Pécsi Figyelő, 1899. október-december (27. évfolyam, 224-298. szám)

1899-10-01 / 224. szám

XXVII. évfolyam. Pécs, 1899. vasárnap, október hó 1« 224-ik szám. Előfizetési érák: Egész évre • • 10 frt — kr. Félévre ... • » — » Negyedévre • • 2 » 50 » Egy hóra • • • — 1 85 » Egyes szám ára 4 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Sárla­nk­a 1. sz. a kir. ítélőtábla épületével szemben, hová az előfizetések ás a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Szerkesztői Irodai PÉCSETT, trária-utca­i. a kir. tábla ar ellenében, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kéziratot vissza nem adunk POLITIKA Hirdetéseket a kiadóhivatal vesz föl. —— Legnagyobb állami érdekek. Pécs, 1899. szeptember 30. Hasztalan iparkodnak kormánypárti részről elhitetni az országgal, hogy a ma­gyar politika vizein minden csendes s az osztrák zavaroknak nem lehet az a hatá­suk, hogy ezeket a csendes vizeket föl­kavarják, mert — Széll Kálmán kijelentése szerint — joggal föltehető és elvárható, hogy Ausztriában a normális parlamenti viszonyok végre helyreállnak. A látszólag csendes felszín alatt ve­szedelmes örvények kavarognak s bizony nemcsak a nagy­közönség közvéleménye kiváncsi arra, hogy ezek az örvények kit és mit fognak elnyelni, de az állam hajó­ját kormányozni hivatott államférfiak egész munkaerejét is csak az az egy kérdés fog­lalkoztatja, miként vágják át magukat a megszokott rendes útirányban fenyegető örvényeken, mert arra, hogy ezek elkerü­lése végett irányt változtassanak, nem is gondolnak. Széll Kálmán is a képviselőház teg­napi ülésén csak a nyilatkozást mondotta megengedhetetlennek arról, hogy mi tör­ténjék akkor, ha a hatvanhetes törvény határozmányainak megtartása az osztrák zűrzavar folytán lehetetlenné válik, de mindjárt hozzátette, hogy „gondolni erre az eshetőségre s arról meg nem felejtkezni igenis kötelessége első­sorban annak, aki a magyar politika vezetésében részt vesz és legelső sorban annak, aki a magyar politikát ez idő szerint vezetni és ebben a Házban képviselni hivatva van“. Igazolt dolog tehát, hogy a közvéle­mény is gondol erre az eshetőségre és élénken foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi történik annak bekövetkeztekor, mert az ellenkeznék az alkotmányos fölfogás legelemibb szabályaival, ha az ország köz­véleménye a magyar politika vezetőjének gondoskodásában fatális megnyugvással bi­zakodva, a kérdésről már most meg nem alkotná a maga véleményét. —Jajj-m­.i...­­gjgpali .. .II . Annál indokoltabb pedig ez, mert minden jel arra mutat, hogy annak a ve­zetői gondoskodásnak a végeredménye sem­miképen sem lesz olyan, a­melyben az ország megnyugvást fogna találhatni, mert — mint föntebb is mondottuk — a kor­mányosok kifeszített vitorlákkal hajtják hajónkat a veszedelmes örvények felé és a legkisebb kilátás sincsen arra, hogy azok elkerülésére irányt változtatni hajlandók lennének. Ilyen jel a kormánypárti sajtóban csaknem egyhangúlag nyilvánuló az a nézet, hogy történjék bármi, per­sionál unióról, a pragmatikus közjósügyek megszüntetéséről szó sem lehet. Az egész változás, a­melyet megengedhetőnek tartanak, az, hogy mindaz a közösség, a­melyet a hatvanhetes tör­vény szabályoz, más módon tartassék fönn, ha a hatvanhetes szabályozás többé ke­resztülvihető nem lesz. A „Pesti Hirlap“ az uj szabályozási módra nézve háromféle expedienst állít föl: vagy félévi indemnitást ad a magyar tör­vényhozás az 1899. évi közös budget ke­retében, vagy ideiglenesen, míg a Steichsrat­ delegációt választ, egyoldalúlag intézkedünk a közös költségek fedezéséről, vagy végleg elvetjük a hatvanhetes törvényben szabá­lyozott intézési módot s helyébe állítjuk a magyar törvényhozás önálló hatáskörét. Tes­sék hát választani e három közül, mert azt a negyedik expedienst, a­melyre a fönnálló törvény utal, hogy t. i. önálló intézkedéssel csak a magunk dolgát intéz­hetvén, nem is maradhat a másik állammal közös semmi olyan ügy, a­melyben önállóan intézkedünk,­­ választanunk semmi esetre sem szabad. És bármennyire tiltott dolognak je­lentette is ki Széll Kálmán tegnapi be­szédében a maga részéről nyilatkozni arról az eshetőségről, hogy a hatvanhetes tör­vény határozmányai betarthatók nem lesz­nek, annyit mégis sejtetett, hogy ebben az esetben is megmarad közösnek minden, amit a hatvanhetes törvény csak a két­oldalú alkotmányos intézés feltétele alatt nyilvánított közösnek. Ezt az elhatározást­ lehet kiolvasni Széll Kálmán nyilatkozatának abból a ré­széből, a­melyben kötelességéül ismerte el, gondolni arra, hogy mi történjék a leg­nagyobb állami érdekek tekintetében, ha az eddigi közös intézési mód fölmondja a szolgálatot. Tehát nem a fönnálló törvény­­ konzekvenciája, hanem a „legnagyobb ál­lami érdekek“ lesznek az irányadók a változott helyzet folytán teendő intézkedé­sekben. Hogy a magyar politika vezető fér­fiai a „legnagyobb állami érdekek“ alatt nem Magyarország állami függetlenségének tényleges érvényesülését értik, arról szo­morú tanúságot tesz a legutóbbi harminc év politikai története. Önálló államiságunk a törvénykönyvbe temetett papiros­jog, a­melyet megvédeni legfölebb csak újabb papiros-formulákkal tartanak kötelességük­nek. A valóságban az egységes birodalom eszméje uralkodik s ezt az uralmat bizto­sítani minden eshetőség ellen: ez az a legnagyobb állami érdek, a­melyet szem elől téveszteni Bécsben nem engednek. A gyöngébbek kedvéért nem a biro­dalmi központosítást, hanem a nagyhatalmi állást mondják annak a végcélnak, amely a törvénykönyvbe temetett állami önállá­sunk életre kelését nem engedi, így sokkal tetszetősebb a formula, de a lényeg min­dig ugyanaz marad. Mert ugyanaz a dogma, amely a nagyhatalmi állást mondja a leg­nagyobb állami érdeknek, azt is evangé­liumnak hirdeti, hogy a nagyhatalmi állás elválaszthatatlan az egységes birodalomtól. Ez három századon át csak a bécsi udvari körök dogmája volt, amely ellen Magyarország a legnagyobb kitartással har­colt ; a hatvanhétben inaugurált közösügyes politika azonban ezt is közös osztrák-magyar dogmává tette. Ma már a magyar politika vezetői is arra esküsznek, hogy a legnagyobb i-■ i, i ■ is—a— m mmimxmxm A magy. kirí szab. Osztály-Sorsjáték 4. sorsjáték VI. osztályának húzása a következő napokon történik: IT­: —— Szeptember 13, 15, 16, 18, 19, 21, 22, 25, 26, 28. és 29-én (naponta 2000 szám). Szeptember 30. és október 2. és 3-én (naponta 1500 szám). Október 5, 6. és 9-én (naponta 1000 szám). Október 11 -én (e napon 500 szám) A VI. osztályban 30.000 drb. sorsjegy 9.550.000 koronát nyer, és a legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 1 millió korona. Az általam eladott sorsjegyek nyereményeiről naponkint sürgönyileg leszek értesítve és miután ezen értesítéseimet a nyerő feleknek ugyancsak sürgönyileg rögtön továbbitom, t­­er.­vevőimnek azon kellemes előnyt biztosíthatom, hogy már a következő nap húzásán is részt­­vehetnek és igy lehetséges, hogy 1 betétösszeggel szerencsés esetben 18 nyereményt csinálhat A vételi sorsjegyek ára a VI. osztályban : ___V, V, V, 80 frt 40 frt 20 frt 10 frt Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. ______ a "’«a’V. kir. SZ»b navtálva m ratát öt fiu Uriielléi a­l?tt. j

Next