Pécsi Figyelő, 1898. október-december (26. évfolyam, 223-298. szám)

1898-10-01 / 223. szám

XXVI. évfolyam. Pécs, 1898. szombat, október hó 1. 223 -ik szám. Előfizetési árak: Egész évre • • 10 írt — kr. Félévre ... 5 » — » Negyedévre • • 2 » 50 » Egy hóra • • • — » 85 » Egyes szám ára 4 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Mária-utca 1.sz. s kir. ítélőtábla épületével szemben, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. LIT!Figyelő ! NAPI LAP. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Mária-utca lesz a kir. tábla á­tellen­ében, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kéziratot vissza nem adunk Hirdetéseket a kiadóhivatal vesz föl. Vakációra vakáció. Pécs, 1898. szept. 30. Semmi sem állítja jobban vissza régi fé­nyébe az ország közvéleménye előtt az ellen­zéknek az utóbbi időben bizony erősen meg­­homályosodott presztízsét, mint az a faj­­düh, a mely a kormánypárti újság­­papirosokból feléjük sugárzik már a hírére is annak, hogy az ellenzék készül megem­berelni magát s­ tűzzel-vassal rajta lesz, hogy a kiegyezési kérdésben a törvény vi­lágos rendelkezésének megkerülését meg­akadályozza. De nemcsak az újságok, hanem ma­guk a kormány tagjai is kiállnak már a fórumra és rémületüknek­­az ellenzéki ak­ció becsmérlésével adják világos tanújelét, mikor minden mulasztásuknak egyedüli okozójául az ellenzéket állítják oda, a­mely obstrukciós kedvében sem őket, sem a törvényhozást nem engedi munkálkodni az ország javára. ‘ Az obstrukció rémképétől való neki­­dühödés egyik klasszikus példájával szol­gált a napokban a „Pécsi Napló“ a vá­rosok rendezéséről írt cikkében, a másik­kal meg Bánffy báró az országos jegyzői kongresszus küldöttségének adott válaszában. Tegyük sorra mind a kettőt, megérdem­lik már csak kuriózum kedvéért is. Abból az alkalomból, hogy a belügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor a kép­­viselőház pénzügyi bizottságában szóba ke­rült a városok rendezésének kérdése is s a miniszter jelezte, hogy ebben a tárgy­ban készül is már a javaslat, a „Pécsi Napló“ kirohanást intéz a törvényhozás „szélső elemei“ ellen, a­kik „minden iz­gatást felhasználnak, hogy az ellenzéket obstrukció­­sivatagjába ugrassák. Ebbe "a sivár terméketlenségbe akarnak temetni minden tervet, a­mit a kormány a kép­­viselőház elé hozni akar,é­s hozzáteszi, hogy kérdés, az ország meddig bírja türe­lemmel és kitartással a koplalásban. Táléban szörnyű a vád, csakhogy el­tévesztette kedves laptársunk az adreszt, amikor ezt a vádat az ellenzékhez intézi , s mert hát hol van az a város­rendezési­­javaslat, a­melyet azoknak a csúnya „szélső elemeknek“ az obstrukciója miatt tárgyalni nem lehet s egyáltalán tárgyalt-e valami érdemlegeset a törvényhozás az idei egész esztendőben, s ha nem tárgyalt, hát ki volt ennek az oka, az ellenzék-e, a­mely még a költségvetést is rövid három hét alatt keresztülbocsátotta az országgyűlési tárgyalás retortáján, a­mire előbb még soha sem volt eset, de még ezt a három hetet is a kormánypárt kivezényelt szóno­kai beszélték ki. Úgy tudjuk, hogy a kormány egyszer már közrebocsájtott egy városrendezési ja­vaslatot ; hát ugyan mi akadályozta a mi­niszter urat abban, hogy ezt a törvényho­zásnak is beterjeszsze s ott le tárgyaltassa ? Az ellenzék bizonyára nem, hanem előbb az a szempont, hogy az új városrendezési törvény újabb terheket róna az államkincs­tárra, a­mi veszedelmesen megingathatná a pénzügyi egyensúlynak mesterségesen föntartott épületét. No de nem veheti rossz néven senki az ilyen vádaskodást a „Pécsi Napló “-tól, mikor ilyenhez a nagy Bánffy maga adta meg a tónust. Mikor az országos jegyzői kongresz­­szus küldöttsége tisztelgett nála, hogy helyzetük javításáért s a többi közt a tiszt­viselők vasúti kedvezményének rájuk való kiterjesztéséért könyörögjenek, hát tel­jes fordulatáról biztosította a községi jegyzőket, ő szívesen megadna nekik tyú­­kot, kalácsot, de hát az a fránya ellenzék mindent megobstruál s ezen hajótörést szenvednek az ő legjobb szándékai. Hát jó is odaállítani bűnbaknak az ellenzéket a választókra oly nagy befolyást gyakorló jegyzők elé, legalább annál na­gyobb odaadással fogják a választásoknál tolni a kormány szekerét, hogy ez végkép elgázolhassa az ellenzéket, a­mikor aztán el lesz hárítva a kormány áldásos műkö­désének utolsó akadálya is az útból s fel­virulnak az aranjuezi szép napok a köz­­igazgatás igavonára is, mert akkor nem lesz sürgősebb dolga a kormánynak, mint a községi jegyzőket busás fizetéssel beiktatni az állami tisztviselők fényes légiójába. Arról persze megfeledkezett a kegyel­mes úr, hogy a jegyzők olvasni is tudnak s mint ilyenek újságokat is járatnak, a­melyekből értesülhettek, hogy az a nagy mandarin, akit az ellenzék dolgozni nem enged, egyebet sem tesz, most vakációz­­tatja a törvényhozást, mert nem tudja, vagy nem akarja munkaanyaggal ellátni. Az idén is egész tavaszszal, meg az egész nyáron át szünetelt a parlament működése, s hogy valahogy maguknak a képviselők­nek eszükbe ne juthasson a hosszú vakáció unalmában dologra gyűlni, hát királyi kéz­irattal még külön is lepecsételtette az or­szággyűlés kapuját. S most, hogy a munka évadja újra beköszöntött, megint csak nincs mivel fog­lalatoskodni s a képviselők azzal mutatják magukat, hogy helylyel-közzel összejönnek egy formális ülésre s megállapítják, mennyi ideig adjanak maguknak újabb vakációt. Ebben merül ki Bánffy báró munka­­programmja s az alelnök és bizottsági ta­gok választása, kérvények lemorzsolása és interpellációk után megint tíz napi vaká­ciót szándékozik javaslatba hozni. Ha az ellenzék valamiben akadályozza a nemes bárót, hát ez a folytonos vakációzás lesz az, amiben meg fogja akadályozni s rajta lesz, hogy valóságra váljék a Polónyi nó­tája :­­ »Ha még egyszer azt izeni, Akkor neki el kell menni !« Addig pedig csak hadd szidják a kor­mánypárti újságok az ellenzék obstrukciós kedvét, hadd korteskedjék a szellemes mi­niszterelnök a rászorult alantasok előtt az ellenzék által megakadályozott jó szándé­kaival, annál nagyobb harci kedvvel, a si­kernek annál biztatóbb reményével készül az egész ellenzék s nemcsak annak becs­­mérlett „szélső elemei“ az alkalomra, a­mikor a kormánynak azt a jó szándékát, hogy az országot a törvény megkerülésével továbbra is megtarthassa a szolgaságban, tényleg meg is fogja akadályozni. Elmúltak már azok az aranyos idők, mikor az ellenzéki pártokat olyan szépen lehetett egymásra uszítani; kikopott a kormány a hitelből már azoknál is, a­ki­ket a kormánypárti terminológia „jobbér­­zésű, komolyabb ellenzékieknek“ szokott elnevezni, hisz épen Apponyi pártja, a­mely olyan megbecsülhetetlen szolgálatot­ ­ÁUSZIG a legújabb őszi cikkek, u. m. selyem s ruha­szövetek, valamint a legújabb jelöltek jutá­nyos áron kaphatók.

Next