Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1884-01-05 / 1. szám

Pécs, 1884. január 5-én 1-ső szám -rjl. évfolzratti. Előfizetési díj: n .án ,mv Pécsett házhoz Idillire: Ser« 5 W, főéire 2 fit 50 kr. Bfgjcá 'fre 1 ^rt kr- E8ye* szám 10 kr. ujjijbeíli minden szombaton ,Z számok kaphatók Weicieger N. ^ koor»kel' (Széchényi-lér.) 1’Jof'“ PÉCSI * » * SZERKESZTŐI IRODA: Ferencziek utczája 44. sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Só Hirdetések ára: Egy öt hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért fir., 3-szori 5 ír., 10-szerért 4 kr. fizetendő.— Minden hirdetés után 30 kr. bélyegdij fizetendő. A nyilbér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. KIADÓ HIVATAL: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. f álm a, D a 1 o k. : ) i. Petőfi halála. Csatába ment a dalnok, Lantját is elvivé. Baloldalára azt is Kardjához felköté. És mig egyik kezétől Az ellen száza halt, Másik kezével lantján Zengett szabadság-dalt S midőn a koczka eldült, Hazája elbukott, Sohasem látták többé A lelkes dalnokot. Lánczokra vert hazának A dalnok nem dalol, Tűz lelke égbe szállt, ott Szabadság s jog honol. II. Ha szivem fáj. Dalt zengek, hogy ha szivem fáj, Mert vigaszt ad a dal, Szivből jövő édes daltól Minden keserv kihal. Csakhogy a dal fájó szivből Uj bánatot terem, a régi bútól, uj bánattól "■—_ Még jobban fáj szivem. Idő is? Mutatvány Pámay Ilka ,,Fájó sziythely- Czima csinos kiállítású verses füzetéből, bg,,'smert ident Budapesten a ,,Corvina" kiadásául j’** Pható helyben Weidinger — D o■ könyvkereskedésében. Ára 60 kr. Év elején. Lezajlott ismét egy év, az 1883-ik év. Lezajlott minden örömével, bújával! Volt-e öröme? A mint vesszők, gy nyerészkedési czikk tárgyakép tekintett mindent, magát az időt is, s benne nem bukott alá, anyagi értéke kétszereződött: annak örömadó volt a múlt év is mint a többi. De ki közhaszonra szánt élete múlt évi eredményének gyümölcseiben akar gyönyörködni, s látja küzdelmes éve végén a nagy zérust, annak baja megszaporodott a múlt egész év bajával. Mit tehettünk, mit tettünk a politikai, a társadalmi élet terén ? Itt bukásra bukás, ott szédelgés, egyik napról a másikba tengés. Biztos irány sem a társadalmi, sem a politikai téren nem jelzi haladásunkat. A földműves-osztály nem élhet. Megfeszített szorgalmával sem juthat el manapság az alig megélhetés pontjára. A Teher teher után súlyosodik vállára. A szakadatlanul turkált föld felmondta a szolgálatot, kiaszott termő ereje. A szűken hulló morzsákat elnyeli a minden oldalú adómoloch. Meg van támadva a tőke. Hitel nincs. Háztartásunkban az egyensúly helyre hozhatatlan. A kis birtokososztály menthetlenül veszni tért! Az iparos ennek, ha volna mit. Nyomorúság az élete. Nincs kereslet. A földműves nem fizetheti a munkát, s az iparos, a kézműves, árán alól ad el iparczikket, hogy tengődjék egy napról a másikra. Gyűjtésről szó sincs. Istenem mit is vegyen elő ez osztály élelmére, ha tagjai felmondják a munkaszolgálatot! A nemzet egy része úr akar lenni, s lesz proletár, szélhámos. Áruba bocsát jellemet, erkölcsöt, mindent a megélhetésért; az ország minden részében sikkasztás sikkasztást ér, s mégsem élhet senki! Nincs biztos irány, csak egy van: a rohamos pénzszerzés szabados és nem szabados utakon. Mindenki érzi, hogy nem sokára jó az özönvíz, mely mindent elepez, s akkorra pénz kell, amivel elhúzódni lehessen a fergeteg elől. A hit kinn ér, azt hadd seperje el! Fel-felzúg, mint félre vert harangok hangjába bevisító vihar — egy-egy kiáltás a jobbakaratú kormányosok ajkairól időközönként, ámde ez elhangzik nyom nélkül. Lethargikus álmát látszik aludni mindenki; nem ügyel, nem eszmél egy is! A politikai téren: ott az engedelmes többség növeli az adót, nem törődik az alantos közegek gazdálkodásaival. Önálló pénzügyünk, magyar hadseregünk úgysincs. Zsidó zsebben a pénzünk, zsidó kézben a birtokunk, zsidó hatalmában a becsületünk, ott életünk, s nemsokára nemzeti halálunk is! így állunk az 1884-ik év elején! Elmondhatjuk a koszorús költővel: „Romlásnak indult — hajdan erős — magyar Nem látod Árpád vére miként fajul! Nem látod a bosszúságeknek Ostorait nyomorult Hazádon !“ így állunk az 1884-ik év elején! Kétségbeesetten felsírhatunk a költővel : „Teremt-e Isten több magyart? Mig a világ, mig napja tart, Ha mink is elfogyánk !“ Igen is teremt! Csak biztos irányban terelő bölcsesség vezesse a nemzet süppedő hajóját, csak őserkölcs szabjon a közügyek kezelői elé tízparancsolatot. Csak ébredjen fel a nemzet zöme törvényes igazai ismeretére s a közel választáskor ne adja bérbe 30 ezüst pénzért szavazatával önmagát, nemzeti ügyét. Válassza meg honatyját, segítse többségre azon pártot, mely hivatva van a törvényes után a nemzet eljátszott igazait visszaszerezni,— a nemzetgazdászatnak határozott biztos irányt adni, — az ipari kereskedelmet lengővé tenni, utóbb virágzásnak indítani. A pénzügyi gazdálkodásnál , háztartásunkban az egyensúlyt helyreállítani, — nem új adók emelése — hanem az által, hogy a semmit se jövedelmező, előbb-utóbb nemzeti romlásunkra vezető — okupaczinális politikával felhagyjunk. Önálló hadseregünket békelábra állitván, a munkás kezeket a munkának visszaadjuk, — s a nagy hadsereg fentartására szükséges hasztalan kiadásokat megtakarítva, — azt más hasznosabb beruházásokra fordítsuk. A hűtlen sáfárokat a közügyek templomából kikorbácsolni, — a nemzet augiás istálóját kiseperni. Szóval uj Magyarországot teremteni! S ekkor: „Lesz magyar, áll Buda még!“ és az 1884-ik újév lesz magyar országra nézve a boldog újévek kezdete, a nemzet megújulásának napja! Adjon a magyarok Istene egyszer már ilyen boldog újévet nemzetünknek ! És így megy ez, míg ajkamról Több dal fel nem fakad, Míg ajkamnak némaságán Szivem majd megszakad. Az első exekuezióm Ne úgy tessék érteni, kérem, mintha engem exequáltak volna, ellenkezőleg úgy, hogy én exequáltam, mégpedig először életemben. Hej ! mikor fogom azt mondani, hogy utólszor ? De az nem tartozik reám, elég tőlem, ha megkezdettem, a végét lesse, aki akarja. Átkoztam azt az exekuziót gyerekkorom óta, sohasem tudtam kibékülni vele ...........na tessék, már megint félremagyarázzák szavaimat. Nem úgy értettem, hogy azért nem békülök ki vele, mert talán rajtam ült a végrehajtó, hanem hát mindenki tudja, hogy a saját gyomra milyen lábon áll e szóval: e x e k u c z i ó. Elég az hozzá, nem szerettem soha, s annyit mondhatok, hogy az elsőnél, melyet magam teljesítettem, nem csodáltam volna, ha a magas menyke belém üt s az exekuczióra hordott átok, — még a magamé is — mind a nyakam közé esik. Kérdik, hogy miért? Ejnye, heh kiváncsiak. Azért is a végén mondom el. — Spectabilis! — Parancs, tekintetes úr! — Ön ma exequálni megy helyettem. Most megy először, nemde? No hát csak a lehető legszigoruabban járjon el. A végrehajtó majd megtesz mindent, önnek csak arra kell ügyelnie, hogy mindent fölvegyenek, a legutolsó szegig. A végrehajtandó peres fél egy haszontalan ember, vén róka, kinek fondorlataitól óvakodjék. Egyáltalában öltsön magára kegyetlen szint, ne irgalmazzon senkinek, mert az ilyen kacsa és felsülés. Hogy a határ nélkül élelmes és furfangos, a szerénység utolsó foszlányából is kivetkezett zsidósajtó mégis minő vaksággal van megverve Jehovája által akkor, midőn saját vesztének rohanva halad, azt legközelebb is bebizonyította egy lapkacsa, melylyel jónak látta valaki a „Budapesti Hirlap“-ot felültetni, ezt a kacsát kiröpítette a budapesti zsidófőközlöny világgá, természetes, hogy nagy árvás óbégatással és a külföldi magyarfaló zsidóknak most alkalmul szolgál nyelvüket ránk öltögetni. Nem is emlékeztünk volna meg lapunkban erről, ha történetesen nem Pécsről lett volna a kacsa kiröpítve és ha nem mi volnánk a legilletékesebbek arra, hogy az egészet jól sikerült felültetésnek kijelentsük. A „B. H.“ fentartással közli ugyan az alábbi czikket, de hozzáteszi, hogy tudósítója deczember 27-én egy tekintélyes pécsi ügyvéd házában fordult meg s tapasztalatait ekkér írja le: „És mennyire bámultam, amidőn belépőinkkor igen tisztelt házigazdánk tágas termében Tolna- Somogy és Baranyának jeles fiait pillantom meg. Körülbelül egy óra hosszat vártak a jelen voltak, míg az eddig titokban működött bizottságok tagjai a mai nap reggeli 9 órájára a három megyéből teljes számban megjelentek. Mind a három megyéből 21—21 s igy 63 bizottsági tag jelent meg. Először is elnök, alelnök- s a jegyzőválasztás után azonnal megkezdődött a részletes tárgyalás s tartott 9 órától délutáni 2 óráig. Nagy örömmel konstatálták, hogy Tolna- Somogy- és Baranya megyék válaztópolgárainak szavazata a legnagyobb részben meg van nyerve az antiszemita mozgalmak részére. Tolna megye mind a hat választókerületéből 13.856 képviselőválasznépség nem érdemli meg, hogy az ember jól bánjék vele. Érti? — Ah, hogyne! Ismertem a pimaszt a periratokból. Majd megtanítom én azt a csaló, naplopó, ingyen élősdiskedő hazaárulót. Csak bizza reám tekintetes ur! — Itt van a meghatalmazás, mely teljes joggal ruházza föl önt mindenre, mit egyáltalában jónak talál. Járjon szerencsével ! Ahá! gondolom magamban, kezeim közt vagy, vén bitófavirága! Ismerlek a híredről. Már vagy hétszer kifiguráztad az én princzipálisomat, de most nyolczadszor ki nem szabadulsz, mert megboszulom a főnökömet valamennyi csínyedért. Éretted leteszek minden előítéletet, melyet a végrehajtás kegyetlenségei ellen tápláltam; téged megexequálni öröm. Had! olyan hatalmasnak képzelem most magamat, most, mikor alkalmam volt kimutatni személyes bátorságomat, lélekjelenlétemet, eljárási ügyességemet. Eltökéltem magamban , hogy nem engedek, kérlelhetetlen leszek, még ha a menyországot ígéri is oda az a vén imposztor! Oh, nagyon jól ismerjük már az afféle kliensi kifogásokat, ellenvetéseket, fondorlatokat, kéztördelést, térdenállva való könyörgést. Ezek mind igen szépek a színpadon, hanem az ügyvédbojtár előtt..................nem, nem, itt nem lesz bocsánat! Fölkészültem, a hintóott állott már a kapum előtt. Áh, milyen ur vagyok ! Még a végrehajtó is reám várakozik s én kegyes leereszkedéssel, hivatalos komolysággal ülök föl a jobb felől i ülésre, úri negélylyel takarom be lábszáraimat a princzipálisom bundájával s aztán intek a kocsisnak, hogy „mehetünk !“ A kocsi repült s vele a gondolataim más tisztáját mutatták be, amelyből kiderült, hogy ennyien kötelezték magukat a közelgő választások alkalmával a bizottság által kitűzendő antiszemita képviselőjelöltre szavazni. Somogy vármegyéből 13.572 választó adta becsületszavát és neve aláírását ezen ügynek zálogul. Baranyában 15.247-en sorakoztak 7 választókerületből. Pécs városát eddig érintetlenül hagyták. Itt a sorakozást nem is kísérelték meg, itt föl nem sorolható okoknál fogva. Harsány éljenzés követte e nagyérdekű jelentést. A bizottsági előadók jelentése után a következőkben történt megállapodás: 1. Ezután a megalakult bizottságok már nyilt sisakkal lépnek a küzdőtérre s működésükről a párt hivatalos lapját (?) értesítik. 2. A sorakozás már jövő februárban kezdetét veszi. E czélból egy 13 tagból álló vándorbizottság fogja a három megyét ismételten beutazni. 3. A vándorbizottságnak lesznek szónokai és pedig egy katel., egy ref., egy ág. vallásu lelkész két ügyvéd, két iparos és két földműves. 4. Indítványba hozták, hogy a buzditó, lelkesítő, nagyobb szabású szónoklatok megtartására egy baranyamegyei kátót, papot, aki fényes és kitűnő tehetségéről nemcsak Pécsett, de egész vidéken, sőt országszerte ismeretes és népszerűt keressenek föl. Lelkesült örömmel fogadták ezen indítványt s elhatározták, hogy e vezérszónokot küldöttségileg fogják már a jövő hóban e czélra megkeresni. 5. A vándorbizottság mindenütt a vett utasítás alapján már előre ki fogja tűzni az egyes választókerületekben fölléptetendő képviselőjelölteket. 6. A vándorbizottság fogja szintén kiosztani az ezen czélra nagy fáradsággal magyar és német nyelven megirt s Lipcsében nyomtatandó röpiratokat, amelyeknek czíme: „A szent igazság trombitájának ébresztő harsogása Magyarország keresztény népéhez. Villámhárító a zsidók túlkapásai ellen.“ Én, ki most már e társulatnak tagja lettem, élve hozzászóló jogommal, azon kérdést intéztem, hogy miért nem nyomatják a kérdéses röpiratokat hazánkban? — Meglepett az elnöknek felelete: „Ah! nekünk előrelátóknak kell lennünk, a kormánynak atyai keze ránk nehezülhetne.“ E 366 lapra terjedő művet kéziratban az e célra már hetek előtt kiküldött biráló bizottság bemutatta s miután annak minden egyes pontja bizonyítékokkal van csillag alatt ellátva, hivatkozva tekintélyekre, kútfőkre, egyes peranyagok számára, — mind megtörtént dolgoknak bizonyultak és ismertettek el, — ugyanazért is képzeletemben már ott valók a végrehajtás színhelyén. Láttam magamat, amint belépek, azt a méltóságot, melylyel kérdezem „várjon itt lakik-e az a bizonyos -------bizonyos“................következik néhány feszült pillanat, míg azt a „bizonyos — bizonyos“ nevet ki tudom ejteni. Mindenesetre valami furcsa névnek kell ott lennie, melyet nem lehet egyszerre kimondani; egyáltalában azoknak a szerencsétlen deliquenseknek olyan furcsa olvashatatlan nevük szokott lenni. Erre a kérdezett természetesen halálsápadás közt vaczogja ki fogai közül, hogy „i-i-igenis“ ő az, mivel lehet szolgálatára a téni uraknak? Aztán láttam magamban, a mint tőről hegyig mindent felforgattatok, (csak felforgattatok) magam nem nyúlok hozá, ki tudja, milyen kezek közt forgott az már? Láttam a mint az a haszontalan bugris kér, könyörög, de én nem engedek! Mindezt végig éltem, mialatt idős kocsi egymást űzve, a helyszínére érkezünk. — Itt volnánk. Mondja a végrehajtó, miközben leszáll. Én azonban megvárom, mig a becsüs a bakról leugrik s készségesen siet kibontani lábaimat a bundából és a leszállásnál kezét nyújtja. Megindul a menet a ház felé. Én természetesen legelős, balról utánam két lépéssel követ a végrehajtó, az után a becsüs. Az ajtóig ilyen a rend. Ott megfordítva megy. Ott már a becsüs tolatik előre, ezt tolja a végrehajtó és én legutoljára tologatom mind a kettőt magam előtt az ajtó felé. Az ember úgy is vehetné, hogy ezt a készséges szolgálat követeli, a mennyiben mindketten sietnek nekem ajtót nyitni, hanem a praktikus a művet egyhangúlag valamennyien elfogadták. Ett 366 lappal bir, ugyananynyival ahány napot a beköszönő 1884. nagyfontosságu szökőév számlál. Vajon mit hoz magával ezen év? E mű 2460 adatot sorol föl a zsidók által elkövetett zsarolásokról, keresztény családok vagyonpusztításáról , irtóztató uzsorakamatokról. Van a sok között egy adat, mely hivatalos végzés alapján kitünteti, hogy egy kir. járásbíróság kénytelen volt 8 évvel ezelőtt egy 700 százlékra kölcsönzött tőkét megítélni. Vannak e röpiratban vérfagyasztó történetek, rövid elbeszélések, mind világos, érthető s népszerű nyelven előadva. Akiosztandó magyar röpiratok száma 360,000 lesz; német nyelven 120,000. 7) A rendező bizottság fog gondoskodni a röpiratnak román, horvát, ruthén és tót nyelven való kiadásáról és más megyékbe való elküldéséről is. 8) A röpiratok kiadási, valamint a vándorbizottság költségeiről már van gondoskodva, sőt azok a jelzett czélra rendelkezésre bocsátvák. 9) A vándorbizottság tagjai a három vármegyét fogják február 1-től kezdve egész húsvétig beutazni és a következő helyeken az előre megbízandó választóknak a röpiratokat átadni s a lelkesítő szónoklatokat megtartani. És pedig Tolnában a következő helyek vannak kitűzve: Báttaszék, Bonyhád, Dombóvár, Duna-Földvár, Felső-Ireg, Hőgyész, Kölesd, Ozora, Paks, Pinczehely, Szakos Szegzárd, Tolna és Zomba. Somogyban: Babócsa, Barcs, Berzencze, Beczefa, Csurgó, Kaposvár, Karád, Lengyeltóti, Marczali, Nagy-Bajom, Nagy-Atád, Mágocs, Szent-Miklós, Szil, Szigetvár, Szülök Tab és Toponár. Baranyában: Baán, Baranyavár, Dárda, Duna-Szekcse, Egerág, Himesháza, Hidasd, Mágocs, Mohács, Német-Bóly, Pécsvárad, Sásd, Sellye, Siklós, Szent-Lőrincz, Vaiszló. Ennyi történt eddig, és oly ügyesen volt minden vezetve, hogy fürkésző szerkesztője a „Füufkirchner Zeitungénak s a hasonérzelmű szerkesztője a „Pécs“-nek sem jöhettek a dolognak nyomára. Mi fog történni ezután ? — A kilátásba helyezett fényes eredmény fogja majd igazolni a terv életrevalóságát. Ennyit bevezetésül. B .. . g T . . . r.“ Nos Izrael népe az ily terjedelmű sikeres mozgalomtól természetes, hogy megszeppent és a „ Gewalt“-ot hivja segítségül, azonban ne féljen, ne ijedjen meg, mert noha az antiszemita érzelmű választók száma nincsen költve s talán meg is haladja a megirtakat, de az a Pécsett nagy értekezletet tartott 63 bizottoldala egészen más magyarázatot ad. Megsúgom ezt is. Az embernek az esze néha igenigen jó tanácsokat osztogat s e jó tanácsokat gyakran még jobb elfogadni és-------— hátul maradni. Mindent kigondoltam magamban az után, de egyet nem vettem a kalkulusomba: az ellentállást. Azzal pedig mindjárt az elején gyűlt meg a bajunk. Az ajtó csukva volt. — Nyissák ki, hé! — Egy hang sem. — Nyissák ki, mert.................Na azt már nem várták meg ott belül, hogy a mert után még mondjak valamit, nem is tanácsoltam volna nekik. — Belüliről zárnyitás nesze hallatszott. No most! Szinte elkarikáztam magamban, hogy majd milyen infámis módon hordom le azt a vén sihedert, amiért csukva merte tartani az ajtaját. Az ajtó végre kinyillott. — Ejnye, akasztói..............kezeit csókolom, alázatos szolgája, van szerencsém, jó napot kívánok ! Gyönyörű, angyali szépség állott előttem, meg valók igézve. Az első pillanatban el is feledem, hogy exequálni jöttem, azt hittem, szerelmi légyotton vagyok. — Vártam önöket. Mondá fagyosan. Ez a fagy egészen áttüzesítő agyamat. Ő várt reám. Oh ! meg akartam csókolni a kezét. Igaz, hiszen hivatalos minőségben vagyok itt, félre a szentimentalizmussal! Szótlanul mentünk a szobába, egyetlen egy kis szoba, valóságos rókalyuk s ily angyal lakja ! Gyalázat! megborzadtam. — Hát hol az öreg? A leány szótlanul mutatott egy szalmaágyra. Ott feküdt halálsápadtan, összeaszott arccal, betegen, megtörve.