Pécsi Figyelő, 1891. július-szeptember (19. évfolyam, 52-78. szám)
1891-07-01 / 52. szám
XIX. évfolyam. Pécs, 1891. julilis 1-én. 52-ik szám Előfizetési áraki Egész évre . . 6 krt — kr. Félévre .... 8 » — * Negyedévre . . 1 » 60 » Egy hóra . . . — » 50 » Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Szécenyi-tér 12. sz. •mm (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői Iroda: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. hává a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Egyes számok kaphatók: Weldinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér), Böhm Manó (fő-utcza) papír- és könyvkereskedéseik'''’ Szénkénegezzünk! Erősen a nyakunkon van a szénkénegezés ideje. A pécsi szőlészeti vándortanító hirdeti is már a tanfolyamát, melyen a szénkénegezés helyes módját mutatja be a még azzal ismeretlen szőlősgazdáknak. Jó dolgot vélünk tehát cselekedni, (legalább 18 jobbat, mintha a fiumei horvátok otrombaságaival háborgatnék olvasóink hazafias érzületét) ha szemelvényeket közlünk Sillay József pécsi jónevű borkereskedőnek és tapasztalt szőlőtermelőnek régebben tartott azon előadása nyomán írt jegyzetekből, melyen Sillay a tanulmányútáról számolt be annak idején. Becses dolgok ezek, mert ha egyebet nem, azt kell hogy elérjék, hogy az eddig hitetlen szőlősgazda-csoport, mely a szakemberek szájából nem hitte az igét — szédelgőknek, a maguk zsebjére dolgozóknak tartván őket — egy szintén szőlősgazda társuk bizonyításai után igaz hivővé válik s meg fogja tenni azt, a mit a , saját jóvoltáért megtennie kell. Sillay főleg a szénkénegezés hive. ^Matta is szénkéneg^el gyérij/s nagy kifejedésü, jó hazai fajokkal beültetett szőlője nagy részét sikerült is szépen megóvnia a teljes pusztulástól, míg a két közvetlen szomszéd szőlő (az Antal- és Fáber-féle szőlők), ahol nem gyérítettek, tönkre ment. Az övé úgy áll e két kiaszott terület közé ékelve, mint egy darab oázis a Sahara sivatagon. Sillay a különféle szőlős vidékeken jártában szerzett tapasztalatait nem rejtette véka alá, hanem a nyilvánosság elé vitte. De hát a megbocsáthatatlan közöny miatt azt az előadást is alig hallgatta húsz ember. Most mi, tekintettel a veszély nagy mértékére s a védelemnek épp most alkalmas idejére, újból felelevenítünk egyet s mást Sillay jegyzeteiből, melyeket készséggel engedett át nekünk.* Három éve annak, hogy a phylloxera láthatólag pusztít a pécsi szőlőkben — és mégis sokan vannak, akik nem fogják föl a vész nagyságát, a még jó karban levő szőlőkben nem alkalmazzák a szénkénegezést. Igaz, hogy ezzel sokan tévedésben vannak, mert három év előtt megtörtént az a hiba, hogy a fölfedezett phylloxerás foltokat kezdetben végképen ki akarták irtani, ami pedig a tapasztaltak szerint nem lehetséges. Sokan tehát megrémültek a phylloxera kiölésének ettől a módjától, mely a tökét is végkép kiölte. A szénkénegnek csekély adagban való befecskendése, amit gyérítésnek nevezünk, ez a helyes mód a védekezésre, s erre már számos utasítás forog közkézen. Az idei erős tél és rendkívüli havazás sokakban azt a jó reménységet táplálta, hogy az kiölte a phylloxerát. A kiábrándulás nagyon közeleg és rémesen fogja meglepni a szőlőtulajdonosok közül azokat, kik az előbbi szép reménynyel kecsegtették magukat. Most a nyár folytán látható már a kopárság terjedése, s azértélénken ajánlom az általán tavaly nyilvános helyen előadott védekezési eljárás, a gyernesi, vagyis a szénkénegnek kis mesékben való alkalmazását. Ha jót akaró tanácsomat felfogadnák, az átmenet tűrhető s a nagy veszély elkerülhető lenne, — ámbár nagyon is ismerem az általános tévtanok, helytelen okoskodások hatását az együgyűek és könnyen hivők seregére, mely rendszerint a legolcsóbb tanácsot fogadja el legszívesebben. Minden embernek még a szőlészet terén is meg van a maga politikája, különösen a rövidlátóknak, kik nem veszik észre vagy nem akarják észrevenni a veszélyt, mely pedig még a közbiztonságot is fenyegeti, akkor tudni illik, mikor a munkásoknak nem leszünk képesek munkát adni. Ha egy erőteljes munkás egy nap éhezik, ezerféle gondolat támad agyában, hogy éhségét miképen elégítse ki. Éhenhalásra nem határozza el magát. A farkas is a tapasztalat szerint akkor támadja meg az embert, mikor már nem bír az éhségével. Vigyázzunk, gondoljunk a bekövetkezhető veszélyre! Azért figyelmeztetem a város atyáit és minden művelt embert, hogy teljes erejével támogassa a fölismert helyes irányt a védekezésben.* A ,,Pécsi Figyelő-tárczája. Valéri nász. f Dráma 4 fölvonásban. írták: Ganguofer Lajos és Brociner Marco. Fordította: fe Kürthy Emil. A német drámairodalom ezen kiváló új terméke, mely rendkívül érdekes tárgyánál fogva a hazai és nem hazai románok közt nem csekély izgatottságra adott okot, pénteken kerül színre színkörünkben. Brociner Marco, az Oláhországból kiutasított író, a német Ganghofer Lajossal szövetkezve írta meg művét. A tárgy a román társadalmi életből van merítve oly kiváló szerencsével, a minővel csak elvétve találkozunk színdarabok sujetjénél. Egy darab élet ez a mai román világból. Az első fölvonás Fortunát Demeter (Sárdi) s tönkre jutott banesti bojár elegáns pipázó szo■ bájában folyik le, hol csakhamar megtudjuk Grünspecht bankár (Végh) szemtelen föllépéséből, hogy neki a házigazda 300 ezer arany frankjával tartozik már hat év óta s ennek biztosítására az összes ingó és ingatlan vagyont lefoglaltatta, most fölhívja a fizetésre. A bojár halasztást kér addig, mig fia J o n e 1 (Pethes), ki az ügyvédi pályát elvégezte, előkelő társadalmi helyzeténél és tehetségénél fogva választhat a leggazdagabb bojár lányok közül és egyszersmind némi czélzással szól a szép Bogdán Piáról (Angyal Ilka), kinek anyai vagyona kerek egy millió. Ez a millió van hivatva rendbe hozni az anyagi kérdéseket. Jones csak most érkezett haza Németországból, hol tiz évig tanult s atyja nyugtalanságából finom érzékével rögtön megsejti a katasztrófát, melynek hullámai már erősen csapkodnak a család feje fölött. Bizonyosat szeretne tudni, de a vén Fortunát egyik vendégükét Cs u ku (Szilágyi) kéri föl a való közlésére. Ez a Csuku, ki mellesleg szólva púpos, rendkívül szarkasztikus ember. Maró gúnynyal beszél a román népről, mi az idealista Jonelt annak védelmére ösztönzi. A beszélgetés folyamán Csuka tudatja vele, hogy a valéri bojár holnap tartja nászát a czigány hegedűs Barbu (Dezséri) leányával, a szép Szandával. (Szilágyiné.) Ez alkalomból Jones elmondja, hogy gyermekkorában egyszer a valéui temetőben egy sereg czigánygyerekkel találkozott, köztük volt Szanda is. Az egyik czigányfiú egy madárfészket fosztott ki. Ostorával akarta megfenyíteni. De a gyerekek elmenekültek. Csak Szanda maradt ott s haragjában egy ökölnyi nagyságú kavicscsal fejbe ütötte. Lerogyott. A vér elborította szemeit. Midőn eszméletét visszanyerte, a pápa szobájában feküdt. Ekkor az ajtó lassan kinyilt és a hasadékon egy fekete fürtös fej kandikált be. Szanda állott előtte égő szemeit rászegezve. Ajkai remegtek és könyek peregtek igezán végig. HirA francziáknál szerzett tapasztalatok után azon gyanú merült föl, hogy azért igyekeztek úgy tüntetni föl a dolgot, hogy csak amerikai vesszővel lehet boldogulni, mert ők amerikai vesszővel kereskednek. Én se szénkéneggel, se amerikai vesszővel nem kereskedem, hát kimondhatom bátran, hogy az amerikai vesszőkkel való boldogulást nem látom olyan rózsaszínben, mint azok, kik a közönséget ezzel boldogítani vélik. Eleimén azonban a szénkénegezéssel is — bevallom — úgy voltam, hogy akkor hittem benne föltétlenül, mikor az eredményt szembesítették nekem. Ez megtörtént velem Budán, Szilágyi egyetemi könyvtári igazgató szőlejében, hol a védekezés eredménye annyira megnyugtatott, hogy bár drágán szerezném meg a tapasztalatot, , másféls az áldozatot luzsevesnek találtam atapasztalat gazdag volsával Szembeni ! Szilágyi a budai németajkú,ívasfejű vinczellért Staub tanárhoz küldte, hogy az igyekezzék a hitetlent meggyőzni a phylloxera veszedelmes voltáról. A sváb egy ajándékba kapott nagyitó üveggel tért vissza még úgy 5 év előtt s azóta sikerrel szénkénegez annyira, hogy magam is az ő rendszerét követem: a szánkéneget kevés adagokban több lyukba osztva befecskendem. A szénkénegezés oly egyszerű, hogy nemcsak a budai vinczellér adhatja meg a kellő útbaigazítást, hanem az én vinczellérem is. Vázélén nyaka köré fonódtak karjai és ajkán egy forró csók égett... fölriadt, de Szanda már kisurrant. S megjegyzi, hogy gyermekségének egy emléke sem áll oly élénken, oly fényesen szemei előtt, mint ez a temetői jelenet. Csuku, halálosan szerelmes lévén Szandába, Jones rokonszenves visszaemlékezésére bizonyos rosszul palástolt féltékenységgel kérdi: vájjon szivében nem nőtt-e a gyermek emléke, mint Szanda maga? Mert csodákat fog látni ezen a leányon. Notara (Somogyi) a valéri öreg bojárnak, a tapasztalt nőismerőnek, már a szép gyermek föltűnt s Szandát bojárleány módjára neveltette és most, hogy gyönyörülővé fejlődött, letépi az érett szép gyümölcsöt. És az hozzá megy, mert okos és praktikus leány létére föl tudja használni az életet. E párbeszéd alatt Paraszkicza (Bodroginé) levelet hoz Notarától Csukának, melyben tanácsot és segítséget kér tőle. Falvának parasztjaiba, kikkel évek óta perben állt, belebújt az ördög. Komoly zavargásoktól fél. Csuku eltávolozik a kellő intézkedések megtétele végett, mialatt Szanda megjelenik a színen, hogy Fortunáinak köszönetét fejezze ki a pompás ajándékokért. Első pillanata Jonelre esik, megáll, merően ránéz, lassan feléje emeli kezét, aztán homlokán végig simít és meginog, mintha ájulás érné. Jones ijedten segélyére siet. Szanda lassan magához tér, s miután ama bizonyos temetői jelenet óta folytonosan szerelmes Jonesbe, ki akarja puhatolni érzelmeit, de e helyett elárulja önma-