Pécsi Figyelő, 1900. október-december (28. évfolyam, 224-297. szám)

1900-10-02 / 224. szám

XXVIII. évfolyam. Pécs, 1900. október hó 2., kedd. 224.-ik szám Előfizetési érák : Egész évre • 20 kor. — fill. Félévre 10 »­­Negyedévre -5 » — » Egy hóra • • 1 » 70 » Egyes szám ára 8 fillér Kiadóhivatal: Mária-utca 1. sz. hol az előfizetések és a hir­detések elfogadtatnak.Pécsi Figyelő POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztői iroda: Mária-utca 1. sz. első emelet, hová a lap­­szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kéziratot vissza nem adunk. Munkácsy-ünnepély. Pécs, 1900. október 1. Városházunk tornyán tegnap a nemzeti lobogó és a város szineit viselő zászló hirdette, hogy városunk ünnepet ül. A régi Nepomuk-utcán, mely pár hét óta a Munkácsi Mihály-utca nevet viseli, minden házon nemzeti zászló lengett, jelezve, hogy az ünnep színhelye ez utca lesz. A Munkácsy Mihály-utcában áll az a ház a 31-dik szám alatt, melyben 1865- ben és 1867 ben az akkor még fiatal s pályája legelején álló Munkácsy (Lieb) Mihály lakott, a Beck-család rokoni ven­dégszeretetét élvezte. Itt már érezte, hogy nagyra van hivatva s itt lobbant lángra benn­e az isteni szikra, mely a világ leg­nevezetesebb festőjévé, Magyarországnak, büszkeségévé, az egész műveit világnak csodált zsenijévé tette. Ezt a házat emléktáblával jelöltette meg a jelenlegi tulajdonosa, Kindl József, kölcsönössegély-egyleti igazgató , városi törvényhatósági bizottsági tag. Elismerés illeti érte, s ez az elimerés nyilvánult abban a tegnapi szép ünnepélyben, melyet a vá­ros rendezett az emléktábla leleplezésekor. Délelőtt 11 órakor vonult fel az ün­neplő közönség Kindl József háza elé, melynek falán lepel alatt állt az emlék­tábla, délszaki növényektől körülvéve. A menetet a Pécsi Dalárda tagjai nyitották meg s azután jött a polgármes­ter vezetése alatt a városi Tanács, tiszt­viselői kar és képviselőtestület. Ott voltak Dragonescu Döme vezetése alatt a pénz­ügyigazgatóság tisztviselői ; Salamon Jó­zsef tanfelügyelő; Vasváry Gyula főkapi­tány ;­­Bolgár Kálmán anyakönyvi felügyelő; Kolnits Kamill, megyei főjegyző; a városi községi tanitótestület; a megyei tisztikar­ból többen s nagy előkelő közönség. Kindl József, mellén a Ferenc József rend lovagkeresztjével fogadta az érkezőket s a közönség elhelyezkedve az emléktábla előtt, megkezdődött az ünnepély. A Pécsi Dalárda a „Himnus”-t éne­kelte el s a közönség kalaplevéve énekelte a magyarok imádatát. Viajorossy Imre polgármester lépett, ekkor az emléktábla elé s a következő bé­kédét mondotta : Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A természet újra ébredésének szép ünne­pén ez évben, május hó 1-én képzőművésze­tünk ege beborult, annak csodásán ragyogó csillaga lehullott s eltűnt a nagy Mindenség parányvilágába ! Nemzeti önérzetünk nagy büszkesége, a mi Munkácsynk, hazájától, nemzetétől távol idegenben és idegenek között Bonn melletti Endemch­kies gyógyintézetében csak alig ha­ladva meg férfikorának delét (56 éves volt), megszűnt élni. A szivek érzelmeit, az élet s a termé­szet igazságait fürkésző szemei lezárultak s hazája és nemzetéért rajongói szive meghi­­degült örökre. B­árcsak bolygó csillag lenne, hogy vissza­térésének reménye vigasztalhatná a magyar képzőművészetnek fájdalomtól sújtott Geni­­usat ! . . . Nincs már remény,­­ már csak a múl­tak verőfénye, dicsősége ! — és ismerjük el, — nemzeti dicsőségünk mártyrja is, mert folyto­nos küzdés, ideg-és agysorvasztó lázas alko­tási vágy és munkásság volt életfolyása min­dig, míg szelleme ép volt. A halál ölelése reá már csak megváltás volt, — nemzetére azonban soha el nem enyészhető fájdalom, — hisz pótolhatlanul üresen marad művészi trónusa, mint azt a francia köztársaság hivatalos közlönyében már életében megjelent ezen hódolatteljes kritikai sorok is igazolják: dák ö modorának utánzói eredménytelen munkát végeznének, temperamentumának gazdag forrásaiból csak ö meríthet sikerrel ; Munká­csy­t csak ö alkothat.« »Ha ősöket akarunk találni ennek a ma­gyar festőnek, a művészi história családfáján a Rembrandti vonalon kell keresnünk . Sorsának igazi tragikuma, hogy a nagy szellemek, önzetlen szivek legnagyobb jutalmát örömét, boldogságát, fáradalmainak, példájá­nak hatását az aggkor nyugalmas éveiben nem élvezhette; nemzetének nagy csapása pedig az, hogy ép akkor borult el lángelméje s hul­lott ki kezeiből a csodásan alkotó ecset, a midőn a világ elismerésének babéraival elhal­mozott már­­hasan vágyott, egyedül nemzeté­nek élni kívánt A nagy halott most már egészen a mienk, kifáradt teste a főváros sirkertjében sok jele­seink között nyert örök pihenőt s a sirhalma nemzeti ereklyénk. Ős városunk hazánk nagyjai iránt ke­gyeletben örök, s ezért törvényhatósági bizott­ságunk készségesen határozta el, hogy azt az utcát, a melyben ez a szerencsés ház van, a­hol az ő szerető rokonai, a Reök nemes csa­lád körében 1865. és 1868. években huzamo­sabb ideig megpihent, viszontagságteljes életé­ben sok örömöt, lelkesültséget s teremtő kedvet,­­ ihlettséget merített, róla nevezze el, s ezt a házat emléktáblával is megjelöltesse. M. t. ünneplő közönség! Az emléktábla ezen ház tulajdonosa Kindl József ur nemeslelküségéből jött létre (Éljen­zés) s díszíteni fogja ezt a házat mindenko­ron ; de mielőtt az emléktáblán levő lepelt le­vonnék, igen rövid vázlatban a megboldogult nagy habosunk életviszontagságait feltüntetni el nem mulaszthatom. Született 1844 évi február hó 20-án, Munkácson, közel az égbetörő Kárpátok alján. Atyja, Lieb Leó Mihály sótiszt, anyja Reök Cecilia, nemes gondolkodású család ivadéka. Az öt becéző áldott jó anya ölelő karjai róla csakhamar lehanyatlottak, mostoha rideg­sége alá került, sőt 1850. évben teljesen ár­vává lett testvérével együtt. A mostoha által elhagyott árvákon meg­­könyörültek a rokonok, s a „könyvekkel belső barátságot nem tartó“ csintalan kis Miska, a nőtlen­, szigorúan következetes, de minden izé­ben nemes gondolkodású és nagyműveltségű nagybátyja, Reök István ügyvéd védő szárnyai alá került, ki a hat éves Miskát otthonában, Békés­ Csabán minden lehető módon kiművelni iparkodott; ámde a midőn a fiú kópéságai, vágyának lehetőségét megtöröttnek vélte, belőle legalább becsületes iparost akart nevelni, ami abban az időben a nemes származású öreg urnák puritán gondolkodását s a valóban ne­mesítő munka iránti példaadó érzékét élénken tünteti fel. A könyvektől irtózó kis Miska eleintén szabó, de nemsokára nagybátyjának is meg­nyugvására minden áron asztalos akart lenni, így került Lányi Mihály békéscsabai asztalos­mesterhez, aki ezen szavakkal fogadta műhe­lyébe : »Új fákból nehéz becsületes embert faragni! • Kezdte is ő a faragást a kis Miskán azonnal, s a­mily örömmel lépett ez a fúrás­­faragás-gyalulás-színezés-fényezés hangos mű­helyébe, a folytonosan reá utalt enyvmelegítés, festéktörés, mázolás, műhelyseprés s az idősb alkalmazottak durva tréfái, a volt úri iskola­társak és rokon női volt játszópajtásoknak iránta fájón tapasztalt lenézése azonban csak­hamar nagy keserűséggel töltötték el szívét. Ezerszeresen megbánta, hogy nem kö­vette a jó nagybácsi intő szavait, de önérzete nem engedte panaszkodni s maradt az, amire meggondolatlansága kárhoztatta. Végre 1858. év őszén elérte vágyának az időszerinti netovábbját — felszabadult és mesterlegénynyé lett. Az erős munka és a meleg étel nélküli életmód alatt leroskadt, a gyötrő láz dolgozni nem engedte és a büszke fiú kényszerült nagy­bácsija otthonát ismét igénybevenni. Itt halás szive minden asztalos munkát Van szerencsém a n. é. közönség b. tudomására adni, hogy hétfőn, azaz f. évi október hó 1-én este az újonnan — minden kenyeremmel berendezett 09"* Bel- és külföldi ZRINYI-kávéházat Horváti­ Pali közkedvelt zenekara közre­­működése mellett megnyitom. napi es e lelátok Igyekezni fogó - ezen kávéháznak szolid alapon jó hirnevet szerezni s reménylem­ merem, hogy a n. é. közönség szives pártfogásában annál is inkább ré­szesíteni fog, mert főtörekvésem oda fog irányulni, hogy pontos és jó kiszolgálás által az eddig is belém helyezett bizalomnak eleget tegyek. Megjegyzem még, hogy a n. 6. közönség szó­rakoztatására új Szeifert-féle tekeasztalt szereztem be. Szíves pártfogásért esd BÜTTNER JÓZSEF kávés.

Next