Pécsi Figyelő, 1891. október-december (19. évfolyam, 79-103. szám)
1891-10-03 / 79. szám
TIX • évfolyam. Pécs, 1891. október 3 án. 79-ik szám. JEgés* évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 8 » — » Hegyedévre . . 1 » 60 » Egy hóra . . . — » 60 * Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal:PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle Ináz) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői Irodai PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. is, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Egyes számok kaphatók: Weldinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér). Böhm Manó (fő-utcza) papír- és könyvkereskedéseibe?! Felhívás előfizetésre. Ezen évfolyam utolsó negyede, küszöbén tisztelettel kérjük mindazon előfizetőinket, kiknek előfizetése a múlt hó végével lejár, miszerint azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, hogy így a lap küldésében zavar ne támadjon. Iparkodni fogunk, hogy lapunk a hosszú téli estékre kellemes szórakozást nyújtson s azért gondoskodtunk mulattató tárczákról és érdekes elbeszélésekről. Újdonságrovatunkban a napi eseményeket lehető kimerítő részletességgel és jól értesültséggel hozzuk. Egyáltalán oda törekszünk, hogy lapunk közkedveltségét minél inkább fokozzuk. Ismételve kérjük tehát a n. é.közönséget, hogy ezen törekvésünkben tömeges előfizetéssel és a hátralékok beküldésével támogasson. Előfizetési dijunk marad az eddigi negyedévre . . . frt 50 kr. egy hóra .... 50 kr. Hazafias tisztelettel A „Pécsi Figyelő* („Pécsi Hirlap“) kiadóhivatala. A tizenhárom. Negyvenkét év gördült a semmiségbe — sok jót, de több roszat hordván vészterhes ölén — a mióta a gyászos emlékű aradi Golgothát ez a nemzet hőn szivébe zárta, a mióta a hóhér munkáját gyászkeretbe foglalva iktatá be a történetíró Magyarország küzdelmeinek évkönyvébe. Csaknem egy félszázad vonult el öszszes viharaival e hon láthatára fölött, pusztított, rombolt démoni erővel, sőt nem ritkán orkánszerűleg ragadta meg alkotmányosságunk életerős fáját, mintha az irigység szelleme buzdította volna szörnyű munkájában. A vihart átszenvedte már e nemzet, örökeinek egyikéül hagyván nekünk a múlt idők emlékeit. Ez emlékek között a keserűség bánatával gondolunk egy oly napra, amely az aradi bitófát nemzeti ereklyévé tette, meghatva emlékezünk egy oly lesújtó pillanatra, a melytől még Hunnia dicsőségtől ragyogó napja is elhomályosodott. A borzalmas aktus bevégeztetett és midőn ez a roskadozó nemzet tanúja volt a vértanuk lelki küzdelmeinek, midőn a bosszút lihegő aradi hóhér oda vágta, hogyy elvégeztem kötelességemet*, akkor egy bánatos nemzet jajszavára összeborzadtak még azok is, akik Haynau szellemében a magyar nemzet megaláztatásának szerepvivői voltak. Aconsummatum este morata zúgott végig a Kárpátoktól az Adriág a magyar nép ajkáról, mely lelánczolt Prometheusként nézte miként nyúl kegyelettel dédelgetett örökéhez egy szentségtelen kéz, miként forgácsol szét ezredéves alkotmányt diktátori hatalommal azon férfiú, aki rémuralmának zárkövét az aradi Golgothán rakta le és kegyeletet nem ismerő munkájának igazolványát az aradi vértanuk nevével pecsételte meg. 11.] A zsarnokság nagymestere ma bizonyára önkezével szeretné kitépni történelmünknek azt a lapját, melyre az ő regimje van sötét betűkkel följegyezve, hogy feledtesse az utókorral az ő teljhatalmának dicstelen korszakát. Ámde a történelem az igazság tudománya, amely egyenes ítéletével s szellemi önállóságával sújt és fölemel egyaránt, sújtja a zsarnokságot és fölemeli annak áldozatait ; letiporja az igazságtalanság szellemét, hogy tündököljön az igazság diadalának fénye; kárhoztatja a jogtalanság korszakát, hogy az elnyomottaknak megadja, azt az elégtételt, melyet csak az itteni igazságszolgáltatáshoz, ez a legközelebb álló földi igazságszolgáltatás , a történelem adhat meg. Az aradi vértanuk történelmi lapjához csak részben tapadt vér, a többien bitóhalált szenvedtek az elnyomott honért. A történelem elégtételt, a hálatelt nemzet emléket adott nekik, oly dicső emléket a mely fennen hirdeti a vértanú halált szenvedettek lelki nagyságát és kegyeletre indítja az elmélkedő utókort azon hősök iránt, akik a bitófát szebbnek találták a gyáva megadásnál. Minő ellentét 1848. márczius 15. és 1849. október 6. között! Amaz az öröm napja, a melynél a szabadság diadalittas alakja lelkesít; emez szomorú emlékezetű gyásznap, a melynél a kábultság közönye gj^jä^iiia^riiiiTnniiifii -iBliliiri.iiK-.ni iininm mmärnrn^mmmmammammmmmuaf A „Pécsi Figyelő“ tárczója. Salzkammerguti képek és a bajor Königsee. IV. Wolfgangsee, Mondsee. Ausseeből Iseidbe visszatérve, innen kora reggel indultam Wolfgang tó felé, a helyi vasúton. Az Ischl folyó partján regényes, tágas, szép zöld erdőkkel borított hegyek közt tova húzódó völgyben haladunk. A czélszerü nyitott kocsikban kellemes az utazás. Pfand, Wacht, Aigen állomásokat egy perezre éritve, Woglhubnál vagyunk, melyen túl a völgy tágulni kezd, a hatalmas hegyek széthúzódnak s egy nagy, bérezekkel köritett köralakú völgy tárul föl, s pár percz múlva előttünk terül a gyönyörű Wolfgang tó, melynek partján Strobl* állomásnál kiszállunk. A Wolfgang tó 1348 hektár területű, hossza 11 kilométer, legnagyobb szélessége 2 kilométer , legnagyobb mélysége 113 méter; színe rendesen szürkészöld. Közepe táján a Gschwandt félsziget nyúlik be, miáltal ott a tó csak keskeny szorost alkot, s így az egész tó két részre oszlik. A tó viharos, háborgó, mert a nyugati széljárásoknak nagyon ki van téve,épen ezért sok szerencsétlenség történik rajta; vize télen befagy. Minden oldalról hatalmas hegyek körítik, melyeknek oldalai zöld erdővel boritvák, mig ezek fölött kék szürke béretek emelkednek, melyek a távolban kékes lilaszinbe játszanak. A baloldali hegyek lejtősek, elől dombosak, s lassan kint emelkednek a végtelen magasba föl, mig jobbról a sziklabérczek egyenesen a tóba nyúlnak be, s fölöttük komor felhők borongnak. Ezúttal csak a tó első része látszik, mely koraiakban terül. — Az előtérben jobbra Szt.Wolfgang helység festői házcsoportja hatalmas ódon tornyával, szemben pedig a tóból kiemelkedőleg, mintegy annak végpontján egy görög romforma látszik, mintha valamely régi mythologiai templomból fönmaradt hatalmas dáriai oszlop volna, míg hajónk közeledtével kiveszszük, hogy az világító torony, mely a tó két külön részét összekötő vizszoros szájában vagy torkolatában épült. Szt.-Wolfgang helységnél kikötünk. Szt.Wolfgang csinos városka, régi eredetű, a hasonnevű szent püspök alapita 980-ban. Ritka szép ó góth stylü temploma van, 11 oltárral, melyek közt a 4 mét. magas és 3 mét. széles szárnyoltár, gyönyörű faragványaival, remek szobraival, szép festményével, valódi remekmű és igen hires ; Pacher és Wohlgemut művei. — A templom előtt a pompás mivű ugró kút, „1515 Maister Lienhardt zu Passau Statsprunmaister“ bevéséssel. Nagyszerű a gróf Falkenhayn tulajdonát képező várkastély, igen szép kerttel. — A helységnek számos vendéglője van, mert nemcsak mint tófürdő és klimatikus hely, hanem mint touristapont is keresett. Innen számtalan kirándulás kínálkozik, többek közt a fölötte elterülő híres Schafberg tetejére is, Ausztria erigijére, honnan a legnagyobbszerű hegyi panoráma látható. Midőn innen elindultunk, nagy fekete-sárga zászlót húztak az árboczra, s kérdezősködésünkre megtudtuk, hogy Putton báró linzi helytartó ő exczellencziája szállott a hajóra. A világító torony mellett a vízszorosba behatolva, hol a szép Zinkenbach folyik a tóba, nem sokára átérünk a tó másik részébe s igéző látványban gyönyörködünk. A tó eme nyugoti része hosszú O alakban nyúlik előre; jobbról a Schafberg kolosszális tömegei, melyeknek aljában a tóra és tóba nyúlva a Falkensteinwand meredek sziklaképződményei ereszkednek be a fénylő vízbe, s túl odább az Eibenberg kopár szirtorma kéklik ; balról lejtős, erdős hegyek, melyeken túl az Illinger, Königsberg, Hohe Zinken, Gruber Horn, Grob Riedel s előrébb a Loiberbachs-Höhe sat. magas kéklő csúcsai törnek ég felé; az előtérben a tó végén a regényes fekvésű szt. Gilgen helység fehér házaival, a sötét erdős hegy tövében, és túl rajta a Drachenstein hegység erdővel borított, remek alkotású szirtjei, melyek közül mint czukorsüveg emelkedik föl a Holkar kékes *) Strobl a Wolfgang tó keleti végénél fekvő, ma már igen látogatott kis helység, tófürdő és kiránduló hely, szép papírgyárral.