Pécsi Figyelő, 1899. január-március (27. évfolyam, 1-74. szám)

1899-01-01 / 1. szám

XXVII. évfolyam. 1-fő szám. — ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Előfizetési árak : Egész évre • • 10 frt — kr. Félévre • • • 5 » — » Negyedévre • • 2­­­50 » •ügy hóra ■ • • — ·­85 » 'Egyes szám­ára 4 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Mária­ utca 1.sz. a kir. ítélőtábla épületével szemben, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Pécs, 1899. vasárnap, január hó 1. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Mária-utca lesz a kir. tábla átellenében, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kéziratot vissza nem adunk Hirdetéseket a kiadóhivatal vesz föl Nincs alkotmány! Pécs, 1898. december 31. Szomorú újévre ébredünk; az éjfélkor megkonduló harangok Magyarország alkot­mányának kimúlását hirdetik; a törvény megszűnt törvény lenni, mert azok ejtenek rajta halálos sebet, akiknek szent köteles­sége lenne annak sértetlensége fölött őr­ködni. A hatalomhoz való görcsös ragasz­kodás halomra dönti azokat az alkotmány­­biztosítékokat, a­melyeket a törvény ere­ibe vetett naiv hitünkben sziklaszilárdak­­ak képzeltünk, folyik vígan tovább a orm­ányzás alkotmányos fölhatalmazás nél­­ül is, megmaradunk a gazdasági közös­égben az egységes birodalom gyarmat­­szágának törvény ellenére, nincs alkot­­nyos törvényünk a véderő szabályozására,­­és pénzügyi egyezményünk Horvátország­­, nincs törvényesen megállapított kvóta s azért a föld tovább forog s az ország irányzatában meg sem érezhető, hogy­­rehajtó hatalom magához ragadta a nyhozó hatalmat és a saját akaratát ■hajtja épen úgy, mintha az az alkot­­ás törvényhozásnak törvényes alakban nyilatkozott akarata lenne. Szomorú és megrendítő ez a jelenség, nem tartozunk azok közé a hipokriták­­, akik a jelenséget összezavarva az­zal, minden veszedelmet abban látnak, így az alkotmányos form­ák halomra dől­ek s arra nem is gondolnak, hogy ezek­től a formákból a lényeg már régen ki­veszett. Mert nem most halt meg a magyar alkotmány, régen halott az már, csak most tették bele a koporsóba. Alkotmányos állam az, melyben a nemzet akarata szab tör­vényt, irányítja és ellenőrzi annak végre­hajtását ,­s várjon Magyarországon mikor volt a nemzet szabad akarata a törvény­­hozás és igazgatás döntő tényezője? A végrehajtó hatalom mindenkor el­nyomta a nemzeti akaratot s a saját abszolút akaratát bujtatta a népakarat hazug kön­tösébe , ezzel az intencióval csinálták meg már azt a törvényt, a­melynek feladata­ett volna a nemzeti akarat törvényes meg­nyilvánulását szabályozni, ezzel az inten­cióval hajtották is azt végre, megfosztván a gyakorlati kivitelben a nemzet akarat nyilvánítását még attól a csekély szabad­ságától is, a­melyet a törvény a forma kedvéért meghagyott számára, így esett meg aztán, hogy mindig a kormány csinált többséget s nem a több­ség kormányt, mindig a kormány szabta meg a többség magatartását s nem a több­ség a kormányét, törvényt nem a parla­ment hozott, hanem a kormány, a parlament mindig csak szentesítője volt a kormány­­ akaratának, a melyet Bécsből dirigáltak. Hogy a többség, a melynek tagjai utóvégre is szintén a nemzet fiai s így a nemzet aspirációi az ő keblükben is élnek, mennyire nem érvényesíthették soha a saját akaratukat, annak fényes példáját láttuk az egyházpolitikai kampányban. Évtizede­ken át vaskövetkezetességgel szavazták le Irányi Dánielnek évről-évre megújított in­dítványát a polgári házasság törvénybe­iktatásáról , még a Szapáry-választások idején is azzal a jelszóval mentek a küz­delembe a kormány jelöltjei, hogy az egy­házpolitikai kérdésekben a többség a her­cegprímás programmjának az alapján áll ,­s máról holnapra megváltozott az egész többség akarata s lelkesülten eskü­dött a kötelező polgári házasság, polgári anyakönyvezés, vallásegyenlőség mellett. Hát lehetséges a törvényhozói akaratnak ilyen hirtelen és gyökeres megváltozása ? Nem, és az az akarat nem is változott, megvolt, élt ez az akarat a többség ke­belében akkor is, mikor Irányi indítványát leszavazták, de megnyilvánulnia, érvénye­sülnie nem volt szabad, mert nem engedte a kormány, s mikor úgy fordult a dolog, hogy a kormány levette a békét erről a lenyűgözött akaratról, akkor örömrivalgás­­ban tört ki az egész tábor, hogy egyszer megkapta a magas felsőbbség engedélyét a saját akaratának érvényesítésére is. Vagy mit szóljunk a magyar katona­nevelés tárgyában annyiszor leszavazott Apponyi féle indítványról, vájjon lélekben nem-e igent hangoztattak azok, akik a kormány parancsára nemmel voltak kény­telenek szavazni? Megmutatta azt az a kitörő lelkesedés, a­melylyel megszavazták ugyanazt, mikor a kormány kiadta rá az engedelmet. Hát a­mikor a megválasztott többség így alárendeli mindenben akaratát a kor­mány akaratának, hogyan lehet akkor szó a nemzet akaratának érvényesüléséről ? A választók a hatalmi erőszak nyomása s a vesztegetés csábjai alatt nem választhatják azokat, akiket lelkük benső meggyőződése szerint a törvényhozás részeseiül tudni sze­retnének ; a megválasztottak saját lelki­­ismeretük elhallgattatásával a saját akara­tukkal ellenkező hatalmi akaratot kényte­lenek a törvényhozásban érvényre segíteni: hát alkotmány ez ? Ha igen, úgy igazuk van azoknak, akik most kezdik elsiratni a magyar alkotmányt, de azok, akik a lényeget keresték a csillogó, hiú formák alatt, már régen elsiratták azt s el voltak rá készülve, hogy a tartalom nélkül való, üres formáknak is előbb-utóbb össze kell omlaniok, mint összezsugorodik a fölfújt hólyag, ha a pajkos gyerekek lyukat szúr­nak az oldalán. Az az uralom, amely a népakarat meghamisításával a saját akaratának föl­tétlenül alávetett törvényhozást toboroz maga mellé, és oly kevéssé alkotmányos a szó igaz értelmében a neki alávetett törvényhozás szentesítése mellett, mint a­milyen most, mikor abszolút akarata a szokott formai szentesítést nem nyerhette el. Hisz kell-e hitelesebb bizonyíték arra, hogy Magyarországon alkotmányosság ed­dig sem volt abban az értelemben, hogy a törvényhozásban a nemzet akarata érvé­nyesülhetett volna, mint a miniszterelnök­nek az a nyílt beismerése, hogy a kúriai bíráskodást életbe nem léptethette azért, mert ez veszélyeztette volna az Ausztriával való kiegyezés ügyét ? Hát nem világos dokumentálása ez annak, hogy a hatalom akaratának érvé­nyesülése végett nem szabad érvényesülni a nemzet akaratának, mert mihelyt pártat­lan bíróság ítélkezik a választások fölött, az a veszély fenyegeti a hatalmat, hogy a magyar parlamentben is életre kel az igazi alkotmányosság, érvényesül a nemzet aka­rata, a­mely a kiegyezés kérdésében hom­lokegyenest ellenkezik a hatalom akara­tával. Jól báli ililllig u. m. selymek, gasserok és szövetek, valamint elegáns belépők raktárra érkeztek, melynek megtekintésére bátor vagyok a tisztelt hölgyközönség figyelmét felhívni.

Next