Pécsi Figyelő, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-04 / 1. szám

VII. évfolyam. Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., fél­évre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szára 10 kr. Megjelenik minden szomba­ton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). l-ső szám. Hirdetések ára: Egy öt-hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 8krt többszöri megjelenésnél ár­leengedés adatik. Minden hir detés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyilt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22.sz.I emelet, i Kéziratok vissza nem küldetnek Előfizetési felhívás. A „Pécsi Figyelő“ politikai hetilapra (jj évvel lapunk a hetedik évfolyamba lépett. Ennyi időt még nem ért magyar lap Pécsett, a mi bizonyára fényes tanú- bizonysága annak, hogy lapunk nemcsak hézagot pótol, hanem valóban megnyerte a közönség tetszését. Hat éven át nemcsak kivívtuk lapunknak a létjogot, hanem olyan közeggé tettük, hogy azt ina mái* nélkülözhetlennek tartja váró- sunk és megyénk közönsége. Visszapillantás a múltra, eddigi mű­ködésünkre elég biztosítékot nyújt s igy fölöslegesnek tartunk minden ajánlgatást lapunkra vonatkozólag. Lapunk úgy mint eddig, figyelemmel fog kisérni minden városi, megyei, országos és világmozgalmat, hű tolmácsolója lesz a közvéleménynek, úgy hogy azok is, kik csak vasár- és ün­nepnapokon ' nek rá lapot olvasni min­denről a mi a város-, megye*, ország- és a nagy világban törté­nik rövid leírásban értesüljenek. A mi lapunk irányát illeti leszünk azok a kik voltunk hat éven át: szabad­elvűek, nem a jelenkori nép ámítására czélzott, hanem a szó valódi értelmében, őszinték, igazságosak úgy le mint fölfelé, városunk és megyénk úgy szellemi mint anyagi érdekelt készséggel védjük soczélhólbárkinek örömest tért adunk lapunkban. Kérjük tehát az előfizetések mielőbb való megújítását s lapunk szives terjesztését annál is inkább, mert részünkről nem kí­mélünk semmi fáradságot és áldozatot, hogy lapunkat minél érdekesebbé és a t. olvasó közönség, előtt kedvesebbé tegyük. Előfizetési dijak: A „Pécsi Figyelő“ helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egy évre .... 5 ft. Fél évre . . . . 2 , 50 kr. Negyed évre . . . 1 „ 25 „ A „PécsiFigyelő“ szerkesztősége. Visszatekintés a múltra. . Egy év tűnt el ismét az euyé szét világába, és ha fellebbentjük a múlt év fátyolát, bizonyára csaló dásra ébredünk. Mindazok, kik egy jobb jövő' alapját remélték megvetve látni az elmúlt év kezdetén, bizva az alkotmányos élet kitbgyhatlan alkotó eszközeiben, fáj­dalommal tapasztalhatják, hogy az elmúlt rövid év alatt úgy politikai mint anyagi helyzetünk sokkal ké­nyesebb állapotba jutott és hava­TÁRCSA. Cartouche. Dr. Teinine után. (Vége.) Egy akkori párisi lakos, Barbier, naplót vezetett minden érdekes esemény felöl, és e naplóban következő jegyzete­ket találunk : „Octóber 15‘ (1721.) Nagy. újság van Párisban! Több ízben tettem már említést Cartoueberol, kit mindenütt kerestek, de nem tudtak nyomára akadni. Azt is kezd­ték már hinni, hogy az egész csak mese. De saját kárára csakugyan létezik. Ma reggel 11 órakor elfogták; még soha tolvaj nem részesült oly megtiszteltetésben, mint ő. A kormányzót végül meggyőzödtet- ték veszélyes voltáról; ennek következtében titkos parancsokat adott ki elfogatására, nyilvánosan pedig kihirdették, hogy meg­halt. Ezen hirek által eláltatni akarták őt. Végre fölfedezték részint lopás követ­keztében, melyet egy fogadóban elköve­tett, s mely alkalommal a nők kosarakat hordtak, a lopott holmi eltávolításához (kettőt a nők közül elfogtak, kik mindent kivallottak), részint pedig egy katona által. Ez a katona halálos bűnt követett el; pekom hadnagy kitudta,hogyCartoucheval egyetért, választást engedett neki halála és aközött, h"gy Cartouchet kerítse kézre. A katona lami természetfeletti erő nem mű­ködik közre, úgy a vészes politikai hullámok nemsokára összecsapódnak fejünk felett s a nyomor lesz ál­landó és hü barátunk (?) Elmélkedjünk. I. A múlt év kezdetén még javá­ban dühöngött az orosz-török há­ború. Igaz, hogy Plevna már elesett ekkor, de volt még lelkesedés a török nemzetben, voltak még dicső hadvezérek, a kik Törökországot a végbukástól megmenthették volna, ha Osztrák-magyar birodalom az orosz hordák előrenyomulását egyet­len szavával megállítja. És ezt megtehette, meg kellett volna tennie. Angolország erélyesen haladt inár ekkor az actio felé s a feszültség London és Szt.-Pétervár között mindinkább fokozódott. Még kedvezőbbé tette a helyzetet azon körülmény, hogy Francziaország nem idegenkedett egy angol-fran- czia- s osztrák-magyar-8Zövetségtől, melyről már határozott tényként be­széltek úgy, hogy ma^a Bismarck is megijedt e colossalis szövetség hirére és maga is beállt az orosz terjeszkedést gátló coalitióba. A nagyszerű terv, mely az osz­trák-magyar monarchia megmenté­sének egyedüli eszköze — megbu­kott, és valóban sajátságos üzelme a fatumuak, hogy e bukást ép azon birodalom külügyminisztere készí­tette elő, melynek e coalitiora égető szüksége volt. Andrássy volt az, a ki — hogy úgy mondjuk őrült feltételeket szabott arra nézve, a melynek árán az osztrák-magyar monarchia az angol-franczia szövet­ségbe léphet. A coalitio megbukott, — s Tö­rökország a győzelmes oroszok mar­talékává lön. S váljon miért ? —■ mert hitte, hogy vannak hatalmas­ságok, melyek meg nem engedhe­tik, miszerint természetes szövetsé­gesük egyedüli támaszuk porba aláz- tassék. Törökország kibonthatta volna a próféta zászlaját, s a fanaticus vallásháború kétségessé tette volna az oroszok végleges győzelmét, de félt és nem akarta némely keresz­tény (?) hatalom esetleges segélyét és jóakaratát eljátszani. Calódott •— és igy az örvény szélére jutott, a honnan már más menekvése nem volt, minthogy ül­dözője karjaiba vesse magát. A háborút ekkor béke alkudo­zások váltották fel. A törökök véd- bástyái ledöntettek, a győzelmes orosz hadsereg úgy Europa, mint Ázsia hareztérein száguldva haladt előre, hogy egy szép uapou a kon­stantinápolyi Szófia-mecsetre feltüz- ze a kettős keresztet. A vitéz török hadsereg részint hősiesen küzdve elesett, szétszóratott, részint pedig fogságba esett. Mit volt mást tenni, mint ke­gyelemre megadni magát és békét kötve véd- és daczszövetségre lépni Oroszországgal. A san-stefanói békefeltételek vi­lággá bocsájtattak. • Ezzel Európa ki volt játszva — s ezért haragra gyűlt. Angolországnak nem tetszettek a békeszerződés pontjai és ennek folytán harczias szellő kezdett len­gedezni, a póthitelt óriási többség szavazta meg; a hajóhad felszere­lése lázas sietséggel eszközöltetett s az orosz ellenes hangulat gyors actiot követelt, a minek következ­tében az angol hajóhad erőszakkal is a Dardanellákba vonult. Andrásy is megszeppent, látva, hogy az osztrák-magyar birodalom hagyományos politikájának czélja e szerződés által Bosznia és Her- czegoviuát illetőleg kijátszatott, — későn bár, de mégis mentőeszköz­höz kívánt folyamodni, tiltakozott a békefeltételek ellen és azoknak megváltoztatását egy Bécsben össze­hívandó conferentia által óhajtotta elérni. Azonban csakhamar az egész conferentia halva szülöttnek bizo­nyult, mert Oroszország ekkor már paczkázott és a conferentiának Bécs- beu való összeülése ellen tiltakozott, tiltakozván egyúttal az ellen is, hogy a conferentiáu Andrásy elnököljön. Erre mozgisitási hirek merültek fel, hadi tauács tartatott és némely hirek Hoff r ann báró közös pénz- ügymiuisztert Eotschildhoz menesz­tették, hogy 300 millió forint ere­jéig kölcsönt szerezzen háborúra. Oroszország is fegyverkezett, lázas tevékenységgel küldte hadseregét délre, sőt az erdélyi főispánok hi­vatalos táviratai szerint a muszka csapatok már az erdélyi határokra szállottak. Szende honvédelmi mi­niszter ekkor honvédséget rendelt az erdélyi határra, a hol mintegy 100,000 főnyi muszka hadtest állott. Sok hűhó történt — semmiért. Augolország kardesörtetése, va­lamint Ausztria-Magyarország moz­gósítása uem volt egyéb vak lár­máuál, melynek azonban mégis volt egy eredménye: a berlini congressus. A vihar közeledett, az előjelek mutatkoztak. A láthatár borult, csak a villámlás volt még hátra, és mi azt hittük, hogy Oroszország ezúttal uem fog oly könnyen kisikamiani. Végre sok huza vonás után Bis­marck széjjel küldte a meghívókat a berlini congressusra, a mely az­után junius hó 13-án össze is Ilit Berlinben. Általános volt a hit, hogy a con­gressus békét fog hozni. Mi akkor is kételkedtünk ebben, mert oly el­lentétes érdekeket kellett volna a congressusnak kiegyenlíteni, mely valóban herculesi munka. És az idő, a tény igazolta e véleményünket. Törökország megbénítva, legszebb tartományaitól megcsonkítva hagyta oda a congres8U8Í termet. A congressus csakhamar befe­jezte működését, a melyuek ered­ménye volt az is, h 'gy Bosznia és Herczegovinát ueküuk ítélték oda s mintegy európai mandátumot adtak ueküuk, hogy elfoglalhassuk. Tö­rökország eleinte tiltakozott ez el­len, míg 'később beleegyezett volna, ha némi csekély módosítások esz- közölhetők, melyek látszólag souvai- renitását elismerik. A török meghatalmazottak ez iránt Bécsben Audrásyval conferál- tak, de a büszke és a végzetes osz­trák politikának hü őre és védel­mezője Andrásy, kezében az ámítás utján megszerzett hatvau millióval e tartományok feltétlen átadását kö­vetelte. Az egyezség uem jött létre s igy lön a congressusnak, mely a békét akarta létre hozni, háború az ered­ménye és mig Anglia szép csend­ben, rászedve alattomos utón a tö­rök kormányt, foglalta el Cyprus szigetét, addig seregeink mintegy eszköze a merész rabló politikának, orvul, miuden bejelentés nélkül kez­dette meg az occupatiot. Juliu8 29-én lépte át hadsere­günk a Szávát és mintegy három hónapon keresztül dúlt a véres harcz. Tudtuk előre, — de nem is le­hetett máskép, hogy uem nyilt el­lenségre foguuk ott találni], nem rendes,fegyelmezett mustehafiz fogja össze mérni kardját véreink fegy­verévé1, — hanem, miként politikánk érdemli, — a hegyszorosok mélye­dései, a sziklazugokban rejtőző dü­hödt fanatizált ellenség méri majd gyilkoló tüzét derék hadfiainkra. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Máj láth-tér 2. szám alatt. így és egy nemzet ellenes po­litika érvéuyre jutásának győzelmi oszlopául kellett hogy szolgáljon a magyar nemzet gyermekeinek meg­kínzott és csonkított teste és a pá­rolgó vér, mely a hős keblekből tört elő, volt a tömjén. Hányán siratják e megátkozott hadjárat szomorú nyomait. Végre annyira-meuyuyire befe­jezték az occupatiot, fenneu hirdet­ték, hogy a tuluyomó erő képes volt ezrek és ezrek élete árán győ­zelmet aratni, sőt büszkék voltak arra, hogy ép a magyar nemzet hős fiai vívták ki a legnagyobb győ­zelmeket, azok, kik keblökből utál­ták az egész „ezopf“ politikát. Megtauulhatták, hogy a magyar nemzet mily támasza a birodalom­nak, és megtehetnék, hogy e meg­csalatott nemzet szabadságát vissza nyerje s igy még hatalmasabb osz­lopa legyen az osztrák dynasztiá- nak, melyuek már századokon át hü támasza. Ezekben tükröződik vissza egy egész éven át folytatott külpoliti­kánk. Zsarnok és kegyetlen volt az befelé s ott a hol egy loyalis nem­zetnek szavát kellett volua meg­hallgatnia, a hol a magyar nép ér­zelmének kellett volna elégtételt ad­ui, — gyáva és tehetetlen kifelé, akkor és ott, a hol a birodalomnak jövőjét évszázadokra kellett volna biztosítani. Vajha ne boszulja meg magát e gyáva és tehetetlen politika. De lássuk a többi tartományok nevezetest) politikai mozgalmait. Oroszország gy^zélárés hadjára­tát bevégezve, ismét egy lépéssel haladt előre azon czél felé, a melyet N. Péter végrendeletében a moszkov dynasztiának kijelelt. Oroszország megtette az első lépést, megvetette lábát a Balkánon s most már idő kérdése leeud, hogy müvét tökéle­tesen befejezze. Oroszországnak azonban még két tényezővel kell számolnia; a nép elégedetlenségével és az alatt­valók lelkében felébredő szabadság és felvilágosodás eszméjével; mert az a nép, mely évszázadokon ke­resztül teljes sötétségben, rabszol­gaságban fetreugett, érzi, hogy ő is ember, neki is vaunak jogai. A nihilista és revolutionaris moz­galmak, melyek majd egy lázadás, majd egy rendőr-főnök lelövetése, majd ismét az egyetemi tanulók tüntetéseiben nyilatkoztak, egy nagy tolvaj! kiáltott fenuhangon a féltékeny angol zsebmetsző. Azonnal rendőrök jelen­tek meg. Az angol rá mutatott a franciára mondván: Ez itt ellopta azon úrtól bur- nótszeleucéjét! Cartouchet azonnal elfog­ták, ő azonban részéről az angol zseb­metszőt csipte nyakon, ki elakart illan- tani. Vádlót és vádlottat egy szobába vezették, a károsult, ki nem találta sze­lencéjét, szintén követte őket. Cartouche felséges volt nemes büszkesége, harag­jában. A hivatalnokok neve után kérdezős­ködtek. Uraim szólt hozzájok, óhajtanám, ha megkímélüének attól, hogy nevemet meg­mondjam. Családom kétségbeesnék, ha ily ügyben hallaná nevét említeni. Azonban kutassanak ki. Önök megfognak győződni ártatlanságomról. Kikutatták, sem a szelenczét, sem egyébb gyanús tárgyat nem találtak nála; találtak azonban egy jól tömött erszényt és gyémánttal kirakott arany órát; gyö­nyörti gyémánt raelltüjét már az előtt bá­multák. Kétség kívül valami gazdag, elő­kelő gentleman volt. De most azt kívánta, hogy vádlója is engedje magát ki kutatni. A ficzkó ellenkezett, mindenféle kifogást tett, de mitsemhasznált, ez által csak még gyanu- sabbá vált. Végre kénytelen volt engedni az erőszaknak. Zsebjei valódi zsebkendő, gyűrű, aranygomb, keztyü és tárcza tár házak voltak, e tárgyakat közvetlen c az imént lophatta. Végül az előkelő á úr buruót szeleuczéjét is megtalálták. E fölött az ángol tolvaj valóságos dühbe jött; levolt főzve, rászedve, legyőzve. Erősen állította, hogy az idegen lopta el a szelen­czét, és ügyesen a zsebébe csúsztatta, és szavainak nagyobb hiteléül elbeszélte az egész eseményt. Ez által azonban bevallotta tolvajlását, Cartouche pedig ez alatt már megnyitotta volttárczáját és mindegyik Con- stablernek egy-egy aranyat adott, a miért hasztalan fáradtak vele. Ily módon miként lehetett a szegény tolvajnak igazsága? Ezzel azonban Cartouchera nézve még nem lett vége a kalandnak; sőt ellenkező­leg elejét képezte sok számtalan csiuyjé- nek, melyet Angliában elkövetett. Az emlí­tett különös módon, érintkezésbe jött egy férfiúval az ángol főrendi osztályból; ezt fö! kellett használnia, okvetlen megkellett ismerkednie azon főrangú úrral. Mint a párisi társadalom gyakorlott lovagja azou- nal meg is szólította: Uram, úgy hiszem, hogy a színdarab önt se fogja többé mulattatni. Nem lenne oly szives, hogy D’Argenton lovagot meg­tisztelné azzal, hogy társaságában egy po­hár portóit innék? Az ángol elfogadta udvarias ajánlatát. Cartouche London egyik legelső fogadóját nevezte meg a melyben lakik. Azonban az ángol egyátalában azt kívánta, hogy a vele jőjön klubjába, hol ő min- ?Uche csaic'a'val szokott összejőni. Car- 8Jr CianboroütV''ivánta- Elmentek tehát az á°gol főrenrl Tüv>'rddal a klubba, hol a Iegelőielőbb egyénei szok­az utóbbit választotta, és följelentette Car­touche tartózkodása helyét. Le Blanc hadügyi államtitkár, ki az ügyet vezette, egyik legbátrabb őrmesterét bízta meg elfogatásával és még néhány őrmestert adott mellé negyven válogatott katonával. Cartouche az elmúlt napon már hat órakor ment aludni, egy Cortille nevű csapszékben; ágya előtt hat töltött pisz­tolya volt az asztalon. A házat körülvet­ték. Duval biztos is jelen volt Cartouchet az ágyban ragadták meg, még mielőtt pisztolyai után nyúlhatott volna. Megkötözték és kocsin Le Blanchos vitték; azonban az nem láthatta, mert betegen feküdt ágyában, de testvérei és veje Trésnél márki az udvaron látták őt. Ezután gyalog vezették a Charteletbe, hogy a nép is láthassa és értesülhessen elfo- gatásárol. Azt mondják, hogy Cartouche na­gyon merész volt, és azt nyilvánította, hogy bár mint megkötözik, is sokáig nem fog­ják fogva tarthatni. A nép varázslónak tartja, én azonban azt hiszem, bubája dacára, a vérpadon fogja végezni életét. Roppant néptömeg kisérte Chateletig. Börtönében egy oszlophoz kötötték, ne­hogy bezúzza fejét; ajtaja előtt négy ember áll őrt. Soha még ennyi elővigyá- zattal nem voltak tolvaj iránt. Holnap lesz első kikallgatása“. Továbbá a kővetkezőket említi a nap­ló iró : »Megjegyzendő, hogy Chartouche negyedmagával volt a szobában midőn elfogták, és hogy négyüknek húsz lövé­sük volt. Cartouche épen ágyában ült és nadrágát foldozta. Az igiz, hogy saját embereinek egyike lepte meg. Azt mondják, hogy nagyon ügyesen felel, és tagadja, hogy Chartouchenak hívják, hanem hogy Bourgignon János a neve Bar le Ducből.“ Ennyit a napló írója. És most közöljünk nehány adomát azon időből, melyet Cartouche állítólag Londonban töltött voln i. Cartouche röviden Londonba érkezése után a színházba ment. Előadás alatt egy csinosan öltözött urat látott maga előtt, ki gyémántokkal kirakottt aranyszelencé­ből burtornozott, és a szelenczét mindany- nyiszor a legnagyobb vigyázatlansággal tette vissza kabátja zsebébe. Az ügyes párisi zsebtolvajra nézve ez alkalom sok­kal csábítóbb volt. hogy sem ellenálhatott volna. Csikhamar az előkelő úr közelébe furakodott, és épen midőn zsebébe akart nyúlni a szelence után, mögötte kezet érzett saját zsebében, mely ugyanazon száudékkal volt irányában, mint ő az előkelő ur iránt. Azonnal felhagyott szán­dékával, hirtelen megfordult, megragadta a tolvaj kezét, és halkan szólt a meg­rémült tolvajhoz: Cimbora, te rosszúl ér­ted mesterségedet; még zsebkendőmet se tudod észrevétlenül ellopni. Nézz ide én rám! Ezzel ismét megfordult és egy pilla­nat alattt kezében volt az arany szelence. Matatta az ángol tolvajnak ; azonban di- csekedését drágán fizette meg. Tolvaj!

Next

/
Thumbnails
Contents