Pécsi Figyelő, 1895. július-szeptember (23. évfolyam, 148-223. szám)
1895-07-02 / 148. szám
XIII évfolyam. Pécs, 1895. kedd, julius hó 2. 148-ik szám. Előfizetési évek: évre . . 10 frt — kr. re . . . . 5 » — »m HUH hóra . . . — » 85 Egyes szám ára 4 kr. Kiadóhivatal: ECSETT, Mária utcza 1. sz. a kir. ítélőtábla épületével szemben. ■jóvá az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fölszólalások intézendők. PÉCSI FIGYELŐ POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztői Iroda: PÉCSETT, Mária-utca 1-fő szám 1. EMELET hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek 18 függetlenségi és 48-as párt jövője. Pécs, 1895. julius 1. Nincs a magyar függetlenségnek őszinte hive, ki szive mélyéből ne fájlalná a függetlenségi és 48-as pártban bekövetkezett szakadást, s mert ennek a szakadásnak mérhetlenül káros következményeit józan elmével be nem látni lehetetlen, kell hogy pártunk minden egyes, tagjának legforróbb vágyát a megbomlott egység helyreállítása képezze. Ennek az igaz hazafiság sugalla törekvésnek eredménye az a nyílt levél, melyet Mészlény Lajos orsz. képviselő intézett rokonához, Kossuth Ferenchez, hogy mint Kossuth Lajosnak lélekben és szívben méltó fia ragadja kezébe a megtépett zászlót s állítsa helyre a meghasonlott párt békéjét, szüntesse meg erős szó- és akarattal a testvérek harcát, és az egész nemzet áldani fogja érte. És valóban Kossuth Ferenc felé fordul reményteli várakozással minden aggódó hazafi, tőle várva a szakadás áthidalását, nemcsak azért, mert nevének minden magyar szívre kiható varázsa oly hatalmat biztosít számára, minővel kívüle senki más köztünk nem rendelkezik, hanem azért is, mert abból a pártárnyalatból, melyhez Kossuth Ferenc csatlakozott, az övén kívül még nem hallottunk más békítő vagy csak békülékeny hangot is: első és legnehezebb feladata tehát Kossuth fiának a saját közvetlen környezetének megnyerése az egyesülés hőn óhajtott eszméje számára. Lehet, hogy az egyesülés pártunk országgyűlési képviselői közül sokat feszélyezne, de hogy az a választók határozott óhajtása, affelől kétség nem lehet, hogy pedig az létre is fog jönni, arra nézve biztató reményt merítünk Kossuth Ferenc nyílt válaszából, melyet Meszlény Lajos nyílt levelére adott. Őszintén kijelenti ebben Kossuth Ferenc, hogy fáj neki a függetlenségi és 48-as párt szakadása s nem tud és nem fog belenyugodni abba, hogy huszonhét éves küzdelem után a testvérharc tönkre tegye pártunkat. Ígéretet tesz azért, hogy meg fogja ragadni az első alkalmat a párt testvérharcának megszüntetésére, s addig is, míg ez az alkalom bekövetkezik, óva int attól, hogy egymás ellen folyton rekrimináljunk, mert a kibékülés csak akkor lesz lehetséges, ha a létezett és létező ellentéteket nem hozzuk fel egymás ellen minduntalan. Ebben a tekintetben a válaszában uralkodó bölcs mérséklettel megadja a követendő jó példát, mert igaza van, hogy a vitás kérdések élénk felmutatása, bármennyire legyen is meggyőződve a vitatkozó állításai igaz voltáról, nem a legrövidebb út a béküléshez. Ha ebben Kossuth Ferenc példáját követni fogjuk innen is, túlnan is, erős a meggyőződésünk, hogy a pártegység létre fog jönni, mert hisz az egyesítő nagy eszme , hazánk állami függetlensége, egyformán tölti el a kettészakadt tábor minden egyes harcosának szívét és elméjét. De nemcsak az egyesülés iránt való óhajtásának ad akadémikus értékű kifejezést Kossuth Ferenc és nemcsak az ahhoz vezető módot jelöli ki, hanem rámutat az alkalomra is, amelyet ennek létesítésére felhasználni kell. Októberben úgymond , az egyházpolitikai törvények életbe lépnek; letűnik a szőnyegről az a kérdés, mely pártunkat szétrobbantotta; következik talán oly kérdés, melyben a párt feltétlenül egyetért, de ha nem is, eltűnik legalább a viszály mindennapi oka, és akkor kötelessége lesz a párthíveknek elfeledni mindent és csak arra gondolni, hogy önuralom s a személyes szenvedélyek leküzdése oly áldozatok, amelyeket a hazáért s a függetlenség szent elvéért meg kell, hogy hozzon minden ember. Arany szavak ezek, melyeket meg kell szívlelniök mindazoknak, kik eddig önmagukon uralkodni nem tudtak és személyes szenvedélyüknek szabad folyást engedve veszélyeztették azt a szent eszmét, melynek kiküzdése pártunk életcélját képezi. Adja a magyarok istene, hogy a kilátásba helyezett egyesülés megtörténjék országgyűlési képviselőink akaratából, mert ha a Kossuth Ferenc által felállított másik alternatíva következik be, és csupán a választók akaratából lesz helyreállítható a pártegység, nagyon tartunk tőle, hogy addig is, míg a választóknak döntő befolyása ez irányban érvényesülni hivatva lesz, az a szent zászló, melyet egy sírral emeltünk fel egy és fél év előtt, nagyon meg lesz tépve. A „Pécsi Figyelő“ tárcája. Fővárosi levél. — . ..Pécsi Figyelők eredeti tárcája. — — Hogy néz ki Budapest. Két új főispán. Vígszínház. Szerencsés drámai írók. Hogy ment el Hubert tábornok. Galíciai huszárok. — Imádott hazánk ifjú fővárosának ugyan furcsa képe van: úgy néz ki, mint egy óriási vakondok túrás. Uralkodó nyelv a tót. Felső Magyarország tótjai ide jöttek nyaralni. Aki tótjainkat tanulmányozni akarja, az jöjjön Budapestre, sok érdekes dolgot fog itt e magyar kuliktól látni. Jámbor vidéki emberbarátainknak csak azt a csőt adhatjuk, hogy ne jöjjenek a fővárosba, ha lábaikat a gidres gödrös utcákba össze nem , a tótok csákányainak engedő téglatörmelékek násainak esnek okvetlenül áldozatul. Mi főváros kiket hivatásunk kénytelen-kelletlen itt tart,tt az utcára megyünk, életünket biztosítjuk pen, hogy ki sem mozdulunk szobáinkból. A szomszédos Bácsmegyének két új főispánja jár a napokban : az egyik Vojnits Pista, akit tt muniá Ady korából oly jó ismernek önök é s másik meg Sc ’sz . Szegény Bandi, mit véthetett ő az ég ellen, hogy őt nevezik ki a belváros, Szabadka főispánjává. A legszorgalmasabb, a legmunkabiróbb alispánok egyike. Mi csak azt a tanácsot adhatjuk neki, hogy húzzon páncélinget s vegyen két revolvert s úgy menjen Szabadkára, különben nem biztos az élete. A vármegye főispánjának, Vojnits Pistának, már különb dolga lesz Zomborban. A szép asszony-lányok máris alig várják, mert messze földön nincs oly jó parthie. Itt a Margithíd pesti pesti oldalán, az Új vi-ág helyén épül amerikai gyorsasággal a vígszínház. A siker már előre biztosítva van, mert ahol ilyen négy ember, mint Keglevich István, Szécsi Ferenc, Váradi Antal, no meg Fekete Jóska összefognak, a nem sikerülni lehetetlen. Hát még Lánczy Juska ha elkezd mint primadonna működni. Drámaíróinkra úgy látszik hajnalodni kezd, a hajnalhasadást a millennium hozza meg. Herceg Ferenc és Dócy Lajos kétezer forintot kaptak, hogy egy-egy darabot írjanak. A tantiem persze hoz még vagy kétszer annyit. Drámaíróink tehát éhen egyelőre nem halnak. A fővárosi előkelő körökben sokat beszélnek Hubert tábornok esetéről. A dolog elég érdekes, hogy mi is fogkiikozzunk vele, mégpedig egy kissé behahatóbban. Szemnecz Emil, midőn őt az esküdtszék elitélte Királyt ,ott, mint a 18-ik honvéd gyalog ezred tart apa ellen kérte a A becsületügyi bizottság elnöke Hubert tábornok volt, mint dandár parancsnok. A tábornokot egy püspök, egy az udvarhoz közel álló magas hivatalnok s egy igen befolyásos arisztokrata igyekeztek kapacitálni, hogy Szemnecz nem követett el inkriminált cikke megírásánál királysértést. A tábornok engedett 8 sorba kapacitálta ... tiszteket, mert az udvarnak vélt ez által szolgálatot tenni. Szemnecz mint jeles szónok, maga jelent meg Székesfehérvárott, ahol a tiszti gyűlésen pompás beszédben kimutatta ártatlanságát. Bebino: vitatta, hogy ő voltaképen politikai intrigyák áldozata. A tisztek hittek neki s fölmentették. Hogy azután mi történt, midannyian tudjuk. Hubert tábornok szerencséje, hogy nyugdijaztatása révén menekült ki a csávából. Azokról a szegény huszárokról akarok még néhány sorban megemlékezni. A nagyközönség megnyugtatására írhatjuk, hogy komolyabb bántódásuk nem lesz, mert Dir'‘'oc’' kitalitásáról volt híres. A közhuszár szerint, legföljeb Legközele leírni, amely regbeli huszá Lobkovitz herceg Pécsett. Pécs, 1895. július 1. Lobkovitz Rezső herceg, a IV-dik hadtest parancsnoka, tegnap este a gyorsvonattal Budapestről Pécsre érkezett, hogy megtartsa többször elhalasztott szemléjét a Pécsett állomásozó 44. és 52. gyalogezredek zászlóaljai fölött. A hadtestparancsnokot a vasútállomásnál az összes törzstisztek és kapitányok, élükön Zwinger ezredessel, testületileg fogadták , azután a „Hajó“ szállodába hajtattak, ahol a hadtestparancsnok itt időzése alatt megszállott. A „Hajó“ ban este vacsorára gyűltek össze nemcsak a két gyalogezred magasabb rangú tisztjei, hanem az itt időző más ezredbeli tábornokok és törzstisztek is. Ma kora reggel már talpon volt Pécs valamennyi bakája. Vadonatúj ruhába bújt valamennyi, ragyogtak a szíjak, mint az esthajnali csillag, összevágódtak a bakkancsok sarkai, mint a parancsolat. . . Ujdonatúj bakkancsok, országút pora még nem érte, suviksz be nem festette, csak ma legeslegelőször. Még a negyven szög is csak úgy ragyog a talpában, de bizony akadjon meg rajtuk a hadtestparancsnok szeme! Öt órakor reggel dörgött, dübörgött a „Krajcárkaszárnya“ porondja a kivonuló századok léptei alatt. Tisztek sürögnek-forognak mindenütt, lelógó sárga szolgálati övük csak úgy röpül utánuk. Itt is parancs, ott is parancs, még egy pár kommandó, s jöhet az őrnagy úr, jöhet az ezredes úr, beszedheti a rapportot. Jöttek is csakhamar, de megjött az 52-ik ezred zászlóalja is, s most mind a három zászlóalj a 44-ik ezred muzsikája mellett vonult ki a gyakorlótérre. A nap már reggel is kegyetlenül melegen tűzött le a sík gyakorlótérre, s a bakák már akkor kezdték a káromkodást, mikor a nap még csak úgy kedveskedésből mosolygott le rájuk. Hát még mi lesz akkor, ha majd úgy dél felé szenvedélyesen átölelgeti tüzes karjaival a derék bakákat! Akkor fognak még csak cifra miatyánkot mondani. Fél hétkor jelenti a kürtös, hogy egy nagy úr jön. Jött Rózsa generális a honvéd ezredessel. Már messziről hadonászott a kezével, hogy ne rendezzenek neki semmi bolond szalutálást, aztán jó magyar akcentussal kedélyesen német szóval üdvözölte a tiszteket: — Jó reggelt urak! gyalázatos meleg van. Azzal leszállt a lováról s átült a tartalék lovára, s emezt pedig megjáratta kissé a gyalogosok frontja előtt. A tábornok mosolyogva szólt a körülállókhoz : Nincs szokva ez a bolond ló az efféle színjátékhoz. Egy kicsit szoktatnom kell hozzá. Egyszerre fölharsant a hármas „vigyázz !“ kürtszó, nyomban utána a mars taktus, vagyis jött