Pécsi Figyelő, 1891. október-december (19. évfolyam, 79-103. szám)

1891-10-03 / 79. szám

TIX • évfolyam. Pécs, 1891. október 3 án. 79-ik szám. JEgés* évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 8 » — » Hegyedévre . . 1 » 60 » Egy hóra . . . — » 60 * Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal:­­PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle Ináz) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői Irodai PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. is, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény inté­zendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereske­désben. Egyes számok kaphatók: Weldinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér). Böhm Manó (fő-utcza) papír- és könyvkereskedéseibe?! Felhívás előfizetésre. Ezen évfolyam utolsó negyede, kü­szöbén tisztelettel kérjük mindazon előfize­tőinket, kiknek előfizetése a múlt hó végé­vel lejár, miszerint azt minél előbb meg­újítani szíveskedjenek, hogy így a lap kül­désében zavar ne támadjon. Iparkodni fogunk, hogy lapunk a hosszú téli estékre kellemes szórakozást nyújtson s azért gondoskodtunk mulattató tárczák­­ról és érdekes elbeszélésekről. Újdonság­­rovatunkban a napi eseményeket lehető kimerítő részletességgel és jól értesültség­­gel hozzuk. Egyáltalán oda törekszünk, hogy la­punk közkedveltségét minél inkább fokozzuk. Ismételve kérjük tehát a n. é.­közön­séget, hogy ezen törekvésünkben tömeges előfizetéssel és a hátralékok beküldésével támogasson. Előfizetési dijunk marad az eddigi negyed­évre . . . frt 50 kr. egy hóra .... 50 kr. Hazafias tisztelettel A „Pécsi Figyelő* („Pécsi Hirlap“) kiadóhivatala. A tizenhárom. Negyvenkét év gördült a semmiségbe — sok jót, de több roszat hordván vész­terhes ölén — a mióta a gyászos emlékű aradi Golgothát ez a nemzet hőn szivébe zárta, a mióta a hóhér munkáját gyász­keretbe foglalva iktatá be a történetíró Magyarország küzdelmeinek évkönyvébe. Csaknem egy félszázad vonult el ösz­­szes viharaival e hon láthatára fölött, pusz­­tított, rombolt démoni erővel, sőt nem rit­kán orkánszerűleg ragadta meg alkotmá­nyosságunk életerős fáját, mintha az irigy­ség szelleme buzdította volna szörnyű mun­kájában. A vihart átszenvedte már e nemzet, örökeinek egyikéül hagyván nekünk a múlt idők emlékeit. Ez emlékek között a kese­rűség bánatával gondolunk egy oly napra, a­mely az aradi bitófát nemzeti ereklyévé tette, meghatva emlékezünk egy oly le­sújtó pillanatra, a melytől még Hunnia dicsőségtől ragyogó napja is elhomályo­sodott. A borzalmas aktus bevégeztetett és midőn ez a roskadozó nemzet tanúja volt a v­értanuk lelki küzdelmeinek, midőn a bosszút lihegő aradi hóhér oda vágta, hogy­­y elvégeztem kötelességemet*, ak­kor egy bánatos nemzet jajszavára össze­borzadtak még azok is, a­kik Haynau szellemében a magyar nemzet megalázta­tásának szerepvivői voltak. A­­consummatum este morata zúgott végig a Kárpátoktól az Adriág a magyar nép ajkáról, mely lelánczolt Prometheus­­ként nézte miként nyúl kegyelettel dédelgetett örökéhez egy szentségtelen kéz, miként forgácsol szét ezredéves alkotmányt dik­­tátori hatalommal azon férfiú, a­ki rém­uralmának zárkövét az aradi Golgothán rakta le és kegyeletet nem ismerő mun­kájának igazolványát az aradi vértanuk nevével pecsételte meg. 11.] A zsarnokság nagymestere ma bizo­nyára önkezével szeretné kitépni történel­münknek azt a lapját, melyre az ő re­­gimje van sötét betűkkel följegyezve, hogy feledtesse az utókorral az ő teljhatalmának dicstelen korszakát. Ámde a történelem az igazság tudo­mánya, a­mely egyenes ítéletével s szel­lemi önállóságával sújt és fölemel egyaránt, sújtja a zsarnokságot és fölemeli annak áldozatait ; letiporja az igazságtalanság szellemét, hogy tündököljön az igazság diadalának fénye; kárhoztatja a jogtalan­ság korszakát, hogy az elnyomottaknak megadja, azt az elégtételt, melyet csak az itteni igazságszolgáltatáshoz, ez a leg­közelebb álló földi igazságszolgáltatás , a történelem adhat meg. Az aradi vértanuk történelmi lapjához csak részben tapadt vér, a többien bitó­halált szenvedtek az elnyomott honért. A történelem elégtételt, a hálatelt nemzet em­léket adott nekik, oly dicső emléket a mely fennen hirdeti a vértanú halált szenvedet­tek lelki nagyságát és kegyeletre indítja az elmélkedő utókort azon hősök iránt, a­kik a bitófát szebbnek találták a gyáva megadásnál. Minő ellentét 1848. márczius 15. és 1849. október 6. között! Amaz az öröm napja, a melynél a szabadság diadalittas alakja lelkesít; emez szomorú emlékezetű gyásznap, a melynél a kábultság közönye gj^jä^iiia^riiiiTnniiifii -iBliliiri.iiK-.ni iininm mmärnrn^mmmmammammmmmuaf A „Pécsi Figyelő“ tárczója. Salzkammerguti képek és a bajor Königsee. IV. Wolfgangsee, Mondsee. Ausseeből Iseidbe visszatérve, innen kora reggel indultam Wolfgang tó felé, a helyi vas­úton. Az Ischl folyó partján regényes, tágas, szép zöld erdőkkel borított hegyek közt tova húzódó völgyben haladunk. A czélszerü nyitott kocsik­ban kellemes az utazás. Pfand, Wacht, Aigen állomásokat egy perezre éritve, Woglhubnál vagyunk, melyen túl a völgy tágulni kezd, a hatalmas hegyek széthúzódnak s egy nagy, bér­­ezekkel köritett köralakú völgy tárul föl, s pár percz múlva előttünk terül a gyönyörű Wolfgang tó, melynek partján Strobl*­ állomásnál kiszál­lunk. A Wolfgang tó 1348 hektár területű, hossza 11 kilométer, legnagyobb szélessége 2 kilométer , legnagyobb mélysége 113 méter; színe rende­sen szürkés­zöld. Közepe táján a Gschwandt félsziget nyúlik be, mi­által ott a tó csak kes­keny szorost alkot, s így az egész tó két részre oszlik. A tó viharos, háborgó, mert a nyugati széljárásoknak nagyon ki van téve,­­­épen ezért sok szerencsétlenség történik rajta; vize télen befagy. Minden oldalról hatalmas hegyek körí­tik, melyeknek oldalai zöld erdővel boritvák, mig ezek fölött kék szürke béretek emelkednek, me­lyek a távolban kékes lilaszinbe játszanak. A baloldali hegyek lejtősek, elől dombosak, s las­­san kint emelkednek a végtelen magasba föl,­­ mig jobbról a sziklabérczek egyenesen a tóba nyúlnak be, s fölöttük komor felhők borongnak. Ezúttal csak a tó első része látszik, mely kor­aiakban terül. — Az előtérben jobbra Szt.­­Wolfgang helység festői házcsoportja hatalmas ódon tornyával, szemben pedig a tóból kiemel­­kedőleg, mintegy annak végpontján egy görög rom­forma látszik, mintha valamely régi mytho­logiai templomból fönmaradt hatalmas dáriai oszlop volna, míg hajónk közeledtével kiveszszük, hogy az világító torony, mely a tó két külön részét összekötő vizszoros szájában vagy torko­latában épült. Szt.-Wolfgang helységnél kikötünk. Szt.­­Wolfgang csinos városka, régi eredetű, a hason­nevű szent püspök alapita 980-ban. Ritka szép ó góth stylü temploma van, 11 oltárral, melyek közt a 4 mét. magas és 3 mét. széles szárny­oltár, gyönyörű faragványaival, remek szobraival, szép festményével, valódi remekmű és igen hires ; Pacher és Wohlgemut művei. — A templom előtt­­ a pompás mivű ugró­ kút, „1515 Maister Lien­hardt zu Passau Statsprunmaister“ bevéséssel. Nagyszerű a gróf Falkenhayn tulajdonát képező várkastély, igen szép kerttel. — A helységnek számos vendéglője van, mert nemcsak mint tó­­fürdő és klimatikus hely, hanem mint tourista­­pont is keresett. Innen számtalan kirándulás kí­nálkozik, többek közt a fölötte elterülő híres Schafberg tetejére is, Ausztria e­rigijére, honnan a legnagyobbszerű hegyi panoráma látható. Mi­dőn innen elindultunk, nagy fekete-sárga zászlót húztak az árboczra, s kérdezősködésünkre meg­tudtuk, hogy Putton báró linzi helytartó ő ex­­czellencziája szállott a hajóra. A világító torony mellett a vízszorosba be­hatolva, hol a szép Zinkenbach folyik a tóba, nem sokára átérünk a tó másik részébe s igéző látványban gyönyörködünk. A tó eme nyugoti része hosszú O alakban nyúlik előre; jobbról a Schafberg kolosszális tömegei, melyeknek aljában a tóra és tóba nyúlva a Falkensteinwand meredek sziklakép­­ződményei ereszkednek be a fénylő vízbe, s túl odább az Eibenberg kopár szirtorma kéklik ; balról lejtős, erdős hegyek, melyeken túl az Illinger, Königsberg, Hohe Zinken, Gruber Horn, Grob Riedel s előrébb a Loiberbachs-Höhe sat. magas kéklő csúcsai törnek ég felé; az előtérben a tó végén a regényes fekvésű szt. Gilgen hely­ség fehér házaival, a sötét erdős hegy tövében, é­s túl rajta a Drachenstein hegység erdővel borított, remek alkotású szirtjei, melyek közül mint czukorsüveg emelkedik föl a Holkar kékes *) Strobl a Wolfgang tó keleti végénél fekvő, ma már igen látogatott kis helység, tó­fürdő és kiránduló hely, szép papírgyárral.

Next