazánk az elmúlt évben szintóu igen szomorú képet mutat. Az év maga deficittel kezdődött s a legszigorúbb adóbehajtások mellett deficittel végződött. Az osztrák elem politikai uralma ez évben Tisza Kálmán buzgolko- dása folytán teljesen nyakunkra nőtt. Ma már ismét az osztrák lett úr e hazában. Legléu^gesebb anyagi ér­dekeink : az ipar és kereskedelem az osztrák szeszélyének van alávetve, s a magyar úgy látszik csak azért él, hogy az osztrákot szolgálja. S e mellett mindenben ázsiai ál­lapotok szomorú napjait éltük át. Tizenkét vármegyében a statárium lett kihirdetve. Az élet és vagyon­biztonság egy fokkal sem jobb, mint a beduinok sivatagában. A mit meg­hagy a rabló, elviszi az exekutió. Az öngyilkossági eseteket az anyagi töukremenések megdöbbentő mérvben szaporították. A társadalom elemei­ben megromolva, a közerkölcsiség elsülyedve, a közbizalom elenyészve, — a múltból elvesztve mindent, mi vigasztaló és lelkesítő, a jövőben nem bírva semmit, mi éltető és biz­tató: ez év elején lehet-e öröme, avagy csak reménye is a magyar­nak ? Nem! . . . De azért ne csüggedjünk, hanem ellenkezőleg bizzunk önerőnkbe, ké­szítsük elő magunkat, hogy bármi­féle s bárhonnan jövő veszélyekkel mindenre kész, férfias elszántsággal megküzdhe8sUak. Ez év nagy események éve lesz. Ez évben alighanem nagy megpró­báltatásoknak leszünk kitéve. Ne igen reméljünk veszteg tét­lenségben, hanem legyünk ébren és készüljünk! Tavalyi t. előfizetőink közül azokat, kik az idénre még nem fizettek elő lapunkra, ezennel megkérjük, hogy az előfizetést réz alkalmasabb a váltópénz anyagául. — De megfordítva is áll a dolog. Képzelje kérem, hogy miként szakítaná le idegen ország szövetéből készült divatos ruhájá­nak zsebét az a forint, a mi rézből volna s oly nagy súlylyal birna, mint 100 apró rézkrajezár együttvéve. — Nyugodjék meg benne, bogy a krajezár rézből van s a forint ezüstből, melyet minden veszedelem nélkül ruhája zsebében is elbordbat. — Az aranyt és a papiros pénzt pedig engedje el nekem; lehet, ha ön is kivánja, beszé­lek majd ezekről is egyszer. — Úgyis csak az ezüst a mi törvényes pénzünk. De félek, unalmassá leszek ön előtt s levelem panaszkodni fog reám, miszerint ügyetlenségem miatt kénytelen azon sze­rencsétlenséget eltűrni, hogy szép szemei­vel csak félig futja át. — Az ön krajezárja is panaszt tesz: miért sértem meg azzal, hogy aranyról és ezüstről beszélek. Az ön krajczáijának pedig értéke van s az megköveteli a maga jogait. Ám men­jen valaki el krajezár nélkül a piaczra s meg fogja látni, hogy nem kap hat diót; menjen el egy krajczárral a pékhez s nem kap egy zsemlét, mig a másikat is el nem hozza; menjen el 99 krajczárral egy olyan tárgyat venni, a minek ára 100 krajezár s nem adják oda neki. És igy tovább. Mert a vagyon kis alkatrészeire bontva krajczárokból áll, s az összerakott kraj- ezárokból elvégre tisztességes vagyon kép­ződik , melyet már forintokban szokás számlálni. Ezer zsák búza utóvégre is buza- szemekből van. — Egy kidobott krajezár nem sok, de sokszor kidobott egy krajezár az már sok forint lehet. Egy megtakarított krajezár nem sok, de sokszor megtakarí­tott egy krajezár az már sok forint lehet. Oh, a pazarlás oh, a takarékosság! — Ne ásítson kérem! — Én mindig megbotrány- kozom, ha egy oly embert látok, a ki az elejtett krajezár után le sem tekint a földre, vagy aki könnyelműen bánik az ön pará­nyi pénzdarabjával. Az az ember vagy pazarló, vagy nagy hajlandósága van rá. Pedig beh sokan tesznek igy! — Talán önnek is eszébe fog jutni asszonyom, ha elmondom, hogy a mi krajcárjaink közt igen sok darabot találni, melyet barbár minél előbb megujitJiui szíves­kedjenek, mert hódolandó aziro dalin! tisztességnek, nem küld­hetünk senkinek lapot, ki arra elő nem fizetett, nehogy tolako­dóknak látszassunk. — A* 187Stk éri deficitet az év végével szombaton 28—29 millió írtra bocsttlték a pénzügyminisztériumban, mely összeg jóval felülmúlja az előirány­zatot. Kormánykörökben azzal vigasztal­ják magukat, hogy a harmadik évnegyed eredméuyei után igen sokan még sokkal roszabb eredményre számítottak. Termé­szetes, hogy ezen adathoz utólagos reeti- ficatio czimén még több módosítás várható, s a mérleg nehezen lesz február közepe előtt megállapitható. — A magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületét létesítő bi­zottság által kiküldött albizottság körében az előmunkálatok élénken folynak és be­fejezésük legközelebb várható, úgy hogy a létesítő bizottság már jövő hó közepe táján fogja az egyesület megalakítása czéljából az alapítvány gyűjtési mozgal­makat országszerte megindítani. — A népgyülések tartásának korlátozásáról szóló rendelet ellen, „B. Hírnök“ szerint nemcsak az ellenzék, ha­nem a kormánypárt részéről is fog inter­pellate intéztetni a miniszter elnökhöz, minthogy a szabadelvű pártnak nagy ré­sze sem ért azzal egyet. — A magyar „szabadelvűd­nek keresztelt magyar rák kormány utasí­totta a k. ügyészeket a sajtónak megrend- szabályozására, egymásután sajtóperekkel lesz zaklatva az igazi szabadelvűig és igazmondás ; tervben van azon kívül hir- lapbélyeg és a jövedelmi adó súlyosbításé által a sajtó helyzetét megnehezíteni, vagy lehetlenni tenni a független sajtó léteiét. — Csak rajta, kinek az isten vesztét akarja, elveszi az eszét. — Andrássy Gyula gróf uj óv napján ő felsége saját kezű irata kísé­retében megkapta a legnagyobb kitünte­tést: az arany gyapjas rendet. Bizony mé­regdrága gyapja ez Magyarországnak. — A Yerhovay-ügy alkalmá­ból Somogy megye dec. 30-án közgyűlé­sen felirat küldése határoztatok a thozás- hoz, hogy a bűnvádi eljárás körül a bí­rói felelőség körvonaloztassék, hogy az egyéni szabadság megóva legyen a netáni bírói zaklatások ellen. — Verhovay Gyula, az „Egyet­értés munkatársa ellen „felségsértés“ czi- mén indított sajtóperben méltó kudarezot vallott a kormány múlt szombaton. Ver- hovay felmentése hangos bizalmatlansági szavazat a kormány és annak politikája ellen. A kir. ügyész Verbovayuak az Egyet­értés szept. 13-iki számában megjelent ve- zérczikke következő kitételeire alapította a vádat: „A királyi félköszöntő.“ Hol Vö­rösmarty, hogy fóti dal helyett kassai dal­ban örökítse meg a jelenetet, midőn „a legelső magyar ember.“ serlegéből gyöngyö­zik a bor, a hóhérok császárának egész­ségéért.“ „Huszonöt évvel lökte,hátra a nemzetet egy egyetlen toaszt.“ „És olvas­sák újra meg újra a kövér betűket, melyek hirdetik, hogy Kassán hadaf izeutek a ki­békült és szerető nemzetnek. Hát megér­demelte-e az a becsületes, igazlelkü, loyalis magyar nép, hogy egyhangú kijelentései­vel é3 minden izét átható érzéséivé! szem­közt, egy pohár italt vágjanak arczához, mely sebet üt halálra és saját tűzhelyénél becsteleniti meg a nemzetet.“ — Csak Maupeaut, XV. Lajos canceilárját látod üveges szemeiddel, a mint rendezi királyi asztalhoz a bort, és írja a toasztot, meg­félemlíti vele a higvelejüeket és gyávákat. — És Maupeauról feljegyezte a történelem, hogy XV. Lajos a következő szavakkal köszönte meg lakájkodási szolgálatait: „a cancellárom gazember, de nem élhetek nélküle.“ A vád és védelem meghallgatása után az esküdtszék 8 szavazattal 4 ellené­ben felmentette vádlottat a felségsértés vádja alól. Felperes közvádló 132 frt. per­költségben lett elmarasztalva. Verliovay, kit számos barátja üdvözölt, visszament vizsgálati fogságába, a hazamenő esküd­teket pedig az utczáu a közönség megél­jenezte. KIJXjFÖXjD. A porta kérelmére Angolország közbe­lépett a béke érdekében és egy jegyzéket menesztett Szt.-Pétervárra ez ügyben. Mond­ják, Oroszország nem fogja visszautasitani a mediátot, csak azt kivánja újólag, hogy a porta egyenesen hozzá forduljon. Egyéb­ként Angolország e jegyzéket a többi ha­talmakkal is közölte, kérve annak támo­gatását. Angolország különben már is sértve érzi érdekeit és hatalmasan fegyverkezik, hírlik, hogy már tudatta volna a hatal­makkal, miszerént Törökország egyes pont­jait megszállni kénytelen. Angliában a háború párt kerekedett felül és a béke ér­dekébem jegyzék is leginkább csak arra szolgál, hogy a porta békés hajlamát új­ból feltüntesse és a melynek, ha sikere nem is lesz, a mit különben az angolok magul sem hisznek el, úgy az mégis kényszert tette Oroszországot, határozottan szint vu'--------, , r-rrx c ... ...... .m. ssaBBSBsmnm * hajlongó udvarlói, de engedje meg, hog ' én azért mégis sokra becsüljem őket. Látja kérem, azokkal szoktuk mi a vdágot ié:- legelni. Szeresse őket kérem, igen jóra' jíó gyerekek. Ha láthatnám, vájjon mosolyog-e mc is, mint akkor bizonyára mosolygott, m dön az én krajczáromról szólok! — Neu Én ismerem önt asszonyom s tudom, jo° az ön szánalomra méltó krajezárja m helyet adott az ön gyöngéd szivéte > én büszke, nemes krajezáromnak. Éu ne veszítettem vele 8 ön nyert! Az öröm nzo. ban legyen mindkettőnké. Szinte látom, hogy mint keres« elő kis takarék szekrényét s szinte hal« n az én krajezáromnak szerény pendül « t, a "1" mint az Ön puha kezéből a szekrény nyí­lásán körösztül esve örvendő társ. hoz csatlakozik. De elfeledtem valamit, és ezt jó« je­gyezze meg! — A takarékosság mr a. még pedig nagyon nehéz munka. Azt nosz- szas gyakorlat által lehet csak megtanulni. De a ki egyszer tudja, annak már köunyü. — Azután meg nagyon sok ellensége is van. A szükség az egyik, de a szorgal­mas embereknél a legritkább. Ezt nem kell az ajtón beereszteni. A hanyagság a másik. Ez a legveszedelmesebb, mert lát­hatatlan. Ezt keresni kell a szobák szeg* X. létében épúgy mint a lélek fenekén. Ottón ur pókháló a neve, emitt unalom. Megjelen’ Pyrker százszor és száz helyütt. Fel kell kevi: Teleky és ki kell irtani. i: Misichtes Asszonyom, ha takarék-szek-. — Kapós- nem akar súlyosodni, gondoljon sr A. gyógy-ez ,r- az ön takarék-szekrénye nem unatkozik! u.—Tolná i: Most pedig aludjék jól s DO'aábau. — UJ. gúnyolja az én tudományomat, a Ulányb »n: ságot. — Csak egy esetben tegytZ,n’nbor­akar némit tanulni tőlem. Biztosítom, Iför ,(járt rózsás ajkainak gúnya engem kihoz ios gyógy-* galmamból s haragomban ismét ily ojsz F. K. más levelet írok. _ íeti: Puseh Ugy-e armonyom: nem unai’Upon : Ki- Fogadé szives üdvözletem3 jjz ttky ,yógy- _____ ör. Ke Szép g/ógysze- eüiDkivbi gyógy­m*mm I ---------­k ö: r. ^pillantás a múlt $ évre. de alarmkor — úgy évtizedek ^ I jjg mostaui időket s különösen ' - ^vet emlegetjük, aligha fogja r * ti úgy emlegetni mint „régi ^attlenül köszöntött be s szo- távozott el. Csalódást, szen- dysmortcs pusztulást hagyott *' szál. é.s műdén évfordulónál, úgy ták-.l is nehéz, s zilált köz ne.\l jobbra fordultát, békét, fő t s zavartalan nemzeti fej - ilyt íméliinik. f^ iíértünk el? . . jjeíyt év a nemzetközi ár- a d ok, nemzetiségi áskálódá- el ejzö háború, iszonyú vesz­ni.. ( bel- és kiil) olitiicai reaetió n0D «X ezér, hogy m«. gv alósitsa fés ÁiJ} : :i 1 x *er* öi-,0Í«t; rjpyainak gj éré tüz- di&v keresztéi k ügyét: ij eutt förökorsz >f.. Vér „ ' uh’4 és nyomegidézték eljt. u l „■ **• . . , moz'..y g semmi t nntetben gal iet(. tétlenséggel nézett e s ;r í akkor ébredt te­lkit jj :*re, mid 3n a háború r reá ; rt. Hane n a mit az j «íratlanul. á l a tör- > M útig • a földből terem­, , ___?„.,i ■. óriáji hadsereg ít, fegy­i rkáie*, '.iü ellent állott az ellenm5£*v'$r- tu ly később — mint- hog)7 c i kiu iCnoi '■ állott fclbu| jt( í >láb .tat be járókat, szerbel nehogy e .élj- elérje. jM; i. * Imrcz a egitzonyúbb vére , el. lís u -ópa népei veszte r kézzel nézték a 1/Özmüvelödés és humanitás ezen ar .z ,1-titisét. Az oro jz ndse eg ezal itt már- már ke resztül vihette volna tervét, hosry a a nen zetek kebeléoől nem i:i acih. 1 A Jlrajezár. ’ j-ll - 'Jnj'no! (In , .. n> :n ja nekem, hogy írjak hát a krajcárról/ha épen a gazdagig az éu tidonlá- i. — Bizonyára azt b tte, hogy in szp«v - t -tóm különös kívánságát, k, ■; /a^titem el a dolgot. — Asszo- y .-sal-d'ott. ngi vt nggel, mi' or hazulról regge- ne i:en s s’1 ho asztalomon fekvő ho ehen ‘he akartam termi, vigyá- ző ■' egy krajezár tjnsiklott ujjaim ig'i igurul t. Már éjyen azon voltam, (Jjpzetfi, ifikor t- szembe jutott az y.' kívánság^, . Megálltam a szoba ifji egye/. gondolva, a parányi lít V -fllF* Pad°zaton hagytam. — ös/ó t hazajöttem, házi asszonyom t4i kitisztogatta és befütötte sző­ne épzelje 1 a krajezár asztalomon 8Zl o ért engemet. E parányi pénz­en ' tw én gazdaasszonyom becsü- éhaköve. Több: az ő gazdasági V/Ü^óbaköve. Ha a padozaton ha- zár nem került volna tulajdo. ki .a, ín lakásomat azonnal fol­ded,: Iű0yt jél tudom, hogy ama nő di;n,u bizhatom, sőt jól tudom azt >/m.‘ nő ismeri a pénz értékét s 9 / ogni annak gazdasági jelentősé- “ 1 e teméiy óta örömömet találom jé' j i házi asszonyomat apró megle- i ßi részesíthetem. •Hr6 solyogjon! A csekélynek látszó jgltí éiban nem érdemli meg kicsiny­ig > — min* mondani szokás, — mini aknak még gúnymosolya is tehá egyek bár udvariatlan, ki me- babe |i, hogy e gúnymosoly nem a gare * ét kevesbítene. .i-ajczirnak értéke is vau. — etienség lenne tőlem, ha most .'a\ j, tz természetét taglalnám egy uh D éi’on s°k egyszerre. — dőmé' lálo'.t meg, ha csak az én, i két ‘ az n krajezárjárój fecsegek, zö t áll n dolog, annyi bizonyos, it, már tisztességes értéket hor­doz magában. És ez értéknek századrésze a krajezár értéke. Feledje el kérem, hogy papirból készült pénzünk is vau (arról, — ha érdekli, sok bohóságot fogok még be­szélni) s gondoljon egy ezüst forintra. Ossza kérem ezen ezüst pénzt száz egyenlő részre s vegyen kezébe egy ily parányt. Ez lesz a krajezár. De hiszen, — mondja ön, — a kraj- czái rézből van. Igaza vau! — Hanem e rézearab, még ha nem lenne is az ismert tornába öntve, átalában mint réz is érne ann;it, mint a parányi ezüst darab, melyet csak imént vett kezébe, mikor az ezüst E éuzt száz részre osztotta. Tehát mind a ét érezmennyiség egyforma értékű s ha a piiczra menne vele, föltéve, hogy mind a kető törvényes alakba volna préselve (meri ez teszi amaz érczeket pénzdara­bokká) egyikért is hat diót kapna, a má­sikén is. — Megbocsájt, ha a diók piaczi árát levésbé értem, mint ön! Az ön elő­nye lerne, ha egyikért is nyolez diót kapna, a másikért is. le hát, — mondja ön, — miért nin­csenek ezüstből való krajezárok ? — Szinte látom, miként örvend azon, hogy ily fogós kérdés által sarokba szorított. Ne siessen vele. Gondolja meg asszonyom, hogyha azt az ám krajezárt ezüstből vernék, milyen parányka volna az. Kicsúsznék gyöngéd ujjai kizül s mihamar elvegyülne a por­ban; meghúzná magát erszénye szegleté­ben s idejét rabolná, mig onnan előkeresi. Hát még mennyivel több baja volna vele ama nősek, a kitől ön konyhája czikkeit beszerzi s a kitől a gondviselés megtagadta ama finom hajlékony ujjakat, melyeknek annyiszor bámulója voltam. Vagy gondol­jon a napszámosnak becsületes munkában megkérgfcsedett kezére. — Végre gondolja meg, hogy az a parányi ezüst krajezár milyen hamar elkopnék az eleven ide-oda vándorlásban. Oh, a pénznek nagyon moz­gékony természete van! Hát ha még arany­ból volna, a miből egy kis darabka any- nyit ér, mint tizenötször akkora ezüst; tehát egy arany krajezár egy ezüst kraj- czárnak tizenötöd részét képezné. —■ Ezért ia még ezer n ’ okból van az, hogy a kezek megcsonkítottak. Száz és száz oly pénzdarabot találtam, melyet bereszeltek, átvágtak, szétnyomtak, meghajlítottak, vagy — a mi undorító bravourból történik: — bebaraptak. Látja kérem, ez jelent valamit. Ez azt jelenti, hogy a mi államunkban nem be­csülik meg a pénzt s hogy a mi népünk nem nagyon ismeri a takarékosság erényét s erősen hajlik a pazarlásra. Pedig a ta­karékosság — Ohó a takarékosság! — Tegyük fel, hogy ön, — vagy ha bántja a kétely: egy más, — évenkint négyszázszor jön — pe­dig jön, — azon helyzetbe, hogy egy kraj­ezárt, vagy kevesebb alkalommal valami­vel nagyobb váltó pénzt, pl. 10 krajezárt megbecsülve megment s félre teszi. Ez négy forint. Tegyük fel, hogy ön húsz évig ta­karékoskodik, — pedig ezt holtáig tegye, — s folytonosan ismételve ezen eljárást, közben a fölgyüjtött összeget valamelyik pénzintézetben kamatoztatja. El fog ön csodálkozni, ha mondom, miszerint 6 °/o kamattal 20 év malva mintegy 150 frt. készpénz-tőkével rendelkezik. Pedig csak az elhullandott pénzdarabokat mentette meg. Gondolja meg, hogy a magyar államban, melynek majdnem 15 millió lakósa van, nem több, — keveset mondok, — mint 3 millió ember cselekszik hasonlóképen. Ez évenkint 12 millió forint megtakarítást s 20 év múlva 240 millió forint óriási tőkét képvisel. — Ugy-e mily óriási összegek! — Ön vehet egy szép havasi tehenet, vagy növesztheti máskép 150 írtját 1000-re. — Mondhatja ön, hogy húsz év nagy idő, de G ondolja meg, hogy akkor még ön az élet elén van, s még sok ideje jut tőkéjét befektetve tízszer akkorára növeszthetni munkája hozzáadása által s ekkor már a havasi tehénből egész kis gulya lesz, me­lyet ön öregségében a szegény krajezárnak köszön. Mert a tőke óriás mérvben szokott növekedni. — A nemzet pedig nem fogja érezni a súlyos adósságok terhét. — És gondolja meg, hogy ezen eredmény csak­nem semmiből áll elő s még fénv űzési ki­adásait sem kivántam korlátolni, Ne hara­gudjék kérem számaimra, az & igazak; nem tudnak ugyan hizelegm az önök

Next

/
Thumbnails
Contents