Pécsi Figyelő, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-04 / 1. szám
VII. évfolyam. Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szára 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22.sz.I emelet, Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál első szám: Hirdetések ára: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 8krt többszöri megjelenésnél árleengedés adatik. Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyilt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. Előfizetési felhívás: A „Pécsi Figyelő“ politikai hetilapra (11 évvel lapunk a hetedik évfolyamba lépett. Ennyi időt még nem ért magyar lap Pécsett, ami bizonyára fényes tanúbizonysága annak, hogy lapunk nemcsak hézagot pótol, hanem valóban megnyerte a közönség tetszését. Hat éven át nemcsak kivívtuk lapunknak a létjogot, hanem olyan közeggé tettük, hogy azt ma máig nélkülözhetlennek tartja városunk és megyénk közönsége. Visszapillantás a múltra, eddigi működésünkre elég biztosítékot nyújt s igy fölöslegesnek tartunk minden ajánlgatást lapunkra vonatkozólag. Lapunk úgy mint eddig, figyelemmel fog kisérni minden városi, megyei, országos és világmozgalmat, hű tolmácsolója lesz a közvéleménynek, úgy hogy azok is, kik csak vasár- és ünnepnapokon nek rá lapot olvasni mindenről ami a város-, megyei, ország- és a nagy világban történik rövid leírásban értesüljenek. A mi lapunk irányát illeti leszünk azok akik voltunk hat éven át: szabadelvűek, nem a jelenkori nép ámítására czélzott, hanem a szó valódi értelmében, őszinték, igazságosak úgy se mint fölfelé, városunk és megyénk úgy szellemi mint anyagi érdekelt készséggel védjük soczéból bárkinek örömest tért adunk lapunkban. Kérjük tehát az előfizetések mielőbb való megújítását s lapunk szives terjesztését annál is inkább, mert részünkről nem kímélünk semmi fáradságot és áldozatot, hogy lapunkat minél érdekesebbé és a t. olvasó közönség, előtt kedvesebbé tegyük. Előfizetési dijak: A „Pécsi Figyelő“ helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egy évre .... 5 ft. Fél évre . . . . 2 , 50 kr. Negyed évre . . . 1925 „ A „Pécsi Figyelő“ szerkesztősége. TÁRCSA. Cartouche. Dr. Temnine után. (Vége.) Egy akkori párisi lakos, Barbier, naplót vezetett minden érdekes esemény felöl, és e naplóban következő jegyzeteket találunk : „Octóber 15. (1721.) Nagy újság van Párisban! Több ízben tettem már említést Cartoueberől, kit mindenütt kerestek, de nem tudtak nyomára akadni. Azt is kezdték már hinni, hogy az egész csak mese. De saját kárára csakugyan létezik. Ma reggel 11 órakor elfogták, még soha tolvaj nem részesült oly megtiszteltetésben, mint ő. A kormányzót végül meggyőződtették veszélyes voltáról; ennek következtében titkos parancsokat adott ki elfogatására, nyilvánosan pedig kihirdették, hogy meghalt. Ezen hírek által elaltatni akarták őt. Végre fölfedezték részint lopás következtében, melyet egy fogadóban elkövetett, s mely alkalommal a nők kosarakat hordtak, a lopott holmi eltávolításához (kettőt a nők közül elfogtak, kik mindent kivallottak), részint pedig egy katona által. Ez a katona halálos bűnt követett el; pekom hadnagy kitudta,hogy Cartoucheval egyetért, választást engedett neki halála és aközött, hogy Cartouchet kerítse kézre. A katona lami természetfeletti erő nem működik közre, úgy a vészes politikai hullámok nemsokára összecsapódnak fejünk felett s a nyomor lesz állandó és hű barátunk (?) Elmélkedjünk. I. A múlt év kezdetén még javában dühöngött az orosz-török háború. Igaz, hogy Plevna már elesett ekkor, de volt még lelkesedés a török nemzetben, voltak még dicső hadvezérek, akik Törökországot a végbukástól megmenthették volna, ha Osztrák-magyar birodalom az orosz hordák előrenyomulását egyetlen szavával megállítja. És ezt megtehette, meg kellett volna tennie. Angolország erélyesen haladt már ekkor az actio felé s a feszültség London és Szt.-Pétervár között mindinkább fokozódott. Még kedvezőbbé tette a helyzetet azon körülmény, hogy Francziaország nem idegenkedett egy angol-franczia-s osztrák-magyar-szövetségtől, melyről már határozott tényként beszéltek úgy, hogy maga Bismarck is megijedt e colossalis szövetség hírére és maga is beállt az orosz terjeszkedést gátló coalitióba. A nagyszerű terv, mely az osztrák-magyar monarchia megmentésének egyedüli eszköze , megbukott, és valóban sajátságos üzelme a fátumnak, hogy e bukást és azon birodalom külügyminisztere készítette elő, melynek e coalitiora égető szüksége volt. Andrássy volt az, aki — hogy úgy mondjuk őrült feltételeket szabott arra nézve, amelynek árán az osztrák-magyar monarchia az angol-franczia szövetségbe léphet. A coalitio megbukott, és Törökország a győzelmes oroszok martalékává lön. S váljon miért ? —■ mert hitte, hogy vannak hatalmasságok, melyek meg nem engedhetik, miszerint természetes szövetségesük egyedüli támaszuk porba aláztassék. Törökország kibonthatta volna a próféta zászlaját, s a fanaticus vallásháború kétségessé tette volna az oroszok végleges győzelmét, de félt és nem akarta némely keresztény (?) hatalom esetleges segélyét és jóakaratát eljátszani. Calódott— és így az örvény szélére jutott, ahonnan már más menekvése nem volt, minthogy üldözője karjaiba vesse magát. A háborút ekkor béke alkudóaz utóbbit választotta, és följelentette Cartouche tartózkodása helyét. Le Blanc hadügyi államtitkár, ki az ügyet vezette, egyik legbátrabb őrmesterét bízta meg elfogatásával és még néhány őrmestert adott mellé negyven válogatott katonával. Cartouche az elmúlt napon már hat órakor ment aludni, egy Cortille nevű csapszékben; ágya előtt hat töltött pisztolya volt az asztalon. A házat körülvették. Duval biztos is jelen volt Cartouchet az ágyban ragadták meg, még mielőtt pisztolyai után nyúlhatott volna. Megkötözték és kocsin Le Blanchos vitték, azonban az nem láthatta, mert betegen feküdt ágyában, de testvérei és veje Trésnél márki az udvaron látták őt. Ezután gyalog vezették a Charteletbe, hogy a nép is láthassa és értesülhessen elfogatásáról. Azt mondják, hogy Cartouche nagyon merész volt, és azt nyilvánította, hogy bár mint megkötözik, is sokáig nem fogják fogva tarthatni. A nép varázslónak tartja, én azonban azt hiszem, bubája dacára, a vérpadon fogja végezni életét. Roppant néptömeg kísérte Chateleuig. Börtönében egy oszlophoz kötötték, nehogy bezúzza fejét; ajtaja előtt négy ember áll őrt. Soha még ennyi elővigyázattal nem voltak tolvaj iránt. Holnap lesz első kihallgatása“. Továbbá a következőket említi a napló izó : »Megjegyzendő, hogy Chartouche negyedmagával volt a szobában midőn mások váltották fel. A törökök védbástyái ledöntöttek, a győzelmes orosz hadsereg úgy Európa, mint Ázsia harcrterein száguldva haladt előre, hogy egy szép napon a konstantinápolyi Szófia-mecsetre feltűzze a kettős keresztet. A vitéz török hadsereg részint hősiesen küzdve elesett, szétszóratott, részint pedig fogságba esett. Mit volt mást tenni, mint kegyelemre megadni magát és békét kötve véd- és daczszövetségre lépni Oroszországgal. A san stefanói békefeltételek világgá bocsájtattak. • Ezzel Európa ki volt játszva — s ezért haragra gyűlt. Angolországnak nem tetszettek a békeszerződés pontjai és ennek folytán harczias szellő kezdett lengedezni, a póthitelt óriási többség szavazta meg; a hajóhad felszerelése lázas sietséggel eszközöltetett s az orosz ellenes hangulat gyors actot követelt, a minek következtében az angol hajóhad erőszakkal is a Dardanellákba vonult. Andrásy is megszeppent, látva, hogy az osztrák-magyar birodalom hagyományos politikájának czélja e szerződés által Bosznia és Herczegovinát illetőleg kijátszatott, — későn bár, de mégis mentőeszközhöz kívánt folyamodni, tiltakozott a békefeltételek ellen és azoknak megváltoztatását egy Bécsben összehívandó conferentia által óhajtotta elérni. Azonban csakhamar az egész conferentia halvaszülöttnek bizonyult, mert Oroszország ekkor már paczkázott és a conferentiának Bécsben való összeülése ellen tiltakozott, tiltakozván egyúttal az ellen is, hogy a conferentián Andrásy elnököljön. Erre mozgósitási hírek merültek fel, hadi tanács tartatott és némely hírek Hoffmann báró közös pénzügyminisztert Rotschildhoz menesztették, hogy 300 millió forint erejéig kölcsönt szerezzen háborúra. Oroszország is fegyverkezett, lázas tevékenységgel küldte hadseregét délre, sőt az erdélyi főispánok hivatalos táviratai szerint a muszka csapatok már az erdélyi határokra szállottak. Szende honvédelmi miniszter ekkor honvédséget rendelt az erdélyi határra, ahol mintegy 100,000 főnyi muszka hadtest állott. Sok hűhó történt a semmiért. Angolország kardcsörtetése, valamint Ausztria-Magyarország mozgósítása nem volt egyéb vak lárelfogták, és hogy négyüknek húsz lövésük volt. Cartouche épen ágyában ült és nadrágát foldozta. Az igaz, hogy saját embereinek egyike lepte meg. Azt mondják, hogy nagyon ügyesen felel, és tagadja, hogy Chartouchenak hívják, hanem hogy Bourgignon János a neve Bar le Ducből.“ Ennyit a napló írója. És most közöljünk néhány adomát azon időből, melyet Cartouche állítólag Londonban töltött volna. Cartouche röviden Londonba érkezése után a színházba ment. Előadás alatt egy csinosan öltözött urat látott maga előtt, ki gyémántokkal kirakottt aranyszelencéből kartomozott, és a szelenczét mindanynyiszor a legnagyobb vigyázatlansággal tette vissza kabátja zsebébe. Az ügyes párisi zsebtolvajra nézve ez alkalom sokkal csábítóbb volt, hogy sem ellenálhatott volna. Csikhamar az előkelő úr közelébe furakodott, és épen midőn zsebébe akart nyúlni a szelence után, mögötte kezet érzett saját zsebében, mely ugyanazon szándékkal volt irányában, mint ő az előkelő úr iránt. Azonnal felhagyott szándékával, hirtelen megfordult, megragadta a tolvaj kezét, és halkan szólt a megrémült tolvajhoz: Cimbora, te rosszul érted mesterségedet, még zsebkendőmet se tudod észrevétlenül ellopni. Nézz ide én rám! Ezzel ismét megfordult és egy pillanat alatti kezében volt az arany szelence. Mutatta az angol tolvajnak , azonban dicsekedését drágán fizette meg. Tolvajmánál, melynek azonban mégis volt egy eredménye: a berlini congressus. A vihar közeledett, az előjelek mutatkoztak. A láthatár borult, csak a villámlás volt még hátra, és mi azt hittük, hogy Oroszország ezúttal nem fog oly könnyen kisikamlani. Végre sok hazavonás után Bismarck széjjel küldte a meghívókat a berlini congressusra, amely azután június hó 13-án össze is állt Berlinben. Általános volt a hit, hogy a congressus békét fog hozni. Mi akkor is kételkedtünk ebben, mert oly ellentétes érdekeket kellett volna a congressusnak kiegyenlíteni, mely valóban herculesi munka. És az idő, a tény igazolta e véleményünket. Törökország megbénítva, legszebb tartományaitól megcsonkítva hagyta oda a congres808i termet. A congressus csakhamar befejezte működését, amelynek eredménye volt az is, hogy Bosznia és Herczegovinát nekünk ítélték oda s mintegy európai mandátumot adtak nekünk, hogy elfoglalhassuk. Törökország eleinte tiltakozott ez ellen, mígkésőbb beleegyezett volna, ha némi csekély módosítások eszközölhetők, melyek látszólag souvairenitását elismerik. A török meghatalmazottak ez iránt Bécsben Andrásyval conferáltak, de a büszke és a végzetes osztrák politikának hit őre és védelmezője Andrásy, kezében az ámítás utján megszerzett hatvan millióval e tartományok feltétlen átadását követelte. Az egyezség nem jött létre s igy jön a congressusnak, mely a békét akarta létre hozni, háború az eredménye és mig Anglia szép csendben, rászedve alattomos után a török kormányt, foglalta el Cyprus szigetét, addig seregeink mintegy eszköze a merész rabló politikának, orvul, minden bejelentés nélkül kezdette meg az occupatiot. Július 29-én lépte át hadseregünk a Szávát és mintegy három hónapon keresztül dúlt a véres harc. Tudtuk előre, — de nem is lehetett máskép, hogy nem nyilt ellenségre fogunk ott találni, nem rendes,fegyelmezett mustehafiz fogja összemérni kardját véreink fegyverével, — hanem, miként politikánk érdemli, — a hegyszorosok mélyedései, a sziklazugokban rejtőző dühödt fanatizált ellenség méri majd gyilkoló tüzét derék hadfiainkra, így és egy nemzetellenes politika érvényre jutásának győzelmi oszlopául kellett hogy szolgáljon a magyar nemzet gyermekeinek megkínzott és csonkított teste és a párolgó vér, mely a hős keblekből tört elő, volt a tömjén. Hányan siratják e megátkozott hadjárat szomorú nyomait. Végre annyira menynyire befejezték az occupatiot, fennen hirdették, hogy a túlnyomó erő képes volt ezrek és ezrek élete árán győzelmet aratni, sőt büszkék voltak arra, hogy ép a magyar nemzet hős fiai vívták ki a legnagyobb győzelmeket, azok, kik keblekből utálták az egész „czopf“ politikát. Megtanulhatták, hogy a magyar nemzet mily támasza a birodalomnak, és megtehetnék, hogy e megcsalatott nemzet szabadságát vissza nyerje s igy még hatalmasabb oszlopa legyen az osztrák dynasztiának, melynek már századokon át hü támasza. Ezekben tükröződik vissza egy egész éven át folytatott külpolitikánk. Zsarnok és kegyetlen volt az befelé s ott a hol egy loyális nemzetnek szavát kellett volna meghallgatnia, a hol a magyar nép érzelmének kellett volna elégtételt adni, — gyáva és tehetetlen kifelé, akkor és ott, ahol a birodalomnak jövőjét évszázadokra kellett volna biztosítani. Vajha ne boszulja meg magát e gyáva és tehetetlen politika. De lássuk a többi tartományok nevezetest politikai mozgalmait. Oroszország győzésát és hadjáratát bevégezve, ismét egy lépéssel haladt előre azon czél felé, a melyet II. Péter végrendeletében a moszkov dynasztiának kijelölt. Oroszország megtette az első lépést, megvetette lábát a Balkánon s most már idő kérdése leend, hogy művét tökéletesen befejezze. Oroszországnak azonban még két tényezővel kell számolnia: a nép elégedetlenségével és az alattvalók lelkében felébredő szabadság és felvilágosodás eszméjével, mert az a nép, mely évszázadokon keresztül teljes sötétségben, rabszolgaságban fetrengett, érzi, hogy ő is ember, neki is vannak jogai. A nihilista és revolutionáris mozgalmak, melyek majd egy lázadás, majd egy rendőrfőnök lelövetése, majd ismét az egyetemi tanulók tüntetéseiben nyilatkoztak, egy nagy tolvaj kiáltott fennhangon a féltékeny angol zsebmetsző. Azonnal rendőrök jelentek meg. Az angol rámutatott a franciára mondván: Ez itt ellopta azon úrtól burnótszelencéjét! Cartouchet azonnal elfogták, ő azonban részéről az angol zsebmetszőt csipte nyakon, ki el akart illantani. Vádlót és vádlottat egy szobába vezették, a károsult, ki nem találta szelencéjét, szintén követte őket. Cartouche felséges volt nemes büszkesége, haragjában. A hivatalnokok neve után kérdezősködtek. Uraim szólt hozzájuk, óhajtanám, ha megkímélnének attól, hogy nevemet megmondjam. Családom kétségbeesnék, ha ily ügyben hallaná nevét említeni. Azonban kutassanak ki. Önök meg fognak győződni ártatlanságomról. Kikutatták, sem a szelenczét, sem egyébb gyanús tárgyat nem találtak nála; találtak azonban egy jól tömött erszényt és gyémánttal kirakott arany órát; gyönyörű gyémánt faelküjét már az előtt bámulták. Kétség kívül valami gazdag, előkelő gentleman volt. De most azt kívánta, hogy vádlója is engedje magát kikutatni. A ficzkó ellenkezett, mindenféle kifogást tett, de mit sem használt, ezáltal csak még gyanúsabbá vált. Végre kénytelen volt engedni az erőszaknak. Zsebjei valódi zsebkendő, gyűrű, aranygomb, keztyű és tárcza tárházak voltak, e tárgyakat közvetlen ő az imént lophatta. Végül az előkelő úr buruót szelencséjét is megtalálták. E fölött az angol tolvaj valóságos dühbe jött; le volt főzve, rászedve, legyőzve. Erősen állította, hogy az idegen lopta el a szelencsét, és ügyesen a zsebébe csúsztatta, és szavainak nagyobb hiteléül elbeszélte az egész eseményt. Ez által azonban bevallotta tolvajlását, Cartouche pedig ez alatt már megnyitotta volt tárczáját és mindegyik Constablernek egy-egy aranyat adott, amiért hasztalan fáradtak vele. Ily módon miként lehetett a szegény tolvajnak igazsága? Ezzel azonban Cartouchera nézve még nem lett vége a kalandnak, sőt ellenkezőleg elejét képezte sok számtalan csinyjének, melyet Angliában elkövetett. Az említett különös módon, érintkezésbe jött egy férfiúval az angol főrendi osztályból; ezt föl kellett használnia, okvetlen meg kellett ismerkednie azon főrangú úrral. Mint a párisi társadalom gyakorlott lovagja azonnal meg is szólította: Uram, úgy hiszem, hogy a színdarab önt se fogja többé mulattatni. Nem lenne oly szíves, hogy D’Argenton lovagot megtisztelné azzal, hogy társaságában egy pohár portáit innék? Az angol elfogadta udvarias ajánlatát. Cartouche London egyik legelső fogadóját nevezte meg a melyben lakik. Azonban az angol egyátalában azt kívánta, hogy a vele jőjön klubjába, hol ő min?Uche csak'a'val szokott összejőni. Car- 81r CianborontV''iránta- Elmentek tehát az á°gol ferenii Tava rddal a klubba, hol a legelőielőbb egyénes szak Visszatekintés a múltra. . Egy év tűnt el ismét az enyészet világába, és ha fellebbentjük a múlt év fátyolát, bizonyára csalódásra ébredünk. Mindazok, kik egy jobb jövő alapját remélték megvetve látni az elmúlt év kezdetén, bízva az alkotmányos élet kifogyhatlan alkotó eszközeiben, fájdalommal tapasztalhatják, hogy az elmúlt rövid év alatt úgy politikai mint anyagi helyzetünk sokkal kényesebb állapotba jutott és hova-