Pécsi Figyelő, 1897. január-március (25. évfolyam, 1-73. szám)
1897-01-01 / 1. szám
XXV. évfolyam. Pécs, 1897. péntek, január hó 1. 1-ső szám, Előfizetési árak: Egész évre • • 10 írt — kr. Félévre • • • 5 — „ Negyedévre • 2 ., 50 „ Egy hóra 85 „ Egyes szám ára 4 kr. kiadóhivatal: PÉCSETT. Mária u. 1. sz. a kir. ítélőtábla épületével ho,.„1592* és...,POLITIKAI NAPILAP. szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Mária utca i. s. a kir. tábla átellenében, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratot vissza nem adunk Hirkeléseket a kiadóhivatal vesz föl Visszapillantás. Pécs, 1896. december 31 Vigasztalan, szomorú a kép, amely szemeink elé tárul, amikor az év határához érkezve, akár vissza a múltba, akár előre a jövendőbe téved tekintetünk. Ha a múlt év politikai eseményeit katalógusba szedni akarnék, ennek a neve helyesebben bűnlajstrom lenne, s aki a közeljövő valószínű fejleményeit sorolná fel, arra ráfoghatnak, hogy Cassandra-jóslatokban tetszeleg magának. Pedig a lefolyt esztendő ünnepi éve volt hazánknak, nem is hiányoztak egyes lélekemelő jelenségek az ezredéves nemzeti múlt megünneplése körül, de bizony egészben véve elmondhatjuk, hogy ez az ünneplés sokban hasonlított ahhoz, amikor a birtokaiból kilicitált földesúr utolsó garasait is összegyűjtve, nagy jubiláris dáridót csap, hogy megünnepelje két vagy háromszázesztendős évfordulóját annak a dicső ténynek, amikor ősei az immár elúszott birtokokat megszerezték. Az ünneplések legfényesebbje, a június 8-ki hódoló felvonulás és a törvényhozás diszülése is emlékeztetett rá, hogy állami létünket ünnepelve oly valamit ünneplünk, aminek már régen nem vagyunk birtokában, aminek már csak emlékét lehet ünnepelni. A nemzet hódoló felvonulásban megjelent királya előtt, de a törvényhozásnak a millenniumot ünneplő közös diszülése csonka maradt. Ott voltak a nép képviselői, ott a születésük és állásuknál fogva törvényt hozók, ott volt még a szent korona is , csak annak viselője hiányzott, pedig ez alkalommal azzal sem lehetett palástolni ezt a távolmaradást, amivel az országgyűléseknek a budai váriakban való megnyitását szokták volt indokolni, hogy az országháznak nincs olyan helyisége, ahol az országgyűlés mindkét háza méltóképpen fogadhatná együttes ülésben a királyt, hisz az a díszülés már az új parlamenti palotában, oly fényes és nagy arányú helyiségben folyt le, a minővel alig dicsekedhetik a világnak egy törvényhozó testülete. Bánffy báró, a millennáris kormányelnök, megelégedett azzal az üres magyarázattal, hogy az udvari etikette tiltja őfelségének az országházban való személyes megjelenést, s nem volt benne annyi bátorság, hogy félretolja utjából a sok udvari lakájnépséget, felvilágosítsa a királyt a nemzet óhajáról s az óhaj jogos és törvényes voltáról. Az ezredévi kiállítás is fényes volt s mégsem mondhatja senki, hogy fényesen sikerült volna. Látogatottsága messze elmaradt azok mögött a remények mögött, amelyekkel az intézők eltelve voltak. A külföldiek látogatása jóformán csak a rendezett nemzetközi kongresszusok résztvevőire szorítkozott s ami belföldi látogató volt, azok jó nagy részét is csak hatósági rábeszélésre és rendkívüli kedvezmények nyújtásával lehetett becsődíteni. A nemzet maga nem ünnepelt azzal a lelkesedéssel, a melylyel egy szabad nemzetnek ünnepelnie kellett volna államiságának ily nevezetes évfordulóját. De hát lehet-e ezen csodálkoznunk? Még ha el is tekintünk attól, hogy államiságot ünnepelni akkor, amikor az államiság legfényesebb kellékeit nélkülözzük, nem valami lelkesítő feladat, várjon verhetett volna-e gyökeret a nemzet zömének szívében ünnepi hangulat, amikor végig tekintett mai közéletünk sivár mezején ? A lemondás politikájába beletörődni lehet, de lelkesedni parancsszóra annak eredményei fölött képtelenség. Mindjárt az év elején szomorú kilátások nyíltak az ünneplés zavartalan hangulatára nézve. Apponyi felajánlta a jubiláris istenbékét Bánffynak, csak azt kötötte ki, hogy a választások tisztasága, a szavazó lajstromok összeállításának lelkiismeretesebb kezelése, a hatósági korteskedés korlátozása s a kúriai bíráskodás életbeléptetése által némileg megóvassék! Ez az ajánlat, amelynek elfogadása és becsületes betöltése a legszebb millenniumi ajándék lett volna, amelyet a kormány a nemzetnek nyújthatott, Bánffy ellenzésén hajótörést szenvedett. Hogyan is lehetett tőle tiszta választásokat kérni, mikor az ő létalapját a nemzeti közakarat meghamisítása képezi. A visszautasított istenbéke után aztán sorra jöttek a korrupció millennáris botrányai : a bodvavölgyi vasút fából készült vashidas, elsápolt állami kedvezmények s a vicinálisoknak egy egész hosszú Panamaláncolata; aztán a Pulszky Károly históriája a jogosulatlanul kezére adott és bűnös módon elpocsékolt állami pénzekkel; a zalai és egyéb főispánok, alispánok viselt dolgai, amelyek egyenként és összesen közéletünk egész erkölcsi tartalmának romlottságáról rántották le a leplet. Nagyban emelték aztán a millennáris hangulat lelkesedését a belgrádi zászlóégetés és a vaskapu megnyitás nemzetközi ünnepsége is. Az ezredévi ünnepségek kezdetén Belgrád főterén Magyarországot szidalmazó szónoklatok közben, hivatalos rendőri aszszisztencia mellett elégetik nemzeti zászlónkat s ezért nemcsak senkinek a haja szála sem görbül meg, hanem még a bűnösnek mondott rendőrfőnök nyer előléptetést. Bezzeg megszólaltak monitoraink ágyúi Belgrád előtt, mikor ott az osztrák zászló volt bajban, de hát a magyar nemzet zászlójáért, amelyet maga a magyar kormányelnök az országgyűlés többségének helyeslése mellett egyszerűen háromszínű rongynak mondott, csak nem érdemes pazarolni egy vaktöltést is. Az ünnepségek befejezéséül hagyták a vaskapu megnyitását. A berlini kongreszszus által az osztrák-magyar birodalomnak adott megbízást a vaskapu szabályozása iránt az osztrákok nagylelkűen átengedték összes óriási terheivel Magyarországnak, de amikor a tisztán és kizárólag magyar pénzen és munkával teljesített feladatról beszámolni kellett Európa előtt, akkor megint az „összbirodalom“ lépett előtérbe, Magyarországról ott szó sem ejtetett, hisz Magyarország mint állam a nemzetközi forgalomban ismeretlen fogalom. Valóban méltó befejezése volt ez az ott játszott szolgaszerepünk azoknak az ünnepségeknek, amelyekről azt hazudták nekünk idehaza, hogy azokkal hazánk államiságát ünnepük. Ilyenek voltak az ünnepek, amelyek után következtek a hétköznapok, teljesen méltók az ünnepekhez. Bánffy — hogy megakadályozza a választási ügyekben való kúriai bíráskodás törvényerőre emelését, de főleg hogy biztosíthassa Ausztriának a magyar kvóta kivánt felemelését — feloszlatta az országgyűlést s megindította az „általános válasz- órák, arany-ezüst-tárgyak, szemüvegek javítása SchörLTxra-ba. Imre ékszerész műtermében a leggyorsabban, a legmegbizhatóbban és a legjutányosabban eszközöltetik. Monogrammok és címerek vésése saját külön műtermében történik, Pécs, Király-(fő)-utca, „hattyú”-épület.