Pécsi Figyelő, 1895. július-szeptember (23. évfolyam, 148-223. szám)

1895-07-02 / 148. szám

XIII évfolyam. Pécs, 1895. kedd, julius hó 2. 148-ik szám. Előfizetési évek: évre . . 10 frt — kr. re . . . . 5 » — »m HUH hóra . . . — » 85 Egyes szám ára 4 kr. Kiadóhivatal: ECSETT, Mária­ utcza 1. sz. a kir. ítélőtábla épületével szemben. ■jóvá az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fölszó­­lalások intézendők. PÉCSI FIGYELŐ POLITIK­A­I NAPILAP. Szerkesztői Iroda:­ PÉCSETT, Mária-u­tca 1-fő szám 1. EMELET hová a lap szellemi részét illető minden közlemény inté­zendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek 18­ ­ függetlenségi és 48-as párt jövője. Pécs, 1895. julius 1. Nincs a magyar függetlenségnek őszinte hive, ki szive mélyéből ne fájlalná a függetlenségi és 48-as pártban bekövetkezett szakadást, s mert en­nek a szakadásnak mérhetlenül káros következ­ményeit józan elmével be nem látni lehetetlen, kell hogy pártunk minden egyes, tagjának leg­forróbb vágyát a megbomlott egység helyreállítása képezze. Ennek az igaz hazafiság sugalla törekvésnek eredménye az a nyílt levél, melyet Mész­lény Lajos orsz. képviselő intézett rokonához, Kossuth Ferenchez, hogy mint Kossuth Lajosnak lélekben és szívben méltó fia ragadja kezébe a megtépett zászlót s állítsa helyre a meghasonlott párt béké­jét, szüntesse meg erős szó- és akarattal a test­vérek harcát, és az egész nemzet áldani fogja érte. És valóban Kossuth Ferenc felé fordul reményteli várakozással minden aggódó hazafi, tőle várva a szakadás áthidalását, nemcsak azért, mert nevének minden magyar szívre kiható varázsa oly hatalmat biztosít számára, minővel kívüle senki más köztünk nem rendelkezik, hanem azért is, mert abból a pártárnyalatból, melyhez Kossuth Ferenc csatlakozott, az övén kívül még nem hal­lottunk más békítő vagy csak békülékeny hangot is: első és legnehezebb feladata tehát Kossuth fiának a saját közvetlen környezetének megnye­rése az egyesülés hőn óhajtott eszméje számára. Lehet, hogy az egyesülés pártunk országgyű­lési képviselői közül sokat feszélyezne, de hogy az a választók határozott óhajtása, affelől kétség nem lehet, hogy pedig az létre is fog jönni, arra nézve biztató reményt merítünk Kossuth Ferenc nyílt válaszából, melyet Meszlény Lajos nyílt le­velére adott. Őszintén kijelenti ebben Kossuth Ferenc, hogy fáj neki a függetlenségi és 48-as párt szakadása s nem tud és nem fog belenyugodni abba, hogy huszonhét éves küzdelem után a testvérharc tönkre tegye pártunkat. Ígéretet tesz azért, hogy meg fogja ragadni az első alkalmat a párt test­vérharcának megszüntetésére, s addig is, míg ez az alkalom bekövetkezik, óva int attól, hogy egy­más ellen folyton rekrimináljunk, mert a kibékülés csak akkor lesz lehetséges, ha a létezett és létező ellentéteket nem hozzuk fel egymás ellen mind­untalan. Ebben a tekintetben a válaszában uralkodó bölcs mérséklettel megadja a követendő jó pél­dát, mert igaza van, hogy a vitás kérdések élénk felmutatása, bármennyire legyen is meggyőződve a vitatkozó állításai igaz voltáról, nem a legrövi­debb út a béküléshez. Ha ebben Kossuth Ferenc példáját követni fogjuk innen is, túlnan is, erős a meggyőződé­sünk, hogy a­ pártegység létre fog jönni, mert hisz az egyesítő nagy eszme , hazánk állami függetlensége, egyformán tölti el a kettészakadt tábor minden egyes harcosának szívét és elméjét. De nemcsak az egyesülés iránt való óhajtá­sának ad akadémikus értékű kifejezést Kossuth Ferenc és nemcsak az ahhoz vezető módot jelöli ki, hanem rámutat az alkalomra is, a­melyet en­nek létesítésére felhasználni kell. Októberben úgymond , az egyházpoliti­kai törvények életbe lépnek; letűnik a szőnyegről az a kérdés, mely pártunkat szétrobbantotta; kö­vetkezik talán oly kérdés, melyben a párt feltét­lenül egyetért, de ha nem is, eltűnik legalább a viszály mindennapi oka,­­ és akkor köteles­sége lesz a párthíveknek elfeledni min­­dent és csak arra gondolni, hogy ön­uralom s a személyes szenvedélyek le­küzdése oly áldozatok, a­melyeket a hazáért s a függetlenség szent elvé­­ért meg kell, hogy hozzon minden ember. Arany szavak ezek, melyeket meg kell szív­­lelniök mindazoknak, kik eddig önmagukon ural­kodni nem tudtak és személyes szenvedélyüknek szabad folyást engedve veszélyeztették azt a szent eszmét, melynek kiküzdése pártunk életcélját ké­pezi. Adja a magyarok istene, hogy a kilátásba helyezett egyesülés megtörténjék országgyűlési kép­viselőink akaratából, mert ha a Kossuth Ferenc által felállított másik alternatíva következik be, és csupán a választók akaratából lesz helyreállítható a pártegység, nagyon tartunk tőle, hogy addig is, míg a választóknak döntő befolyása ez irányban érvényesülni hivatva lesz, az a szent zászló, me­lyet egy sírral emeltünk fel egy és fél év előtt, nagyon meg lesz tépve. A „Pécsi Figyelő“ tárcája. Fővárosi levél. — . ..Pécsi Figyelők eredeti tárcája. — — Hogy néz ki Budapest. Két új főispán. Víg­színház. Sze­rencsés drámai írók. Hogy ment el Hubert tábornok. Galíciai huszárok. — Imádott hazánk ifjú fővárosának ugyan furcsa képe van: úgy néz ki, mint egy óriási vakondok túrás. Uralkodó nyelv a tót. Felső Magyarország tót­jai ide jöttek nyaralni. A­ki tótjainkat tanulmányozni akarja, az jöjjön Budapestre, sok érdekes dolgot fog itt e magyar kuli­któl látni. Jámbor vidéki emberbarátainknak csak azt a csőt adhatjuk, hogy ne jöjjenek a fővárosba, ha lábaikat a gidres gödrös utcákba össze nem , a tótok csákányainak engedő téglatörmelékek násainak esnek okvetlenül áldozatul. Mi főváro­­s kiket hivatásunk kénytelen-kelletlen itt tart,­tt az utcára megyünk, életünket biztosítjuk pen, hogy ki sem mozdulunk szobáinkból. A szomszédos Bácsmegyének két új főispánja jár a napokban : az egyik Vojnits Pista, a­kit tt m­un­­i­á Ady korából oly jó ismernek önök é s­­ másik meg Sc­ ’sz . Szegény Bandi, mit véthetett ő az ég ellen, hogy őt nevezik ki a belváros, Szabadka főispánjává. A legszorgalmasabb, a legmunkabiróbb alispánok egyike. Mi csak azt a tanácsot adhatjuk neki, hogy húzzon páncélinget s vegyen két revolvert s úgy menjen Szabadkára, különben nem biztos az élete. A vármegye főispánjának, Vojnits Pistának, már különb dolga lesz Zomborban. A szép asszony-lányok máris alig várják, mert messze földön nincs oly jó parthie. Itt a Margithíd pesti pesti oldalán, az Ú­j v­i-­­­á­g helyén épül amerikai gyorsasággal a vígszínház. A siker már előre biztosítva van, mert ahol ilyen négy ember, mint Keglevich István, Szécsi Ferenc, Váradi Antal, no meg Fekete Jóska összefognak, a nem sikerülni lehetetlen. Hát még Lánczy Juska ha elkezd mint primadonna működni. Drámaíróinkra úgy látszik hajnalodni kezd, a hajnalhasadást a millennium hozza meg. Herceg Fe­renc és Dócy Lajos két­ezer forintot kaptak, hogy egy-egy darabot írjanak. A tantiem persze hoz még vagy kétszer annyit. Drámaíróink tehát éhen egyelőre nem halnak. A fővárosi előkelő körökben sokat beszélnek Hubert tábornok esetéről. A dolog elég érdekes, hogy mi is fogkiikozzunk vele, még­pedig egy kissé be­­hahatóbb­­an. Szemnecz Emil, midőn őt az esküdtszék elitélte Királyt ,ott, mint a 18-ik honvéd gya­log ezre­d tart ap­a ellen kérte a A becsület­ügyi bizottság elnöke Hubert tá­bornok volt, mint dandár parancsnok. A tábornokot egy püspök, egy az udvarhoz közel álló magas hivatalnok s egy igen befolyásos arisztokrata igyekeztek kapacitálni, hogy Szemnecz nem követett el inkriminált cikke megírásánál király­­sértést. A tábornok engedett 8 sorba kapacitálta ... tiszteket, mert az udvarnak vélt ez által szolgálatot tenni. Szemnecz mint jeles szónok, maga jelen­t meg Székesfehérvárott, a­hol a tiszti gyűlésen pompás beszédben kimutatta ártatlanságát. Bebino:­ vitatta, hogy ő voltaképen politikai intrigyák áldozata. A tisztek hittek neki s fölmentették. Hogy azután mi történt, midannyian tudjuk. Hubert tá­bornok szerencséje, hogy nyugdijaztatása révén me­nekült ki a csávából. Azokról a szegény huszárokról akarok még né­hány sorban megemlékezni. A nagyközönség meg­nyugtatására írhatjuk, hogy komolyabb bántódásuk nem lesz, mert Dir'‘­'oc’' k­­italitásáról volt híres. A közhuszár szerint, legföljeb Legközele leírni, a­mely regbeli huszá Lobkovitz herceg Pécsett. Pécs, 1895. július 1. Lobkovitz Rezső herceg, a IV-dik hadtest pa­rancsnoka, tegnap este a gyorsvonattal Budapestről Pécsre érkezett, hogy megtartsa többször elhalasztott szemléjét a Pécsett állomásozó 44. és 52. gyalogez­redek zászlóaljai fölött. A hadtestparancsnokot a vasútállomásnál az összes törzstisztek és kapitányok, élükön Z­w­i­n­g­e­r ezredessel, testületileg fogadták , azután a „Hajó“ szállodába hajtattak, a­hol a hadtestparancsnok itt időzése alatt megszállott. A „Hajó“ ban este vacso­rára gyűltek össze nemcsak a két gyalogezred ma­gasabb rangú tisztjei, hanem az itt időző más ezred­­beli tábornokok és törzstisztek is. Ma kora reggel már talpon volt Pécs valamennyi bakája. Vadonat­új ruhába bújt valamennyi, ragyog­tak a szí­jak, mint az esthajnali csillag, összevágódtak a bakkancsok sarkai, mint a parancsolat. . . Ujdonat­új bakkancsok, országút pora még nem érte, suviksz be nem festette, csak ma legeslegelőször. Még a negyven szög is csak úgy ragyog a talpában, de bizony akadjon meg rajtuk a hadtestparancsnok szeme! Öt órakor reggel dörgött, dübörgött a „Krajcár­kaszárnya“ porondja a kivonuló századok léptei alatt. Tisztek sürögnek-forognak mindenütt, lelógó sárga szolgálati övük csak úgy röpül utánuk. Itt is parancs, ott is parancs, még egy pár kommandó, s jöhet az őrnagy úr, jöhet az ezredes úr, beszedheti a rapportot. Jöttek is csakhamar, de megjött az 52-ik ez­red zászlóalja is, s most mind a három zászlóalj a 44-ik ezred muzsikája mellett vonult ki a gyakorló­térre. A nap már reggel is kegyetlenül melegen tűzött le a sík gyakorló­térre, s a bakák már akkor kezd­ték a káromkodást, mikor a nap még csak úgy ked­veskedésből mosolygott le rájuk. Hát még mi lesz akkor, ha majd úgy dél felé szenvedélyesen átölel­geti tüzes karjaival a derék bakákat! Akkor fognak még csak cifra miatyánkot mondani. Fél hétkor jelenti a kürtös, hogy egy nagy úr jön. Jött Rózsa generális a honvéd ezredessel. Már messziről hadonászott a kezével, hogy ne rendezzenek neki semmi bolond szalutálást, aztán jó magyar akcentussal kedélyesen német szóval üdvö­zölte a tiszteket: — Jó reggelt urak! gyalázatos meleg van. Azzal leszállt a lováról s átült a tartalék lovára, s emezt pedig megjáratta kissé a gyalogosok frontja előtt. A tábornok mosolyogva szólt a körülállókhoz : Nincs szokva ez a bolond ló az efféle szín­játékhoz. Egy kicsit szoktatnom kell hozzá. Egyszerre fölharsant a hármas „vigyázz !“ kürtszó,­­ nyomban utána a mars taktus, vagyis jött

Next