Pécsi Figyelő, 1893. április-június (21. évfolyam, 26-51. szám)
1893-04-01 / 26. szám
XXI. évfolyam. Pécs, 1893. április 1-én, 26-ik szám. Előfizetési Árak: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre .... 3 » — » Negyedévre . . 1 » 50 » Egy hóra . . . — » 50 » Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Egyes számok kaphatók: Weidinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Koszi János (fő-tér), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér), Böhm Manó (fő-utcza) papír-és könyvkereskedéseiben. A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Húsvéti vers. Hogy általszenvedé a Golgothát, A Messiás, mondják feltámadott . . . Emléke minden szivet hasson át, És üljük meg mind, mind e nagy napot! Megülöm én is . . . Elhagyott szobámnak Lomhán bámulom mind a négy falát, S a szivemet valami néma bánat, Bús, egyhangú csüggedtség járja át. De más volt hajdanán, de más ez ünnep, Szeretettel, boldogsággal tele! S elhagyva családunk, szeretteinket. Elhagytak mind a kedv s öröm vele. Akkor kedves testvérarczok fogadtak Boldog husvétnak vidám reggelén. Most messze járok, ők is messze vannak Emlékük int csak távolból felém. Együtt lehetnek most is.. .szinte látom A szöszke Margit csillogó szemét, Komoly Dezső, s az én kis Gyöngyvirágom ... Rólam folyik tán köztük a beszéd. Én rólam, ugy-e ? Én is, messze, távol A jó apától, kedves, jó anyától, Haza, haza röpítem telkemet, Hogy együtt ünnepeljen veletek . Csak egy rövidke perezre, hogy ne fájjon Még akkor is egyhangú, csúf magányom, S a megváltásnak ünnepén feledjek Minden nyűgöt, minden bajt és keservet. Buday László: Az én falam. Úgy történt kérem, hogy kiütött Kercseligeten is a ribillió. Szinte szégyenlem elmondani, olyan furcsán esett meg az egész, de ha már elmeséltem a falunknak egész históriáját, ezt se hagyom el. Az egész falu mérges rám úgy is, amiért minden viselt dolgainkat elpletykáztam; ha most ezt a ribilliót még elmesélem, nem lehet nagyobb a haragjuk. Akkor történt az egész, mikor hire jött, hogy a finánezok új pénzt akarnak behozni, ami csak fele annyit érne, mint a mostani forint. Hiszen ez kész rablás, nyilvánvaló tolvajlás! így mindnyájan koldusbotra jutunk ! Csakugyan nem lehetett engedni, hogy a finánézok ennyire sanyargassanak bennünket. Mi közönséges halandók ugyan beértük volna annyival, hogy tisztességesen kikáromkodjuk és becsületesen leigyuk magunkat, hanem az öreg Kemény bácsi (az, aki harangozó volt a Löffler előtt) nem hagyta ennyiben a dolgot. Fölállt egy hordó tetejére és onnan kiáltotta ki, hogy nem szabad hallgatagon tűrni ezt a merényletet. Igazán szépen beszélt az öreg. Elmondta, hogy ő Pesten volt 48-ban, mikor ott is kitört a revolúczió. Márcziusban történt az is, egy nagy csomó ember kiment a piaczra, ott aztán két jogászaz egyiknek a nevére is emlékszik: Petőfinek hittük) elkezdett beszélni, hogy ne hagyjuk magunkat, üssük a németet. Akkor ugyan nem új pénzről volt szó, hanem arról, hogy mindenkinek szabad legyen préselni, de ez nem változtat semmit a dolgon. Csináljuk meg mi is a ribilliót, ami 48-ban sikerült, beüthet az most is. Adta finánczal, a mi nyakunkra ugyan nem hoztok új pénzt! És úgy történt, ahogy az öreg indítványozta. A pálinkát elfelejtettük kifizetni (a Salamon még most is vakarja a fejét miatta), aztán rohantunk a piaczra. Épen úgy, mint 48 ban. Kemény bácsi dirigált. Ázsiai állapotok. Van nekünk buzgóságában határt nem ismerő, lelkiismeretes városi főorvosunk, aki minden tevékenységét arra fordítja, hogy ezt a várost valahára ismét egészséges lakóterületté alakítsa át. Egyik előterjesztését a másik után teszi; az illető hatósági közegek, amennyire lehet, eleget is tesznek kívánalmainak, a kerületi orvosok hasonló szorgalommal dolgoznak a főorvos kezére, a nagy munka azonban csak lassan halad előre, hatása majd csak később lesz szembetűnő, mert évtizedes, évszázados hibákat egy év alatt helyre hozni lehetetlen, s Herkulesnek is sok idejébe került, míg Augias istállóját ki tudta tisztítani. Feleletnek ennyi is elég volna a mi derék főorvosunk ama provokáló levelére, melyet minapi számunkban közöltünk is; mert ebben meg van mondva az, hogy az a pár szavunk, melylyel városunk közegészségügyénekázsiai állapotára czéloztunk, korántsem volt az e kifejezés miatt érzékenykedő főorvos úr nevére czímezve. Ezzel a kifejezéssel mi csak konstatáltuk, ama leírt inczidensből kifolyólag, hogy nálunk még ilyesmi is megtörténhetik, azaz, hogy ilyesmi is csak nálunk eshetik meg. Megelégedhetnénk tehát ennyinek a kijelentésével, s ezt megtehettük volna mindjárt a főorvos úr levelének közlésekor, hanem mi a főorvos úr levelét fölhasználjuk oknak és alkalomnak azok elmondására, amiket különben is már elmondandók voltunk. Hogy nálunk közegészség dolgában csehül állunk, azt a város főorvosa is aláírja akkor, amikor nap nap után tesz újabb és újabb inczidensekből kifolyólag újabb és újabb előterjesztéseket. Még mint kerületi orvos is folyton hiányok pótlásán dolgozott s mostani hivatalába lépése óta nem szűnt meg kutatni (de találni sem) még eddig föl nem derített hibákat, melyeknek megszüntetésével közegészségi állapotunkat javítani igyekszik. Hanem hát sok mindenen áll a vásár s nem csak a jóakaraton. S azért az ő megfeszített munkássága mellett is, az ő hibáján kívül, bizonyos dolgokban, melyek tényezői a közegészségnek, szégyenletes állapotok uralkodnak a városban. A fától nem látja a benn levő az erdőt; aki piszokban született s nevelkedett föl, annak nincs érzéke a tisztaság iránt, így van a mi közönségünk, helyesebb kifejezéssel élvén: a mi népünk a köztisztasággal, mint a közegészség egyik legfőbb faktorával. Bizony, hogy ebben a városban mindeddig nem tudunk tisztaságot fölmutatni; hogy a várost majd fölveti a piszok ; hogy ennélfogva itt jó melegágya van mindennemű ragadós betegségnek , azt a hatóság elnéző közönyösségén kívül főleg a köznép tisztátalansága okozza s az a születés által örökölt kitartó ellenszenv, melylyel minden köztisztasági rendelet ellen viseltetik, melyeknek megtartására gyakran még büntetés se bírja rá, melyeket mindenféle módon kijátszani egyik fő napi gondja. De e gyökeres hiba mellett nagy mulasztást követett el a hatóság, hogy a köznép ez eredendő bűnét — ha kell, hát vassal is — ki nem irtotta. Nálunk, ahol a külvárosok kevésbbé művelt tömege valósággal vad szenvedélylyel tör minden ellen, ami a művelődést s ennek egyik mérőjét, a köztisztaságot és a közegészségre irányuló törekvést czélozza, — itt csak a kegyetlenségig fokozott folytonos büntetéssel lehet ma már megtörni a butaság erőszakoskodását, holott kezdetben csupán erélyes szoktatással is el lehetett volna érni ugyanezt. Mulasztást követett el a hatóság abban is, hogy csak nagy megpróbáltatások idején gondolt egynéhány összekapkodott közegészségügyi intézkedésre s nem volt egységes terve, melylyel egy folyton fejlődő, nagyobbodó városnak tisztaságát, egészségét biztosítani tudta volna. Mulasztást követ el a hatóság ma is, hogy nemcsak újabb szabályrendeleteket nem hoz legalább is kocsiszám (mert ennyiféle ügyben volna szükség jó szabályrendeletekre), hanem a már szintén kocsiszám hozott szabályrendeleteknek és határozatoknak nem szerez vagy nem tud érvényt szerezni. Ami intézkedés történik is, az is csak felében-harmadában történik a helyes intenczió szerint. Ahova csak a szemünk vetődik, ott már valami megbotránykoztatón akad meg. Mindenekelőtt nagy baja e városnak, hogy — bár hegyen épült — mintha csak futóhomokra építették volna. Kövezett utczánk már alig van, a homokos utczákon a piszok a porral keveredik, ahonnan kitisztítani nem lehet, hacsak folytonos lekaparással az utat két hét alatt ki nem akarjuk vájni. Ezek az utczák piszkot és